Cseh kutatók Olmützben megtalálták két Přemysl-házi herceg – I. Ottó és III. Ottó, valamint feleségeik, a magyar Eufémia és az orosz Durancia – földi maradványait.
A Klášterní Hradisko nevű egykori kolostor Szent István első vértanú (nem az államalapító Szent Istvánról van szó!) kápolnájának sekrestyéjében kialakított rejtekhelyen biztonságba helyezett koporsóban a nyilvánosságra került információk szerint összesen legalább hat személy földi maradványai találhatóak. Köztük Eufémia, magyar királylányé, aki az Árpád-házi I. Béla király lánya, I. Ottó, az akkori Morva (Olmützi) Fejedelemség egyik uralkodójának a felesége volt. Durancia orosz hercegnő pedig III. Ottó felesége volt.
A két fejedelmi házaspár csontjain kívül a lelet valószínűleg további néhány személy csontjait is tartalmazza: a kutatók III. János olmützi püspök, I. Róbert hradiskói premontrei apát és III. Ottó két kiskorú gyermekét említik. Százszázalékos bizonyosságot a csontokról azonban csak a DNS-vizsgálatok elvégzése után lehet mondani – hangsúlyozták a kutatók.
A földi maradványokat, lényegében koponyákat és csontokat, a közelmúltban Prágába szállították, ahol DNS-tesztek alapján megpróbálják konkrétan megállapítani s azonosítani, hogy mely csontok kihez tartoznak, illetve valóban a cseh államalapító Přemysl-család tagjairól van-e szó. Ezt a Prágában található, bizonyíthatóan a Přemysl-család tagjai földi maradványainak DNS-ével történő összehasonlítás teszi lehetővé. A tesztek, az összehasonlítási folyamat eredménye 2019 közepére–2020 elejére várható.
„A tesztek bebizonyíthatnák, hogy valóban a Přemysl-család tagjairól van szó. I. Ottó feleségénél (Eufémia) pedig bizonyítást nyerhetne, hogy rokonságban van a magyar uralkodó dinasztiával” – nyilatkozta Leoš Mlčák tudománytörténész a Mladá fronta Dnes című cseh napilapnak.
A hradiskói Szent István kápolna és a koporsó (Fotó: Mladá Fronta Dnes)
„A prágai Nemzeti Múzeum először antropológiai vizsgálatnak veti alá a leletet. Ezzel megállapítható, hogy hány személyről, illetve hogy férfiakról, nőkről vagy gyerekekről van-e szó, milyen volt az életkoruk és fizikai állapotuk. Ezeket a konkrét tényeket azután összevetjük a mi várakozásainkkal, ismereteinkkel. Csak miután mindezt kiértékeljük, jöhetnek a DNS-tesztek” – magyarázta az eljárást újságíróknak Jan Frolík, a cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa.
Úgy vélte, hogy a vizsgálatok egy-két évig is eltarthatnak. „A prágai várban talált leletek alapján hét olyan személy földi maradványai vannak birtokunkban, akiket a Přemysl-család tagjaként tartunk számon. Ezekkel hasonlítjuk össze majd az olmützi leletet” – tette hozzá a szakértő.
A történet elején Přemysl Bedřich Hanák, a hradiskói Szent István első vértanú-kápolna plébánosa áll, aki mintegy két éve a kolostorról és a templomról szóló történelmi iratokat böngészve talált utalást a gyakorlatilag elfeledett szarkofág-koporsó rejtekhelyére.
„Arról, hogy ezek a földi maradványok esetleg a templomunkban találhatóak, valószínűleg nem sok embernek van tudomása. A turistáknak szánt könyvekben egy szó sem esik erről, és a plébánia 1891-től vezetett krónikájában sincs ez sehol megemlítve” – fejtette ki Přemysl Bedřich Hanák. További iratok átnézése és az újonnan beszerzett információk feldolgozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a rejtekhely a sekrestyében lehet.
A leletet tartalmazó szarkofág (Fotó: Mladá Fronta Dnes)
„A sekrestye már évtizedek óta tele van különféle bútorokkal. A befalazott rejtekhelyet a régi szekrényeket megmozgatva, áthelyezve egy, a falon függő 18. századi réztábla mögött a falban találtuk meg” – ecsetelte felfedezésének történetét a plébános.
A szarkofág-koporsó az évszázadok folyamán nagy valószínűséggel biztonsági okokból többször is helyet változtatott. Az utolsó, a 17. század első felében történt helycsere az Olmützöt megszálló svédek lelkén szárad. A harmincéves háború alatt a svéd katonák elfoglalták a várost, és a korabeli szokások szerint raboltak. Klášterní Hradiskóban erővel behatoltak a ma már nem létező Szűz Mária Havasboldogasszony gótikus kápolna alatt lévő kriptába is, ahol akkoriban a Přemysl-hercegek és feleségeik földi maradványait őrizték. A katonákat valószínűleg csak az ékszerek vagy más értékes tárgyak érdekelték, ezért a csontokat nem vitték el, hanem egyszerűen szétdobálták a kriptában – jegyezte meg Leoš Mlčák.
Valószínűsíthető, hogy a harmincéves háború után a kriptában talált földi maradványokat – ekkor keveredhettek össze a csontok – összeszedték és végül egy festett, színes nyolcszögű fedéllel ellátott ládában helyezték el. Ez a díszes koporsós láda egy nagyobb, ónból készült lemezzel bevont faedénybe, szarkofágba került, amelyet a sekrestyében befalaztak. Részletek nem ismeretesek, a levéltári feljegyzésekben nincs erről szó.
Szakértők gyors megállapításai szerint a csontok jelenleg nagyon jó állapotban vannak, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a koporsóba-szarkofágba való elhelyezés előtt – egy levéltári forrás szerint 1675-ben – forró borban megmosták őket. „Ez akkoriban a csontok kezelésekor hagyományos eljárásnak számított” – mutatott rá a történész.
A koporsó díszítése (Fotó: Mladá Fronta Dnes)
A Klášterní Hradisko kolostort, amely a legrégibb kolostorok közé tartozik Morvaországban, I. Ottó és felesége, Eufémia alapították 1077-ben. A nagyon vallásos házaspár magyarországi bencés rendi szerzeteseket telepített birtokára azzal a feladattal, hogy „kolostort építsenek Szent István első vértanú és a Megváltó dicsőségére”. A kolostor első épületét 1078-ban szentelték fel. Első apátja és testvérei a hagyomány szerint a prágai Břevnov kolostorából (Pannonhalma testvérkolostora) érkeztek, de az első szerzetesek nagy valószínűséggel Magyarországról is. Cseh történészek szerint erre utal a kolostor alapítólevelének „magyar” dikciója, mely nagyban hasonlít az 1067-ben alapított magyarországi százdi apátság alapító oklevelére.
A bencés rendi szerzeteseket a 12. század közepén elűzték a kolostorból, és helyüket a premontreiek foglalták el. A kolostor a tatár betörések idején 1241-ben leégett, később rövid időre IV. Béla magyar király, majd Hunyadi Mátyás is hatalmába kerítette. A kolostort, amelyet építészeti megoldásai miatt Morva Escorialnak is neveznek, a 18. század végén megszüntették és azután katonai kórházként használták. Ma is kórház, de a felújított épületegyüttes több része, köztük a Szent István Első Vértanú-kápolna, műemlékként látogatható.
