A Komáromi járásban lévő Búcs községben káprázatos időben és koncertekkel tartották meg az 5. Felvidéki Magyar Szigetet. Az esemény – már hagyományosan – a trianoni évfordulóhoz közel eső napon került megrendezésre, ám az idén, a Wass Albert-centenárium évében az erdélyi író-költő is végig „jelen volt”. A Komáromi járásban lévő Búcs községben káprázatos időben és koncertekkel tartották meg az 5. Felvidéki Magyar Szigetet. Az esemény – már hagyományosan – a trianoni évfordulóhoz közel eső napon került megrendezésre, ám az idén, a Wass Albert- centenárium évében az erdélyi író-költő is végig „jelen volt”.
Ez utóbbi köszönhető elsősorban Koltay Gábor filmrendezőnek, aki a közelmúltban Adjátok vissza a hegyeimet címmel filmet is készített Wass Albertről. A filmvetítés előtt Koltay mintegy másfél órás előadását feszült figyelem övezte. „Ha Wass Albertről beszélünk, akkor nem kerülhetjük meg Trianont”- mondta Koltay – „ugyanis Wass Albert sorsa tipikus trianoni sors. És annak, hogy mégsem adózik méltóképpen az egész Magyarország emlékének, az is az oka, hogy Magyarország polgárai hovatovább távolodnak a nemzettől az egyszerű országlakó polgárok felé. Hogy ez miért van így, arra talán a legtalálóbban Duray Miklós adta meg a választ, miszerint Trianon a lelkekben ma is él, elsősorban félelem formájában”.
A főszerep természetesen a zenéé volt.
Szemerédi István főrendező valódi csemegét kínált a szigetre látogatóknak. Légkalapács, Ismerős Arcok, Lord, Hard, Titánok, Rockstone, Drastic Means, Phoenix, Ayers Rock, Kerecsen, Jászmagyarok, Szkítia, A Felvidéki Rockszínpad, Kormorán, Cool Head Clan, All Devils.
A hangulat a Szkítia együttes koncertjén csúcsosodott, a magyarországi-erdélyországi zenekar is többször „megidézte” Wass Albert szellemét, de „elhozta” József Attilát és Petőfi Sándort is.
Őket követve lépett a színpadra a Karkó Henrietta vezette Felvidéki Rockszínpad, akik rockoperák betétdalaiból adtak válogatást, majd jött a fesztivál legfergetegesebb produkciója a Kormorán jóvoltából. Köztük olyan legendának számító dalok, mint a Honfoglalásból ismert Kell egy szó, vagy a Megfeszített Magyar Golgotája. Ám az i-re a pontot a Kormorán azzal tette fel, hogy elénekelte (a közönséggel kísérve) a magyar Himnuszt. Koltay Gergely emlékeztetett: A Kormorán játszon bárhol is, mindig 15 millió magyarnak szól.
A kétnapos rendezvényt „élénk” rendőrségi figyelem kísérte. Bizonyára voltak, akik rendbontásokra számítottak, de ismét bebizonyosodott, hogy az Árpád-sávos zászló és a magyar lobogó együttes megjelenésének nem a botrány, hanem az összetartozás érzésének a kifejezése a velejárója. (on)
További fotók a KÉPGALÉRIÁBAN: ITT
