Augusztus 20-a jelentése folyamatosan változott – jártunk utána tavaly nyáron a mára nyári tűzijátékokkal kísért, repülőparádévá „nemesedett” nap gyökereinek. Most 6 hitet és tévhitet vizsgáltunk felül a nap történetével kapcsolatban. Zászlófelvonás, tisztavatás, tűzzuhatag: minden, amit tudunk és tudni vélünk augusztus 20-ról. Istvánnak a pogány Koppány feletti győzelmét ünnepeljük:
Nem igaz: bár István 997-ben Veszprém mellett német lovagok támogatását élvezve legyőzte Koppányt, a csata okai a jó-rossz, a keresztény-pogány küzdelménél jóval összetettebbek voltak. Géza uralma alatt ugyanis – bár hívott római katolikus hittérítőket, és az ő felügyelete mellett alapították Pannonhalmát is – egyszerre élt és maradt fenn a párhuzamosan terjeszkedő bizánci egyház és a korábbi pogányság szokásvilága is. Bár Koppány helye a mai napig ismeretlen a dinasztikus családfán, az összecsapás okát a legtöbben a változó öröklési rendben, az elsőszülöttség nemzetségi jog felett aratott győzelmében keresik, azaz mindez egyfajta klánháború volt. Augusztus 20-án tehát az államalapító uralkodót, és annak 1083-as szentté avatását ünnepeljük.
A Szent Jobb nem is Szent István keze
Igaz/Nem igaz: a kérdést egyértelműen nem lehet megválaszolni. Hartvik győri püspök 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye szerint a királyt – végakaratának megfelelően – a székesfehérvári bazilikában temették el. István király halála után zavaros, nehéz évek következtek, ezért a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból, és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. A történelem viharai után a Szent Jobbot 1988-ban Szentágothai János és 1999-ben Réthelyi Miklós professzorok vezetésével alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Mindkét esetben megállapították: egy 900-1000 éves, mumifikálódott, erős szorítású férfi kézfej található az ereklyetartóban. A testrész természetes módon mumifikálódott, mindenféle emberi beavatkozás nélkül, és igen jó állapotban van. Azt azonban tudományosan nem igazolhatták ők sem, hogy ténylegesen ez lehet-e Szent István keze.
Augusztus 20-a mindig is ünnep- és munkaszüneti nap volt
Nem igaz: bár az ünnep történetét bemutató cikkben már utaltunk arra, hogy augusztus közepének kiválasztásával több egyházi és világi ünnepkört sikerült közel hozni egymáshoz, Szent István napja mégis változó helyt foglal el históriánkban. Az 1083-as szentté avatás után az Aranybulla rendelkezett a törvénylátó nap megtartásáról, míg egyházi ünnepként Nagy Lajos korától utalnak augusztus 20-ra. 1686-ban XI. ince szeptember 2-ára, azaz Buda visszafoglalásának napjára tette át Szent István napját, míg 1771-ben XIV. Benedek eltörli Szent István napját. Mária Terézia azonban szinte azonnal elrendeli a király ünnepének megtartását augusztus 20-án. Az ünnep 1891-ben lett munkaszüneti nap, míg 1926-ban már egy egész héten át ünneplik az államalapítót. 1950-ben betiltják a körmeneteket (1989-ben élednek újjá), az ünnep azonban március 15-tel ellentétben nem tűnik el a naptárból, csak a jelentése módosul.
1956 után nem voltak tűzijátékok
Igaz. A feljegyzések szerint Magyarországon először Mátyás király és Beatrix házasságkötésekor rendeztek tűzijátékot. A felvilágosodás korára mindez bevett gyakorlattá vált: a 18. század végén mintegy úri huncutságként már magánszemélyek is rendezhettek tűzijátékot. A hazai gyakorlat úttörője, és legfőbb propagálója az osztrák Anton Stuwer volt, aki a Városligetben, az Állatkert helyén rendszeresen rendezett fantasztikus parádékat. Magyarországon a századfordulón szerveződött külön iparággá a tűzijátékgyártás, ebben vezető szerepe volt Emmerling Adolfnak, aki – a már töredékeiben 19. század óta élő, folyamatosan 1927 óta meglévő hagyományt átvéve – 1938-tól Szent István napi tűzijátékokat rendezett a Gellért-szobor körül. A világháború alatt ezek a tűzijátékok szüneteltek, és az üzemet később államosították. A tűzijáték 1954-ben augusztus 20-ról április 4-ére, míg a Gellért-szobortól a Citadellára került át. 1956 után tíz évig tilalom volt minden hasonló tevékenységre, majd 1966-tól újra rácsodálkozhatunk a látványra: ekkor lett hagyomány az augusztus 20-i rendezvény, a mai helyén a mai formájában.
A kommunisták találták ki az új kenyér ünnepét
Nem igaz: az „új kenyér ünnepe” eredetileg nem augusztus 20-án volt, és nem is 1947-48-ban találták ki. A kenyér- és gabonaünnepként ismert Szent István-napi esemény (amikor nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a vendéget) valójában Darányi Ignác nevéhez köthető. Az egykori földművelésügyi miniszter ugyanis a 19. század végén kirobbant aratósztrájkok megfékezése érdekében országszerte aratóünnepeket szervezett. Az új kenyér napját a középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották: ekkor vitték be a kenyeret a templomba, ahol megáldották, megszentelték. Ehhez a naphoz köthető az aratási felvonulás is, amikor a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovaskocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére. Az első magyar kenyérünnepet 1937-ben Szegeden, Péter-Pál napján rendezték meg. A másodikat 1941-ben, a Bácska visszacsatolása alkalmából, Szabadkán. 1945 után pedig a politikai pártok mindegyike megpróbálta a rítust saját ideológiájának szolgálatába állítani, és ez a leginkább a kommunista pártnak sikerült.
Mult-Kor
