A Ternipe Egyesület és az SZMPSZ Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja 2019. június 15-én nemzetközi szakmai konferenciát szervezett Rimaszombatban a Csillagházban. Az Esélyteremtő együttműködés című találkozóra az Erasmus+ Esélyteremtő Együttműködési Hálózat Kialakítása elnevezésű projekt keretében került sor.
A rimaszombati összejövetel célja a 2016-2019 között megvalósuló projektben elért eredmények, jó gyakorlatok ismertetése, a projekt során elkészült Utak és hidak című módszertani kézikönyv bemutatása, valamint a projekt fenntarthatóságának, további együttműködések lehetőségeinek továbbgondolása volt.
A projekt alatt megtapasztalták, hogy azok az emberek, akik a gyerekekért élnek, s értük szeretnének tenni, tudnak egy nyelvet beszélni.
„Sok jó és elkötelezett kollégát ismerhettünk meg, akiknek azt üzenem, hogy ne adják fel, s remélem, hogy tovább tudjuk vinni ezt a programot” – mondta a konferencia megnyitásakor a főpályázó, az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet igazgatója, Majorosné Lasányi Ágnes, aki egyben a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének (MATEHETSZ) az alelnöke is.
Tratnyek Magdolna, a magyarországi Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet pedagógiai szakértője bemutatta az Esélyteremtő Együttműködési Hálózat Kialakítása elnevezésű projektet. Az együttműködés az innováció és a bevált gyakorlatok cseréje terén valósult meg. A stratégiai partnert a Kedves-ház program jelentette. Az innovatív termék pedig az Utak és hidak módszertani kézikönyv lett.
A projektbe minden országból bázisiskolákat vontak be. A Felvidékről ez a tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt. A célcsoport a tanárok voltak. Az előkészítő szakaszban felméréseket végeztek, képzéseket tartottak. Segítették az iskolákat, hogy a módszerek beépüljenek a gyakorlatba. A fejlesztési szakaszban készítették el a kiadványt.
A program felvidéki bázisiskolái (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„A számításaink szerint 3000 családot értünk el. Eredményesek voltak a szakmai műhelyeink, partnerség és barátságok alakultak ki, amelyek segítik a további munkát” – nyilatkozta Tratnyek Magdolna. Felvetődik, hogy vezet-e tovább ez az út, de abban bízik, hogy további partnerekre találnak.
A családokkal való kapcsolatépítés tapasztalatairól Vavrek Hubay Gabriella, a rimaszécsi székhelyű Ternipe Egyesület vezetője, a tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa szólt. Elmondta, hogy a projektben a tornaljai 19 pedagógus mellett a nemesradnóti óvoda és alapiskola 2-2 pedagógusa is részt vett.
Mint kiderült, jelentős az igény a kevésbé formális tevékenységre, ahol beszélgetésre, szabad, kötetlen találkozókra, foglalkozásokra van lehetőség. A tanároknak a családlátogatásoknak köszönhetően sikerült magasabb bizalmi szintre lépni a szülőkkel. Így beleláthattak azoknak a családoknak az életébe, ahonnan származnak a gyerekek, akikkel dolgoznak az óvodában, iskolában. A bizalomért meg kell dolgozni, meg kell nyerni a szülőket, hogy az oktatási intézmény hasznos a gyerekeknek.
Résztvevők (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke hangsúlyozta, hogy minden pedagógusszövetség azon dolgozik, hogy az információáramlás megfelelő legyen. Megosztották egymással azokat a jó gyakorlatokat, amelyekre az elmúlt három évben szert tehettek. Mandák Csaba közoktatási szakértő szólította meg az RMPSZ-t. A projektbe Pöllnicz Ilona, Székelyföldi Területi Oktatási Központ vezetőjének irányításával vettek részt.
Hangsúlyozta, egy-egy projekt sikere a további fenntarthatóságon múlik, s ez függ az önkormányzatok támogatási hajlandóságán. „Ezen a téren kérdőjelek vannak. Viszont ha nem fog felépülni a megfelelő támogatási rendszer, akkor ezek a szakmai szervezeteink által létrehozott lehetőségek csak elméleti szinten maradnak meg. Számunkra minden gyermek fontos, akik a magyar nyelvű oktatásban részt vesznek” – szögezte le Burus-Siklódi Botond.
