A DAC a hat hazai mérkőzésből álló sorozatának már negyedik összecsapását vívta március 11-én. Az ellenfél az a Zsolna volt, amely a statisztikai adatok szerint a bajnoki aranyérem elnyerésének esélyese, és az őszi fordulóban kiütéses győzelmet aratott a DAC felett 6:0-val.
Bizalomra adott okot azonban, hogy ekkori formáját nem sikerült a tavaszi idényre is száz százalékban megőriznie és így a DAC saját kezébe vehette a mérkőzés sorsát.
A hagyományos DAC szurkolói ceremóniák alatt, talán március 15-e tiszteletére is, a B középben piros-fehér-zöld lufik szimbolizálták a magyar trikolór színeit. Az önfeledt öröm azonban nem tarthatott sokáig, mert a zsolnai Kaša a 2. percben szögletből gól szerzett. DAC – Zsolna 0:1.
Hatalmas hátrányba került a hazai csapat. A vezetés megszerzése után a Zsolna csapata nem húzódott vissza, sőt továbbra is támadó szellemben futballoztak. A DAC ellentámadásai azonban a keddi Poprád elleni vereség után ígéretesnek tűntek. A szív és az akarat szemmel láthatóan hajtotta a csapatot, de az eredményen nem tudtak változtatni.
Sőt! Egy pontatlan passzolás után, az ellentámadás lendületét kihasználva a 23. percben Škvarka beállította a két gólos zsolnai vezetést. DAC – Zsolna 0:2. A lelátóról nézve Tofiloski kapus nem okozott meglepetést, formáját hozta még Szencről, bevonzotta a labdát a kapuba. A szurkolók ekkor sürgős ébresztőt fújtak.
Érkeznek a zsolnai drukkerek (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A DAC játékosai a szöglet és a pontrúgások alkalmával is több esetben begyakorolt koreográfia szerint lőtték el a labdát, mindezek ellenére mégsem sikerült az elméletet hibátlanul végrehajtani. A begyakorolt mozdulatok nem hoztak eredményt. A szurkolók vágya a becsületgól megszerzése volt, ezért buzdították, lelkesítették a Dunaszerdahely játékosait. Viszont a pályán a DAC csatárainak a támadásokkor nem volt átütő az erejük.
Mégis sikerült! A 38. percben Ljubicic a tizenhatosról bombázott kivédhetetlenül. DAC – Zsolna 1:2.
Állva tapsolt a több mint 5100 néző! A következő percek eksztázisban teltek. A becsületgól megszerzése után a játékosok és a szurkolók is még többet akartak. Elhitték, hogy ezt a Zsolnát meg lehet szorongatni. Helyzeteket dolgozott ki a DAC, a jobb szélről több támadást is kezdeményeztek, bár ezeknek a kihasználása gyenge volt.
Döntetlen lett (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A második félidő agresszív játékkal folytatódott, a szurkolóknak mégis hiányérzetük volt, mert a DAC játékosai nem törtek a kapura. László Csaba vezetőedző az első cserét kihasználva állította játékba Mészáros Andrást, aki új színt és lendületet hozott a pályára. Többször eljutott a kapuig, veszélyes helyzetet azonban nem tudott kialakítani, mert lepasszolta a labdát. Talán nála is hiányzott a kapura töréshez szükséges elszántság. Akarása mégis magával ragadta Šafrankot és Živkovičot is. Felpörgött a játék. Ám a 60. perctől a Zsolna a játék lassítása érdekében látványos időhúzási technikákat kezdett alkalmazni. Szerencsére nem jártak sikerrel, Šafrankot a tizenhatoson belül csak szabálytalanul, a labdához kézzel érve tudták megállítani. Büntetőrúgáshoz jutott a DAC, amit Davis értékesített. Két gólos hátrányból egyenlített a DAC a 67. percben. DAC – Zsolna 2:2.
Sürgős is lett a Zsolnának, de most már a DAC sem hagyta magát! Hajtottak, és ha percekre be is szorultak a kapujuk elé, mindig menteni tudtak. A játékidő végső perceiben pattanásig feszültek az idegek, ám a szurkolók és a játékosok sárga-kék szíve kitartott a lefújásig. Úgy ünnepelt az Aréna közönsége, mintha nyert volna a csapat, mert nyert is!
László Csaba köszöni a biztatást (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
László Csaba a sajtótájékoztatón a Felvidék.ma kérdésére elmondta, mi történt a szünetben az öltözőben: „Megemelhettem volna a hangomat, de ezzel nem lehet sok mindent elérni. Egyszer, kétszer kiabálhat az ember, de harmadszorra már nem biztos, hogy meghallgatják. Azt próbáltam hangsúlyozni, hogy az az egy gól, amit lőnünk kell, hogy döntetlen legyen az állás, azt meg tudjuk csinálni. Az edzőknek nemcsak anyának, apának, testvérnek, barátnak kell lenniük, hanem jó pszichológusnak is. A futball egy olyan játék, ami a fejben dől el. Minden egyes lőtt vagy kapott gól pszichésen megváltoztatja a csapat viselkedését. Szemtől szemben a játékosaimmal próbáltam egyszerűen elmondani, hogy mi a célunk és láttam rajtuk, hogy megértették, mit várok el tőlük.”
