A Szenci Városi Múzeumban április 26-án, idén hetedik alkalommal rendezték meg a helytörténeti diákkonferenciát (Fotó: Murányi Veronika)

A Szenci Városi Múzeumban április 26-án, idén hetedik alkalommal rendezték meg a helytörténeti diákkonferenciát a Szenczi Molnár Albert Alapiskola, a Szenci Városi Múzeum és a Szenczi Molnár Albert Gimnázium szervezésében.

A történelem nem (csak) a tankönyvekben van, hanem egyének, családok, helyek történetekké fonódó emlékeiben. Ezek szálait gyűjtik össze évről évre, majd szövik egybe a konferencián előadó diákok ‒ a dédszülők, nagyszülők elmesélt történeteiből, családi fotókból, iratokból, máskor egy utca, egy épület, egy emlékmű, vagy akár egy jellegzetes kerítéstípus történetéből. Így válik a helytörténet egyre színesebbé és részletgazdagabbá, emlékszövetté, melyeket a felmenők emlékeiből az unokák szőnek.

Az előadásokat szakértő bizottság hallgatta és kommentálta kimerítő alapossággal. A zsűri tagjai voltak: Bukovszky László történész, nemzetiségi kormánybiztos; Korpás Árpád történész, idegenvezető; Polák Margit könyvtáros; Strešňák Gábor levéltáros, múzeumigazgató és Szanyi Mária néprajzkutató.

Az előadó diákok közül Németh Mónika „Ha a világ rigó lenne” című előadásában a szenci Kincskeresők Ifjúsági és Gyermekklub történetét dolgozta fel, Lévárdy Anna a szenci Haidekker kerítésekről tartott előadást, Nagy Anikó és Vincze Borbála „Múcska Endre 20. százada” címmel Borbála dédapjának élettörténetét dolgozták fel.

Holocsy Zsóka Zsófia Szenc egyik régi, belvárosi utcáját kutatta, Kišš Kitti „Egyéni sorsok a történelem viharában” címmel egy Magyarországra telepített család sorsát követte nyomon, és illesztette történelmi keretekbe, Koller Regina pedig a kitelepítés folytán történetesen éppen a Beneš-kastélyban elszállásolt családtagjai történeteiből merített. Verteti Szilvia és Fülöp Lívia szintén felmenőik élettörténeteit dolgozták fel.

Az előadásokat szakértő bizottság hallgatta és kommentálta kimerítő alapossággal (Fotó: Murányi Veronika)

A hétéves múltra visszatekintő konferencián elhangzottak a Szenci Molnár Albert Alapiskola gondozásában időről időre kötetbe foglalva is megjelennek, eddig két része látott napvilágot az „Adalékok Szenc helytörténetéhez” sorozatnak, a harmadik szám megjelenése idén lesz várható.

Matus Mónikát, a Szenci Molnár Albert Alapiskola igazgatóját a rendezvény múltjáról kérdeztem: „A konferencia ötlete onnan indult, hogy bejelentkeztünk Szanyi Mária Kincskeresők nevű országos helytörténeti rendezvényére, ahol láttuk a csodálatos előadásokat. Láttuk, mennyire érdekesek azok az apró építőelemek, melyekből egy helyi történelem összeáll. Nemcsak a nagy események fontosak, hanem az is, ahogyan a helyi emberek megélték azokat, vagy akár a mindennapjaikat. Elindítottuk a saját regionális konferenciánkat, Takács Róbert kollégám szintén lelkesen vetette bele magát, és olyan „férfias” témák is előkerültek, mint például a szenci foci története, a szenci fürdés története, a tavak kialakulása és üdülőközponttá válása, és még hosszan sorolhatnám. Keressük az érdekes témákat, és most már a gyerekek maguk javasolják, hogy miről szeretnének előadni. Jó látni, ahogyan a gyerekeket ez megérinti. Amit itt felkutatnak, azt már soha nem felejtik el, és az életük részévé válik.”

Az igazgatónő jövőre tervezi, hogy az összegyűjtött fényképeket felajánlják a magyar nyelvű Fortepan online fotóarchívumnak, mely huszadik századi amatőr fotósok hagyatékait és családi fotóalbumok válogatott anyagait teszi bárki számára elérhetővé.

„Fantasztikus képeink vannak, már csak ha az elmúlt hét év összegyűjtött képeit nézem is, ami közkinccsé kell hogy legyen. Ha nincs más, aki összegyűjtse és elérhetővé tegye ezeket, majd elkezdjük mi a gyerekekkel”- mondta az igazgató asszony.