Ha fel kellene sorolnunk néhány fontos díj vagy kitüntetés nevét, vajon szerepelne-e köztük a Lőrincz Csaba-díj? Nem valószínű. Pedig az egyik legfontosabb ügy: a nemzetpolitikai tevékenység elismerésére hozta létre tíz évvel ezelőtt a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány. Idén a tizenegyedik személynek adták át – egyúttal a névadó születésének 60. évfordulójára is emlékezve.
A díjazott Csernicskó István nyelvész, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola professzora, a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács alelnöke, az MTA doktora.
A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében a kárpátaljai Sodró együttes muzsikája fogadta az ünnepségre érkezőket, akik között ott voltak az eddigi kitüntetettek, köztük dr. Orosz Ildikó a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, de eljött Lőrincz Csaba édesanyja és fivére is.
Hammerstein Judit, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa, a bírálóbizottság tagja köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a díjnak kettős a küldetése: elismeri egy-egy kutató, tanár, újságíró, politikus magas színvonalú munkáját, s egyúttal mindig emlékeztet a névadóra, a nagyszerű kollégára.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is a közös emlékekkel kezdte, amelyek 1986-ra nyúlnak vissza, amikor a 27 éves publicista, Lőrincz Csaba a Securitate zaklatásai elől menekülve áttelepült Magyarországra, és Németh Zsolt bevonta az alakuló Fideszbe, valamint az alakuló nemzetpolitikába. A fiatalon, 49 éves korában elhunyt külpolitikusnak is köszönhető, hangsúlyozta Németh Zsolt, hogy ma önálló nemzetpolitikáról beszélhetünk. A Pro Minoritate Alapítvány alapítójaként és kuratóriumi tagjaként elmondta:
egyértelmű volt, hogy idén a díjjal a jogaiért olyan keményen küzdő Kárpátaljára kell gondolni, és az is egyértelmű volt, hogy a kitüntetett csakis Csernicskó István lehet.
Nyelvészet és politika nincs távol egymástól, mondta a politikus, gondoljunk csak Bibó Istvánnak a nyelvi nacionalizmusról mondott szavaira, amelyek igazságát napjainkban az ukrán nyelvtörvény bizonyítja. Minden tudósban, aki nehéz kisebbségi helyzetben kényszerül dolgozni, felmerül a menni vagy maradni kérdése. Csernicskó maradt egy barbár világban, amelynek nyelvi-jogi helyzete az Osztrák-Magyar Monarchiától napjainkig folyamatos lejtmenet. Ebben küzd „kárpátaljai Indiana Jones-ként” mégis megőrizve tudósi attitűdjét.
Az ünnepség szónokai közül Klein András, a bírálóbizottság tagja, mint Lőrincz Csaba tanítványa, később munkatársa a Külügyminisztériumban, arról beszélt, hogy milyen példát hagyott az utódokra a 60 éve született politikus. Az együtt töltött 18 év alatt egyszer sem hallotta „magyarkodni”, de minden tettét a nemzetben való gondolkodás vezette.
Az volt a meggyőződése, hogy a külpolitikában semmit sem szabad tenni, ami instabilitást okozhat, de ki kell töltenie minden rendelkezésére álló nemzetközi teret.
Tájékozottság és tisztesség voltak alapelvei, és a róla elnevezett díj kitüntetettjei bizonyítják, hogy ezek az elvek léteznek, működnek a magyar nemzetpolitikában.
Trócsányi László igazságügyi miniszter, aki Csernicskó István munkásságát méltatta, jelképesnek érezte, hogy utolsó miniszteri munkanapján a Kárpát-medencével foglalkozik, és hétfőn már az Európai Unióban folytatja a munkát ugyanezzel a szellemmel. „Nyelvében él a nemzet” – idézte, hozzátéve, hogy ha meghal a nyelv, vele süllyed el a nemzet is. A nemzeti kisebbségeknek jogos igényük, hogy nyelvi jogaikat biztosítsa a többségi állam. Bár ma már a nyelvi jogok az emberi jogok közé tartoznak, más a papír és más a gyakorlat.
Egyedül a magyar Alaptörvény nevezi a nemzetiségeket államalkotó tényezőnek, és biztosítja jogait. Ezt várnánk el szomszédainktól is.
Ezért küzd Csernicskó István minden területen: a nyelvtudomány doktoraként, az MTA köztestületének tagjaként, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola professzoraként. Kárpátalja, amely száz éve még geopolitikai fogalomként nem létezett, a maga drámaiságában izgalmas kutatási terep. Bizonyítja Csernicskó István tanulmányainak tucatjaival, több nyelven megjelent publikációival. A Lőrincz Csaba-díj nem az első elismerés életében, de – munkásságát ismerve – nem is az utolsó.
Az elhangzott méltatások után a jelenlévők óriási tapsa közepette adta át a díjat: Nagy János felvidéki szobrászművész alkotását Csernicskó Istvánnak Tárnok Mária, a kuratórium elnöke és Németh Zsolt.
Az ünnepelt, a hely szellemére hivatkozva irodalmi idézettel: Arany János „gondolta a fene!” tréfás szavaival kezdte köszönetét, azaz sosem gondolta volna, hogy nyelvészeti kutatásait a nemzetpolitika részének tekintik. Nagy örömmel fogadta a hírt, és külön örömmel azt a lehetőséget, hogy egy általa kijelölt tanítványát a díj brüsszeli tanulmányútra jogosítja.
Természetesen rövid előadással is megköszönte a díjat: Nyelvi konfliktusok a XXI. századi Európában a „nemzetközi normák” és az „európai standardok” tükrében címmel.
Remélte, hogy 2019-ben már nem kell beszélni erről, hiszen a Szovjetunió széthullása és a politikai változások nyomán elvárták a kisebbségek, hogy jogaik érvényesítésében is változások következnek be.
Ezt a várakozást és reményt támasztották alá azok a nemzetközi dokumentumok is, amelyek ezeket a jogokat biztosítják, és amelyeket a szovjet fennhatóság alól kikerült államok alá is írtak.
Csernicskó István a kisebbségek oktatási jogairól szóló keretegyezmény 14. cikkének értelmezésével példázta, hogyan érvényesül a gyakorlatban a jog. A szöveg már maga lehetőséget ad a gyengítésre, mert „a saját nyelven való tanuláshoz vagy a saját nyelv megtanulásához” való jogot lehet a legmagasabb szintű kötelezettségként értelmezni, Csernicskó szerint ez történik Szlovákiában és Romániában, ahol az óvodától az egyetemig tanulhatnak magyarul, és lehet a legalacsonyabb szinten, mint Szerbiában és Ukrajnában, ahol tantárgyként szerepel a magyar nyelv.
Ukrajna fokozatosan szűkíti a jogokat, és még ezt a keveset is támadják az ukrán nyelvészek, akiknek „szakértői véleményét” elfogadja az igazságügyi minisztérium.
A nemzetközi jog nem szab gátat a nyelvi és kisebbségi jogok csökkentésének, nem jár velük szankció, s ez a tény nem növeli a jó szándékkal született és jól hangzó nemzetközi egyezmények tekintélyét.
