Miután a másfél évvel ezelőtt új vezetőséggel felálló Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem hajlandó semmilyen konkrét jelét adni meggyengülésének, ellendrukkerei kétségbeesetten kongatják a vészharangot. Ahogy telik az idő, újabb és újabb gyermeteg játékszerekkel próbálkoznak.
Tavaly ilyenkor egy „reprezentatív” felméréssel rukkoltak elő, mely azt volt hivatott alátámasztani, hogy az MKP-ban egyébként jelentéktelen szerepet betöltő Simon Zsolt milyen jó pártvezető lenne – akár egy új párt élén is. Ez volt egy éve, és mára mi tagadás, nekik is látniuk kell, ez a hajó elúszott. Egy olyan új magyar párt alakítására, mely sikerrel venné a közeledő választásokat, már vajmi kevés esély maradt. Nincs más számukra, a meglévő hajóra akarnának felkapaszkodni.
A fuldokló sietség oka nyilvánvaló. Nem csak az eltelt idő, hanem az előttük lévő is szorítja őket. Néhány hónap múlva itt vannak az Európai Parlamentbe történő választások, amely azt a veszélyt hordozza, hogy ország-világ előtt egyértelműsítheti, nincs semmilyen veszélyes lék az MKP hajóján. Ha viszont a hajót nem tudják megfúrni, akkor nosza neki a kapitánynak, azaz Csáky Pál MKP-elnöknek. Elnökcseréért kiáltanak, noha ők is tudják, nincs megfelelő alternatívájuk erre.
Néha – nem titkolt kárörömmel – ujjonganak, ha valamelyik közvélemény-kutató ügynökség gyengébb preferenciát jelez a magyar pártnak, de örömük rendre csak pár napig tart, mert a következő előrejelzések kiábrándítják őket. És ez tart másfél éve.
Amit tudnak, bevetnek, vészesen süllyedő léghajójuk gondolájából sorra dobálnak ki minden szennyet. Mert Csáky Pál számukra fenyegető ómenként ható mondata beteljesülni látszik, azaz, hogy az MKP-nak legyen gazdasági csoportja, ne pedig a vállalkozóknak pártjuk. Csáky Pál ezt a tisztújító kongresszuson elhangzott beszédében mondta, amelynek hangfelvétele annak ellenére, hogy a beszéd zárt falak mögött hangzott el, megjelent az egyik szlovák–magyar nyelvű, a szlovák kulturális minisztérium által támogatott blogportálon. A hangfelvétel rendkívül gyatra minőségéből akár arra is következhetünk, hogy azt valószínűleg nem az MKP archívumából kapták, hanem vélhetően mobiltelefonnal vagy zsebben eldugott diktafonnal készítették.
Csáky Pál egyébként abban az ominózusnak titulált beszédében nem mondott mást, mint ismertette 15 pontját (portálunk ezt még az elnökválasztás előtt hozta – lásd ITT), valamint kifejtette azon véleményét, hogy az MKP-nak nem a szlovákok elvárásai, hanem a szlovákiai magyar választópolgárok érdekeinek megfelelően kell politizálnia. Valamint, hogy a gazdasági fellendülés mellett legalább ugyanakkora figyelmet kell szentelni a magyar identitástudat megerősödésének.
Ez utóbbi pedig kétségtelenül nagy gondot okoz Csáky támadóinak, akik között nagyrészt a bukott rendszer alkotmánya által deklarált vezető szerepét élvező kommunista párt tagjai (mára „természetesen” már csak volt kommunisták) és az őket talpnyalóként kiszolgáló egykori besúgók vannak (és olyanok, akik a kilencvenes évek elején együtt kormányoztak Mečiarral!). Számukra idegen minden, ami nemzeti. Nekik nagyon jól megfelelt a hat éve tartó magyarországi, ugyancsak „nemzetmentes” politikai irányvonal, és most még az Orbán Viktor nevével fémjelzett veszedelemmel is szembe kell nézniük. És közben telik az idő, öregszenek, kihalnak. Tudják jól, az idő nem nekik dolgozik!
– Oriskó Norbert, Felvidék Ma –
