Június 12-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 128. helytörténeti előadására, melyen az 1920-as év lévai történéseinek felidézésére került sor.
A téma előadója a helytörténeti szakosztály vezetője, Müller Péter volt, aki bevezetőjében elmondta, hogy helytörténeti kutatásai során olyan ismeretanyagra tett szert, amely lehetővé teszi egy adott naptári év fontosabb lévai eseményeinek időrendi bemutatását. Így
az előadással 2029-ig évente a 105, illetve 100 évvel ezelőtti helyi eseményeket idézzük fel, 2030-tól pedig a kerek 100 évvel korábbi Léva életét igyekszünk közelebb vinni az érdeklődő közönség számára.
Majd az előadó számos kordokumentummal illusztrálva hónapról hónapra haladva mutatta be, mi is történt Léván az 1920-as esztendőben. A naptári év eleje katonai diktatúrában és elképzelhetetlen drágaságban találta a Lévát. 1914-hez viszonyítva a közszükségleti cikkek átlagos drágulása átlagban 1800 százalékot tett ki, de például a szappan ára egészen 4730 százalékkal drágult. Ennek ellenére néhány lévai egylet, így Lévai Temetkezési Egylet, a Lévai Kereskedelmi Csarnok, a Barsvármegyei Gazdasági Egyesület és a Lévai Sport Club (LSC) már közgyűlést tartott.
Fotó: Müller Éva
A Lévai Kereskedelmi Csarnok az árdrágítás fő okai, nevezetesen a lánc- és zugkereskedelem, valamint az uzsorakamat ellen hirdetett harcot, míg az LSC elhatározta, hogy tavaszra sporttelepet épít az akkori Ladányi utca végén (a mai vízművek telepe). A Lévai Kaszinó a Barsmegyei Népbank igazgatósági termében volt kénytelen megtartani közgyűlését, mivel a helységeiben a csehszlovák államhatalom már 1919-ben szlovák elemi iskolát rendezett be. A Lévai Katolikus Körnek is nélkülöznie kellett a székházát, mert ott a csehszlovák hadsereghez köthető YMCA (Yong Men´s Christians Association) kultúrszervezet működött.
Január folyamán a városi nagyszálló dísztermében táncestélyt rendezett a lévai cseh-szlovák helyőrség tisztikara és a Sokol testgyakorló egyesület is, a talpalávalót a nyitrai katonazenekar fúvósai fújták. A farsangban aztán polgári bált rendeztek a lévai református egyház tagjai a háborúban rekvirált templomharangjuk javára és a csizmadiák nagy múltú lévai ipartársulata, melynek farsangi bálja a legvígabb bál volt Léván.
Ezenkívül a Lévai Keresztény Munkásegyesület táncmulatságot, míg a Hazám asztaltársaság álarcosbált szervezett. Időközben folyt a helyi szakszervezetek és a magyar politikai pártok helyi szervezeteinek megalakítása, mint az Országos Magyar Kisgazdapárt, a Magyar Német Szociáldemokrata Párt és a Magyar Keresztény Szociális Párt, ez utóbbi elnöke Rudnay Béla lett. Ezenkívül az Egyesült Zsidópárt helyi szervezete is megalakult Léván. Mindez már előkészület volt az áprilisi prágai nemzetgyűlési és szenátusi választásokra, amely Léván, a járásban, de még az újvári választókerületben is a Magyar Német Szociáldemokrata Párt és a Magyar Keresztény Szociális Párt nagyarányú győzelmével ért véget. Ennek ellenére az akkori mesterkélt mandátumszerzési szabályok értelmében csak 4, illetve 2 magyar képviselő került a nemzetgyűlésbe, illetve a szenátusba – egyik sem Léváról.
Fotó: Müller Éva
Időközben a lévaiak szorongva várták haza szeretteiket a hadifogságból, sokan életjelt adtak magukról akár Vlagyivosztok környékéről is, másoknak viszont már csak a szomorú halálhírét közölte a Bars hetilap. Az év folyamán fokozatosan Szlovenszkó északi régióiban szolgáló bírákat, köztisztviselőket helyeztek a helyi és járási hivatalokba, intézményekbe, elsősorban azok élére. De év elejétől az állami és közigazgatási tisztviselők részére hetente több alkalommal rendeztek az ún. tót tanfolyamokat, ahol Ravasz Viktor főszolgabíró szófűzést, mondattant és tót írásmódot is tanított.
Tavaszra elkészült az LSC sporttelepe. A klubnak kezdetben labdarúgó-, atlétikai és kerékpáros-szakosztálya működött. Az LSC első futballmérkőzését az Ipolysági SC-vel vívta és egy nagyon sportszerű találkozón 1:0-ás győzelmet aratott. Róth Feri hegedűművész, Romy Porges, az európai hírű gordonkaművész, Nagy Endre, a magyar kabaré atyja és Bizony László, a kitűnő budapesti hírlapíró személyében neves személyiségek léptek a fel a lévai eseményeken.
Az év kulturális életének ékköve Polgár Károly pozsonyi színigazgató színtársulata több mint 40 tagú színtársulata volt, melynek színészeit a színházkedvelő lévaiak saját otthonaikban szállásoltak el. A társulat június 9. és július 26. között naponta különböző prózai vagy zenés darabokkal kápráztatta el a lévai közönséget, minden alkalommal zsúfolásig megtöltve a városi nagyszálló színháztermét.
Július 10-i rendeletével dr. Ivan Dérer, Szlovenszkó teljhatalmú minisztere a járásra és Léva városára is statáriumot rendelt. Ezt az évi termés kötelező beszolgáltatása körüli kihágásokkal és a fokozódó államellenes agitációval indokolta.
Fotó: Müller Éva
Az előadó külön kitért a lévaiak számára oly fontos iskoláik akkori helyzetére. A lévai tanítóképzőben és gyakorlóiskolájában a magyar nyelvű oktatást beszüntették. A város által alapított és fenntartott piarista gimnáziumba a csehszlovák állami gimnázium költözött, ahova az első osztályokba már csak cseh vagy szlovák diákokat vettek fel. A lévai evangélikus iskola tanítóját kiutasították, ezért tanítványai a római katolikus magyar és a református elemi iskola között oszlottak meg.
A lévai református iskola épületében 1919-től csehszlovák katonai kórház működött, s azt még az 1920-as év végére sem kapta vissza a Lévai Református Egyházközösség. A református diákok Szakáts Viktor lévai plébános segítőkészségének köszönhetően délutánonként a katolikus fiúiskola és a zárdaiskola épületeiben tanulhattak. E nehézségek ellenére az 1920/21-es tanévre 1395 magyar és 273 szlovák tanuló iratkozott be. A lévai izraelita elemi iskolát 115 diák látogatta. A Lévai Katolikus Kör székházát csak 1920 decemberében kapta vissza, ahol rövidesen – a tagoknál megmentett könyvekből – újra megnyílt a könyvtáruk és egy szilveszteri estéllyel felújították közösségi és kulturális tevékenységüket. Csakhamar székházukba fogadták a Lévai Iparos Olvasó Kört, amely még 1919 júliusában kénytelen volt helységeit átadni a csehszlovák katonaságnak.
Az előadáson számtalan más érdekesség is elhangzott erről az akkori lévaiak számára túlságosan is mozgalmas esztendőből. A lelkes hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a tartalmas előadást és az alapos kutatómunkát végzett előadót.
M. P./Felvidék.ma
