Az MKP elnöke, Berényi József szeretne választást megelőző koalícióra lépni Bugár Bélával, melyet, mint ahogy azt a TASR hírügynökségnek nyilatkozta, a magyarok többsége örömmel fogadna. Bugár viszont élesen ellenzi a koalíció gondolatát.
„A Most-Híd egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az MKP-val való esetleges koalícióról csak a márciusi választásokat követően tárgyalhat” – nyilatkozta a TASR kérdésére Bugár pártjának szóvivője. Ugyanez a Most-Híd közben azt hangoztatja, hogy képesek lennének az MKP-val kormánykoalíciót alkotni. Miként értendő mindez?
Az első ok, amiért Bugár nem akar választásokat megelőző koalíciót az MKP-val, az a politikai stílusa. Bugár az MKP-t legszívesebben likvidálná, nem pedig mentené. Ennek több oka van, néhány a múltba vezethető vissza, főleg Csáky Páltól elszenvedett csúfos vereségére az MKP országos konferenciáján, néhány pedig a jövőbe.
Orbán Viktor magyar kormányfő hosszú időn át beavatkozott az MKP politikájába, a Most-Híd megalakulása után azonban szlovák területen Bugár győzött vele szemben, s Orbán befolyása az itteni magyar kisebbségre lényegesen gyengült. Ha az MKP ismét bekerülne a parlamentbe, vele jönne az aktívabb Orbán is, amit Bugár nem akar.
A másik ok viszont Bugár helyzete a hazai politikai színtéren. Az MKP bonyolíthatná koalícióra lépését a KDH, a Sieť vagy a Smer párttal. A magyar kettős koalíció ugyan magasabb százalékot érhetne el, tehát több képviselője lehetne, összességében viszont kisebb befolyással bírna. Amennyiben a választások után nem működne képviselői klubba tömörülve, ez a Most-Híd és az MKP párt közötti viszonyok szempontjából rosszabb lenne. Főként akkor, ha az egyik a kormányba kerülne, a másik pedig ellenzékbe.
A harmadik okot pedig a számadatok adják. A Most-Híd a Focus ügynökség utolsó három felmérése során 7,2-től (áprilisban), 7,4-en át (májusban) 7,8 százalékig terjedő (júniusban) stabil támogatottságot ért el. Ezzel szemben az MKP népszerűsége 4,0 (áprilisban), 5,4 (májusban), illetve 4,3 (júniusban) százalékos támogatottsággal ingadozik. Bugár pártja korai kampányba kezdett és a választások előtt még szeretne néhány szlovák személyiséggel kitűnni, akikkel főleg az SDKÚ volt választóit kívánja megszólítani.
Bugár Lucia Žitňanská megnyerésével, aki a párt második jelentős emberévé vált, további ismertebb embereket szólított meg. Természetesen ezek egyike sem riaszthatja el a magyar választókat, ezért olyan emberekről lehetne szó, akik például aktívak voltak a Malina Hedvig-ügyben. Ha most koalícióra lépne az MKP-val, le kellene mondania az SDKÚ volt választóinak szimpátiájáról.
Bár mind a három említett oknak van politikai logikája, mindez érdekes paradoxon. Az MKP-nak a parlamentbe való bejutáshoz hiányozhat pár ezer szavazata. Ha nem jut be a parlamentbe, Bugárnak is köszönheti. Amennyiben valamelyik szlovák ellenzéki politikus volna hasonló helyzetben, aki nem lenne hajlandó koalícióra lépni egy legalább öt százalékban eszmeileg rokon párttal, a sajtó részéről és az utca emberétől is komoly kritika érné. Bugárnak viszont jó a sajtója.
Jaroslav Daniška nyomán, ford. nzs, Felvidék.ma