A mobilitásban megvalósult képzések tapasztalatairól szólt Lázár Péter, aki feleségével Bordács Margittal a Kedvesház-pedagógia megalapítói, mely Nyírtelken működik. A Kedvesház módszertanát bevitték a projektbe, s 90 órás akkreditált pedagógusképzést tartottak, és mentorálták is a projektben résztvevő magyarországi, erdélyi és felvidéki pedagógusokat.
Lázár Péter ezúttal is gitárral jött (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„A jó emberek előbb-utóbb találkoznak. Minden sikeres férfi mögött ott áll egy sikeres nő. Ezt a két közmondást szeretném mindenekelőtt megerősíteni” – mutatott rá Lázár Péter.
Kifejtette, a cél, hit, akarat – ez a három dolog kell a feladat megoldásához. Reményvesztett állapotban nincs miért felkelni. „Mindig én erősítést csináltam, hogy érezze a gyerek. Olyan módszereket találtam, hogy a gyerek el is hitte, hogy mire képes, s ugyanezt tettem a szülőkkel is. Fontos a hídépítés a család felé. Nevelni, szeretni kell, s utána jöhet minden más” – mondta.
Bemutatták a legsikeresebben alkalmazott gyakorlatokat is a Kedvesház-pedagógia gyakorlati alkalmazása mentén. Dienes Edit, a Nemesradnóti Óvoda igazgatónője megerősítette, hogy a szülőkkel jó a kapcsolatuk, s a bizalomépítés sikeres. Bemutatta a négy lépéses hídépítést a családokkal, amely a beiratkozással, a személyes kapcsolatfelvétellel kezdődik, majd a nyitott nappal folytatódik és közös értékeléssel végződik.
Tímár Csilla, a tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa a Kedvesház sikerét abban látja, hogy a gyerekekhez szeretettel fordulnak, s a program a gyerekek lelkéről szól. Ezt szolgálják a család- és álomrajzok, a névjátékok. Czetner Hajnalka szintén a tornaljai alapiskola alsó tagozatos pedagógusa a családi napokról szólt.
A Kedvesház-pedagógiai gyakorlati alkalmazása (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Kiemelték, a hátrányos helyzetűek életéből általában hiányzik a rendszeresség. A Kedvesház-pedagógia megerősíti a gyerekeket, akik küzdővé válnak. A résztvevőkben elindít egy másfajta látásmódot.
„Erőpróba ez, hogy hittel és alázattal tenni tudjuk a dolgunkat” – mondta Lázár Péter.
Az Utak és hidak – módszertani kézikönyv segítségül szolgál a program gyakorlati felhasználásához, s ahhoz is, hogy képzőket képezzen.
„Ennek az anyagnak a felsőoktatásban is helye van” – hangsúlyozta Kőpatakiné Mészáros Mária, a magyarországi Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa, a kézikönyv lektora.
A kiadvány 1000 példányban jelent meg, magyar, szlovák és román nyelven hozzáférhető az interneten. 22 szerző munkája. Pedagógusoktól pedagógusoknak szól. A budapesti könyvfesztiválon is nagy érdeklődés mellett mutatták be.
Kőpatakiné Mészáros Mária (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Keressetek és találjatok minél több olyan érdeklődőt, akiknek a kíváncsiságát fel tudjátok kelteni a program iránt” – biztatta a résztvevőket Kőpatakiné Mészáros Mária.
Ravasz Ábel, a szlovákiai romaügyi kormánybiztos előadásában szólt a szlovákiai oktatási helyzetről kisgyermekkortól. Hangsúlyozta, hogy Vavrek István szlovákiai parlamenti képviselővel azt a célt tűzték ki, hogy elérjék a kötelező óvodalátogatást. Elmondta, 2021-től vezetik be, ennek érdekében 110 óvoda épül Szlovákia-szerte.
Szólt az Omama-programról, a Prim-programról, utóbbi 150 településen működik, s asszisztensek kerülnek az oktatók-nevelők mellé, kiváltva a dajka-rendszert. A családi munkakoordinátor feladata az óvodán kívül van, végigjárja a közösségeket, s elmondja, hogy miért fontos az óvodát látogatni. Az ötévesek számára már most is ingyenes az óvoda. A hátrányos helyzetűek számára pedig idén januártól ingyenes az étkeztetés. Nagy ellátórendszert módosítottunk – sorolta.
Ravasz Ábel, a szlovákiai romaügyi kormánybiztos (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Az alapiskola szintjén a szegregáció legnagyobb megjelenése a speciális iskolában ill. a nulladik évfolyamban van, ahová csak roma gyerekek járnak. Szépen lassan próbáljuk leépíteni, de nem egyszerű. Ott a legnagyobb a gond, ahol a gyerekek nem is járnak óvodába, ezért gondolom, hogy nagy előrelépést jelent majd a kötelező óvodalátogatás” – mondta.
