A budapesti Radnóti Színház művésze, Schneider Zoltán kapta az idei Kaszás Attila-díjat. A díjazott abban a ritka helyzetben van, hogy még együtt játszhatott a díj névadójával.
Ritkán fordul elő, hogy a díjazott ismerhette, sőt együtt is dolgozhatott azzal az emberrel, akiről a díjat elnevezték. Pár gondolatban fel tudná idézni olvasóinknak a felvidéki származású Kaszás Attilával való közös munkáik emlékét?
Két alkalommal játszottunk együtt, még az Új Színházban, immár 15 éve. Az egyik darab Szomory Dezső keserédes vígjátéka, a Hermelin volt, a másik pedig Gorkij Éjjeli menedékhelye. Túlzás lenne azt állítani, hogy baráti kapcsolatban voltunk Attilával, hiszen ő nálam egy évtizeddel idősebb, már befutott színész volt. Igaz, én sem voltam már tejfölösszájú pályakezdő, de Attilához ekkor már a neki méltán kijáró tisztelettel viszonyult a korosztályom. És itt mindjárt le is szögezném, hogy nem a „név” volt az, amit már akkor is tiszteltünk benne, hanem a tudás, amit Attila a színpadon képviselt. Ha egy ilyen kolléga csatlakozik a társulathoz, az mindig jót tesz az előadásoknak is.
Schneider Zoltán színmûvész, miután átvette a 2016-os Kaszás Attila-díjat Fotó: MTI – Ujvári Sándor
A díj odaítélésekor mindig hangsúlyozzák a díjazott közösségteremtő, – megőrző vagy – erősítő érdemeit. Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy egy közösséget fenn tudjunk tartani, vagy meg tudjunk őrizni, esetleg erősíthessünk?
Ez egy nagy és nehéz kérdés, a válaszon általában nem szoktunk gondolkodni, hanem az egy-egy ember lényéből adódik. Az alap mindenképpen a jóra, a jobbra való törekvés. Abban hiszek, hogy ha nem vagyunk türelmetlenek, ha nem zárkózunk be és nem válunk passzívvá, akkor a tevékenységünk nem mehet a közösség rovására. Hogy ki mivel járul hozzá a közösség erősítéséhez, ez is egyéni, hiszen mindenki csak abból tud adni, amije van. Talán a legfontosabb, hogy fölismerjük annak fontosságát, hogy így vagy úgy, de áldozzunk a közösség javára. És itt csatlakoznék vissza Kaszás Attilához. A közös munka során tapasztaltam meg, hogy számára az egész produkció volt a lényeges, nem a személyes sikere. Ha ezt a látszólagos áldozatot meg tudjuk hozni, amit Attila is meghozott, az az igazi hozzájárulásunk a közösség megtartásához.
