Ennek a menekülésnek álcázott exodusnak, amelynek most Európa van kitéve, egyre sűrűbb és zajosabb, ugyanakkor egyre ellenmondásosabb visszhangja van.
A furcsa ezen az, hogy az észlelt ellentmondásosság tulajdonképpen haladást jelent, mivel tisztább vizet önt ebbe a szándékosan zavaros témakörbe. Brüsszel felől olyan ítéletek hangzanak el, miszerint aki a migránsokról bármilyen kritikus megjegyzést tesz, az rasszista, emberi jogokat sértő fasiszta és megsérti a sajtószabadságot, miközben a nyugati EU-konform sajtó szinte semmi negatívumot erről a témáról nem közöl. Néha azonban mégis kibújik a szög a zsákból, különösen a kölni események után, amikor nem európai szemléletű és vallású férfiak európai nőket támadtak meg és szexuálisan zaklattak. Hogy mennyire fér össze a sajtószabadsággal, hogy ezt az információt is sokáig a szőnyeg alá akarták söpörni, arról nincsen szó. A szlovák kormányfő viszont erről azt találta mondani, hogy meg kell védeni a mi asszonyainkat és lányainkat, nehogy ők is ilyen zaklatásnak legyenek kitéve. Ennek leghatékonyabb módja pedig az, hogy ne tegyük lehetővé a muszlim közösség kialakulását Szlovákiában.
Több se kellett a „szabad” sajtónak, máris nekiment a kormányfőnek, merthogy kijelentése kimeríti a gyűlöletkeltés bűntettét, amiért börtönbe is zárható volna, hogy is merészel kollektív bűnösséggel vádolni egy vallási közösséget, amely állítólag teljesen ártatlan.
Nem mondhatnám, hogy Fico kedvenc politikusaim közé tartozik, azt sem hiszem, hogy védelmemre szorul, na de ha már egyszer valakit letámadok, mint ahogy most Ficoval tették, nem árt azt is megnézni, mi a mondanivalójának a lényege. Mert az, hogy ezekkel a migránsokkal elég sok baj van, az itt-ott mégis kiderül. De érthetetlen, miért bűn, ha azt ki is mondják, sőt tenni is akarnak ellene? Talán azért, mert igazán csak a szélsőjobb áll ki egyértelműen a migránsok ellen, így aztán ez a kiállás szintén szélsőjobbnak minősül? Márpedig a szélsőjobb térhódítását nem is lehetne jobban előmozdítani, mint a promigráns állásponttal. Sokkal inkább tudatosítani kéne, hogy ha egy társadalomban élni akarok, alkalmazkodnom kell ahhoz a társadalomhoz. Ha ez nem ízlik, akkor vagy én vonulok önkéntes száműzetésbe, vagy a társadalom izolál engem (= börtönbe zár). A törvényt, ha jó, ha rossz, be kell tartatni fajra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül. Tudtommal ezt nevezik igazságszolgáltatásnak.
Vagy rosszul tudom?
Az úgynevezett szabad sajtó csak jogokat hajlandó látni – de még azokat is szelektáltan. Valahogy úgy, hogy amire nekem jogom van, arra már neked nem. Mert képtelen fölismerni, hogy ahol jog van, ott kötelesség és felelősség is van, miként a botnak sincs csupán egy vége. Ilyen értelemben nem lehet összetéveszteni a szabadságot a szabadossággal: a szabadosság ugyanis anarchiát jelent, végső soron pusztulást.
A kormányfő joggal állítja, hogy asszonyainkat nem szabad brutális támadás veszélyének kitenni. Végül egy kormány elsőrendű kötelessége az, hogy polgárait megvédje. Mindegyiket. Vallásra, fajra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül.
És hát éppen ezzel van baj, nem azzal, hogy a kormányfő rámutatott a kölni (és egyéb hasonló) fölháborító események elkövetőire. Akik pedig álságosan emiatt rátámadtak, ugyanazt a szelektív populizmust követték el. Mert ha esetleg valaki nem tudná: a Beneš-dekrétumok a nemzetiségeket kollektív bűnösséggel vádoló intézkedései még mindig érvényben vannak, azokat még senki sem vonta vissza, mi több, kies országunkban a döntéshozók és véleményformálók büszkén vállalják, s csak azzal próbálnak enyhíteni ezen, hogy azt mondják, „már nem érvényesítik”.
Márpedig: ha a szlovákiai nőket (joggal!) meg kell védeni a migránsok túlkapásai ellen, akkor a magyar nemzetiségű lakosokat is védelem illeti meg (joggal!) minden nacionalista és soviniszta túlkapás ellen – még akkor is, ha „gazdasági” (és más) okokra hivatkozva tálalják. És ha a sajtó fölháborodik azon, hogy valaki ujjal mutat az elkövetőkre (a moszlim migránsokra), miért nem háborodik föl, ha a magyar nemzetiségű polgárokat ér bármilyen támadás, miközben a magyarok – nem mellékesen itteni őslakosok – nem követtek el semmi törvénytelenséget, nem bántják a szlovákiai nőket sem, még adóznak is, „csak” azt követelik, ami mindenkinek joggal jár – nemzetiségétől függetlenül.
Micsoda szelektív demokrácia ez?
Aich Péter, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58668,58501,58428,58240,57863,57760,57731,57666,57445,57397″}
