Mindenszentek (festum Omnium Sanctorum) a megdicsőült Egyház ünnepe: ilyenkor „mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Mária a Mindenszentek királynéja.”(Diós 2004, 177)
Róluk a Bibliában is olvashatunk. Az Újszövetség Jelenések könyvének (Szent János apostol jelenéseinek könyve) ide vonatkozó szakasza így szól: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből s nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték. > Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak! <” (Jel 7,9-10) A sokaság valójában a „nagy szorongatásból” jött, s „ruhájukat fehérre mosták a bárány vérében”. Így „A trónon ülő köztük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élővizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükől minden könnyet”. (Jel 7,16-17)
609-ben Rómában Szent IV. Bonifác pápa a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte a Pantheont, IV. Gergely pápa pedig Mindenszentek ünnepét november elsejére helyezte át a 9. században. Magyarországon számos patrocíniuma a középkorba nyúlik vissza. Az esztergomi egyházmegyében is több templomot szenteltek Mindenszentek tiszteletére. Tájainkon például a felsőszemerédit, az ipolyveceit, a kelenyeit, a lukanényeit és a magasmajtényit, de ez volt a ptrocíniuma kezdetben a nagycsalomjai templomnak is.
A szentek eme közösségét a freskókon és az oltárképeken a Jelenések könyve alapján ábrázolták. Kiemelt szerpet kapott a Bárány imádása a művészi alkotásokon. Később a táblaképeken a Bárány helyébe a kegyelem trónusa vagy az élet fája került. Korai ábrázolás a Mindenszentek bevonulása a mennyországba. Gyakran kerül a képek középpontjába a trónon ülő Krisztus. A barok freskókon a megnyílt ég mögött a mennyország látható, a barokk oltárképek előterében pedig nemzeti szentjeink állnak, olykor színpompás díszmagyarban. (Diós 2004,178)
A felsőszemerédi templom Mindenszentek-oltárképét gróf Wilczek Mária és gróf Wilczek Franciska festette Bécsben Hammerlein Károly festővel. A műről Fábián János plébános is írt 1865-ben a Magyar Sion című katolikus folyóiratban. Többek közt az alábbiakat: A mester a festményt „keresztény műízléssel állította össze a szentháromság köré”, amint Mária az angyalok köréből „előlépdel”, s ott van közelében Keresztelő Szent János, Szent Péter és Pál apostol, Márk és János evangélista, Nagy Szent Gergely pápa, Szűz Szent Borbála stb. A képen jelen van a magyar szentek közül István király is, amint a koronát felajánlja a mennybe felvett Szűzanyának.
A lukanényei 18. századi templom nagyméretű Mindenszentek-főoltárképén a felhők mögötti mennyországot látjuk. Fent trónol az Atyaisten, jobbján Mária, balján Jézus. Előtte a Szentléleket megjelenítő galamb és a feltámadt Krisztust szimbolizáló bárány látható. Lejjebb néhány magyar szent is sorakozik, például Szent Erzsébet, Szent László és Szent Gellért, illetve a koronát felajánló István.
A kelenyei templom barokkos Mindenszentek-képén szintén a felhők mögött megnyílt mennyországot jelenítették meg. Az Atyaisten jobbján a feltámadt Krisztus trónol keresztjével, felettük a szentlelket jelképező galamb, alattuk az angyalokkal körülvett Szűzanya látható. A püspökök és a pálmaágas alakok közt itt is jelen van a Szent Koronát felajánló István király.
Mindenszentek ma elsősorban a temetők meglátogatásának hagyományos és kötelező időpontja tájainkon is. A sírokat már napokkal ezelőtt rendbe teszik a hozzátartozók: fenyőgallyakból font, vagy műanyagból készült koszorút, virágcsokrokat és krizantémokat helyeznek azokra. A közösségekből távolra szakad rokonok is hazalátogatnak ilyenkor.
Mindenszentek estéjén valamennyien felkeresik elhunyt hozzátartozójuk sírját. Megcsókolkják a fejfát, keresztet, illetve sírjelet, gyertyát gyújtanak, s hosszabb-rövidebb időt töltenek a sírnál. Ha többen vannak, körülállják azt, s néhány szót is váltanak egymással. A látogatók a barátok, volt ismerősök sírhantján is gyújtanak egy-egy szál gyertyát.
Ha esős idő van, vagy ha valaki beteg, s nem tud elmenni a temetőbe, otthon gyújt gyertyát. Régebben azt is figyelték, kinek ég el előbb a gyertyája. A hiedelem szerint ugynais az halt meg előbb a családban.
Mindenszentekkor Szent Antal perselyébe is tettek pénzt, amit aztán később a szegények közt osztottak szét.
Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei
