Körmöcbánya / Kremnica/Kremnitz
Régió: Garam mente
Körmöcbánya / Kremnica/Kremnitz a középkorban s egészen a XIX. század közepéig egyike volt a legirigyeltebb bányavárosoknak. A hegyeiben bányászott és a városban vert körmöci ezüst- és aranypénz tette európai hírűvé. Belvárosa 1950-től műemléki védelem alatt áll. Körmöcbányát a XII. században alapították az Árpádok által behívott sziléziai és thüringiai bányászok. Városi jogait 1328-ban Károly Róberttől kapta, 1335-ben már aranydukátot vert a királyi kincstárnak. Károly Róbert politikájának ugyanis igen kedvezett, hogy az addigi ingatag ezüstpénz helyett jó arannyal tudott fizetni. A huszita időkben Jiskra elfoglalta Körmöcöt, de 1462-ben békekötéssel visszaadta Mátyás királynak. A környék bányászai rendkívül sanyarú körülmények között dolgoztak, ezért többször – 1519-ben és 1526-ban is – fellázadtak, felkelésüket azonban mindig leverték. A magyar királyi bányakamarát 1548-ban állították föl, vezetője a „bányagróf” lett. Ekkoriban szerezték meg a dúsgazdag Thurzó-Fuggerek a kincstártól a bányák kitermelési jogát. A város Thökölyt is, Rákóczit is segítette háborús kiadásaiban. Az 1849-es téli hadjáratban Görgey a körmöci hegyek között ütközött meg a császáriakkal, majd egy bányaalagúton keresztül mentette át seregét Besztercebánya felé, s vonult tovább a Szepességbe. A magyar hadtörténet egyik legtanulságosabb sakkhúzása volt ez. A magyar irodalomtörténetbe a Körmöcbányai Táncszóval vonult be a város: a ,,Supra aggnő, szökj fel kabla” kezdetű virágének-töredék az 1505-ös számadáskönyvben maradt fenn, s Kreusl János jegyző úr firkantotta oda.
A város főtere a Štefánik tér (Štefánikovo námestie), melyre az Alsó-kapun keresztül léphetünk. Valaha forgalmas piac volt, ma inkább park. Itt állt a plébániatemplom, de a tér – a környező utcákkal együtt – már annyira alá volt aknázva bányajáratokkal, hogy 1880-ban több bástyával, kapuval együtt ezt is lebontották. A főtér műemlék épületei egykori bányapolgárok gótikus-reneszánsz házai is közhivatalok. A késő gótikus Szt. Erzsébet-templom valaha kórháztemplom is volt; mai berendezése barokk stílusú. A pénzverde (Mincovňa) épülete 1450 körül már királyi pénzverő műhely volt; az első pénzverők a csehországi Kuttenbergből (Kutná Horáról) érkeztek még az Anjouk idején. A tér 33/40. sz. alatti késő barokk házában a körmöcbányai képzőművészek állandó kiállítása látható; az utolsó teremben (az ún. „zöld szobában”) fennmaradt egy boltív egy 1525-ös reneszánsz falfestménnyel. A 33/38. számú késő reneszánsz polgárházban símúzeumot találunk. A főtér északi végéről egy utca, illetve egy fedett lépcső vezet fel a várba, amely egyike Szlovákia legépebben megmaradt várainak. Nem nagy, hiszen csak a belvárost kellett védenie. Volt egy „királyi várfal”, amely főképp a pénzverdét védte, s egy „városi várfal” (a külső). E várfalak néhány íve ma is látható, s a köztük lévő vizesárok nyomait is felfedezhetjük. A várból föld alatti folyosó is vezet a belvárosba. A Szt. Katalin-vártemplom kéthajós, késő gótikus épület, 1465 és 1485 között épült, de régebbi alapokon áll. Tornya védő- és tűzmegfigyelő torony volt, az erődrendszerhez tartozott. Belső díszeinek egy része korabeli, különösen egyik Madonna-szobra értékes. 1993/94-es renoválása óta vasárnap délelőttönként istentiszteleteket tartanak benne. A vár eredeti temploma a XIII. századi körbástyában levő román stílusú Szt. András-körtemplom. A város külső falrendszeréhez tartozó négy bástyatorony közül a Vörös-torony (Červená veža) a legérdekesebb, amely egyszerre volt hajdan börtön, kínzókamra és hóhérlakás. A város környéke eszményi séta- hegyitúra-, síterület. Körmöcbányán született Angyal Géza festőművész (1888–1956).