A Mindenki számára nyitott iskola program keretében plusz asszisztenst is tudnak az iskolák alkalmazni. A középiskola tekintetében az tapasztalható, hogy minden negyedik gyerek lép be, a főiskolai szintre pedig a roma gyerekek csupán töredéke jut el.
Szlovákiában 450 000 roma él. 400 településen működik terepmunka, 200 településen van közösségi központ. Egészségügyi asszisztenseket is tudnak foglalkoztatni, nekik az a feladatuk, hogy pótolják azt a hiányt, ami az orvosok közötti összekötést jelenti. Hangsúlyozta, hogy sok mindenen kell változtatni, hogy előre tudjunk lépni, mert Szlovákia átaludta az elmúlt 30 évet a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása terén.
„Az idén készülő roma közösségek atlasza megpróbálja felmérni, ahová érdemes állami támogatást vinni. 2013-ban 1072 roma településről tudtak. Igyekszünk ezeket a településeket jobban bevonni, megismerni” – mondta végül Ravasz Ábel, aki sajnos nem hallgatta meg az előadásokat és a konferencia résztvevőinek a véleményét sem. Csak az előadása megtartására jött be a terembe.
Az esélyteremtés konferencia kerekasztal-beszélgetésének résztvevői (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A konferenciát pódiumbeszélgetéssel zárták a projekt létjogosultságáról, továbbéléséről, együttműködési lehetőségekről.
Burus-Siklódi Botond hangsúlyozta, hogy az egymás kezének a szorosan megfogása fontos tényező ezen a területen. Tóth Zsuzsanna, a Református Cigánymisszió referense arról biztosította a konferencia résztvevőit, hogy a lehető legtöbb fórumon szólni fog a Kedvesház nyújtotta lehetőségekről.
Bárczi Zsófia docens, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja úgy a kerekasztal-beszélgetésen, mint A szlovákiai magyar pedagógusképzés helyzete című előadásában vázolta minden szakmabeli óhaját, hogy legyen nagyobb átjárhatóság a felsőoktatás és a szakma között. Ez úgy tükröződik, hogy legyen gyakorlatorientált a képzés.
Bodon Sándor, a Rimaszécsi Speciális Alapiskola igazgatója elmondta, hogy nagyon sok közös vonást vett észre a Kedvesház és a saját iskolája között.
Bodon Sándor (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Iskolánk 1986-ban alakult azzal a szándékkal, hogy tehermentesítse az iskolát, ahol a gyerekek nem tudtak lépést tartani a tananyaggal. S én egyáltalán nem érzem, hogy a speciális iskolában szegregálnánk a gyerekeket. Sőt, nálunk a gyerekek a legboldogabb éveiket töltik. A gyerekek pszichológiai kivizsgáláson esnek át, s szülői beleegyezéssel kerülnek ide.
Az alapiskolák utolsó padjaiból kerülnek hozzánk, nálunk pedig központi figyelmet kapnak. Minden gyerekben megtaláljuk a pozitívumot, gyerekeinkkel országos megmérettetésen is megjelenést vállalunk, nekik az alapiskolából rendezvényeken nem volna reális a részvétel. Iskolánkon családi légkör uralkodik. A pedagógusokkal közös hangot találtunk, s az iskolát igyekszünk olyan szintre hozni, hogy megállja a helyét a többi iskola mellett” – emelte ki Bodon Sándor.
Majorosné Lasányi Ágnes hangsúlyozta, a projekt során mindenki a saját helyén, a saját lehetőségeihez képest tudott előre haladni. „A hálózat kialakítása egy komoly kihívás volt, s egy nulladik lépés. Július 4-én lesz Nyíregyházán a zárókonferencia, aztán szeretnénk a folytatáson továbbgondolkodni. Örülök, hogy a munkához leendő új partnereket is találtunk” – nyilatkozta.
Vavrek István (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A zárszót Vavrek István, a Ternipe Egyesület alapítója mondta. „Ha azt akarjuk, hogy az iskolába ne csak szenvedni járjunk be, ahhoz nekünk kell megtenni az első lépést. Azt szeretném kérni, hogy mindenki a gyereket nézze a tanulókban. Mi arra esküdtünk, hogy tanítsunk” – szögezte le.
