A magyar koronázóváros, Pozsony cseh megszállásáról idén is megemlékeztek. Az év elején már csaknem egy évtizede gyújtanak gyertyát ennek a fájdalmas eseménynek az emlékére a Pálffy-család koronázó Szent Márton-dómtemplom oldalfalánál található sírboltjánál.
A gyászos eseményt, Pozsony megszállását megelőzően már 1918 adventjén forró volt a hangulat Pozsony lakossága számára, akiknek ez az időszak immár nem csak a kis Jézus születésére való várakozást jelentette. A megszálló cseh csapatok már novemberben átlépték az országhatárt, egyre nagyobb felvidéki területeket meghódítva. Sokan feltették a súlyos kérdést az akkor még 82 százalékban magyar és német többségű koronázóváros polgárai közül: mi lesz Pozsonnyal, Magyarországgal?
A Nyugatmagyarországi Híradó vezércikkében így írt karácsony előestéjén Pozsony városának helyzetéről: „Pozsony nem tud belenyugodni abba, hogy a cseh-tót impérium rátegye kezét erre a városra, amely egész gondolatvilágában távol áll a szlávságtól, és amelyben a tót lakosság alig számottevő kisebbséget alkot. (…) Igazi fekete karácsony előtt áll a város.“
Ekkor Pozsony vármegye csehek által megszállt részein már Zoch Sámuel, a teljhatalmú minisztérium által csehszlovák „zsupán“-ná kinevezett modori evangélikus lelkész gyakorolta a polgári hatalmat. Egy kis „engedményként“ a pozsonyiak megkapták az „ajándékot“, miszerint Jankó Zoltán főispán kormánybiztos és Zoch december 23-ai megbeszélése alapján a karácsonyi ünnepek nyugalmának biztosítása végett a cseh csapatok 27-éig nem vonulnak be a városba. Nagykarácsony napján, 25-én a pozsonyi Városi Színház délután a Csárdáskirálynő, este pedig a Pillangó főhadnagy operetteket játssza, másnap pedig a Sztambul rózsája és a Pacsirta volt soron. „Kell bíznunk benne, hogy e szomorú karácsony után, amikor a városban sötétedés után már a részeg katonák, katonaszökevények, leszereltek össze-vissza lövöldöztek, megjön a mi igazságunknak is az új éve“ – írja a Nyugatmagyarországi Híradó. Még szilveszterkor is magyar Pozsony… De aztán jön a nagy tragédia… Újév napján, elsejének hajnalán Dévény felől már bemerészkedett Pozsonyba az első cseh járőr, utána az Olaszországból hazahozott csehszlovák légió egyik alakulata, olasz főtisztek vezetésével… Pozsony elveszett…
Január elsején a pozsonyiak, illetve környékbeliek mellett alkalmi emlékezők is csatlakoznak a megemlékezéshez, hiszen újév napján több turista is arra téved, megcsodálva a gyönyörű székesegyházat. Korábban a pozsonyi főpályaudvar előtt tették ezt, néhány esztendeje helyszínt váltva immár a koronázó Szent Márton-dómtemplom oldalfalánál található Pálffy-család sírboltjánál, hol többen, hol kevesebben. Idén így kerültek oda véletlenszerűen aradi kirándulók, Pozsonyban szilveszterezők, de itt-ott szlovákok is megálltak és rákérdeztek, mi zajlik éppen ott, miért égnek a gyertyák. Természetesen felvilágosítást kaptak, többnyire nem véleményezve részükről, csak rábólintva. Mivel nem mindnyájan kívántak fotón megörökítve maradni, így a fénykép a résztvevők számát nem tükrözi. Jövőre kerek száz esztendeje lesz annak, hogy Pozsony cseh megszállás alá került.
