Szinte naponta olvasunk híreket felgyújtott templomokról, megrongált vagy lefejezett Krisztus- és Szűz Mária-szobrokról. A hírek és a képek alapján egyértelmű, hogy az Egyesült Államokban növekszik a katolicizmus épületei és jelképei ellen elkövetett rongálások száma. Az aggasztó helyzetre a minap az amerikai püspöki konferencia két főpásztora is reagált.
Thomas G. Wenski, Miami érseke és Paul S. Coakley, Oklahoma City érseke a vallásszabadság, valamint az igazságosság és az emberi fejlődés püspöki bizottságának elnökei az USA-ban jelenleg tapasztalható katolicizmus-ellenes incidensekkel kapcsolatban kijelentették:
„Ezeket a cselekményeket akár zavarodott egyének követik el, akik segítségért kiáltanak, akár a gyűlölet ügynökei, akiknek a megfélemlítés a céljuk, támadásaik mindenképpen egy gyógyulásra szoruló társadalom jelei. Olyan cselekedetekről van szó, amelyekben az elkövetés ténye világos, a motiváció azonban nem. Míg megpróbáljuk megérteni a szeretet és az önzetlen odaadás szent jelképei pusztításának okát, nem feledkezünk meg imádkozni mindazokért, akik ezt okozták, de továbbra is éberek maradunk velük szemben.”
A főpásztorok levelükben azokra a vandál cselekményekre utalnak, amelyek az utóbbi időszakban az Egyesült Államok különböző régióiban történtek. A legismertebb incidensre júniusban került sor, amikor
San Franciscóban ledöntötték Szent Junípero Serra szobrát a rasszizmus-ellenes tüntetések során,
amelyek az afroamerikai George Floyd halála után kezdődtek. A vandalizmus tettei közé sorolható a július 18-án New Yorkban, a bloomingburgi Szűz Mária mennybevétele elnevezésű templomban történt eset is, ahol a meg nem született gyermekeknek szentelt emlékművet döntötték le, amelyen Izajás próféta szavai voltak olvashatók. Ezt megelőzően július elején Illinois állam Rockford településén a Szent Bernadett-plébánia feszületét tették tönkre kalapáccsal. Július közepén egy montanai sí-komplexumban Krisztus szobrát barna festékkel mocskolták be, és „Lázadjatok” feliratú transzparensekkel fedték be.
Július 3-ra virradó éjjel az Indiana állambeli Gary településen lefejeztek egy Szűz Mária-szobrot a Szent Anna-plébánián.
Az utóbbi hetekben más vandál cselekményeket is regisztráltak katolikus istentiszteleti helyek ellen: gyújtogatásokat, szoborlefejezéseket és graffitiket.
Ezek közül a legsúlyosabb a Los Angeles-i Szent Gábriel missziós templom felgyújtása volt, amely az egyik legrégebbi istentiszteleti hely az Egyesült Államokban, Szent Junípero Serra alapította 1771-ben.
Az elmúlt két hétben Florida, Tennessee, New York és Colorado államokban is megrongáltak Jézust és Szűz Máriát ábrázoló szobrokat. Miamiban a Krisztus-szobor lefejezése kapcsán Thomas G. Wenski, a város érseke azt kérte a rendőrségtől, hogy az elkövető utáni nyomozást kezeljék a Katolikus Egyház és a hit iránti gyűlöletből elkövetett cselekményként. A Jó Pásztor-plébánia vezetője, ahol a bűncselekmény történt, kijelentette: „Látván, hogy mi történik az országban, feltételezhetően szándékosan elkövetett cselekedetről van szó, de nem lehetünk száz százalékig biztosak benne.” A vandál cselekmény után a plébánia hívei elhelyeztek egy transzparenst a helyszínen „Isten győz a gonosz felett” felirattal.
Hasonlóan más katolikus szobrokat is megrongáltak a tüntetők Kalifornia és Missouri államokban. Bostonban felgyújtottak egy Szűz Mária-szobrot, Brooklynban pedig „bálvány” feliratot festettek a Szűzanyát ábrázoló szoborra. Míg a szobrok elleni támadásokat Kaliforniában nyilvánvaló politikai irányultságú, nagyszámú csoportok követték el a nyilvánosság előtt, a Krisztus- és Szűz Mária-szobrok ellen végrehajtott más atrocitások elkövetői egyelőre ismeretlenek – olvasható a Catholic News Agency portálon.
„Az Egyesült Államok jelenleg egy sajátos kulturális konfliktust él meg”. „A jövő felé vezető útnak az együttérzésen és a megértésen keresztül kell haladnia, amelyeket Jézus és Szűz Mária tanított és gyakorolt.” „A pusztítás helyett inkább szemléljük azokat az ábrázolásokat, amelyek Isten szeretetét képviselik. Az Úr példáját követve a zűrzavarra megértéssel, a gyűlöletre szeretettel válaszolunk”
– buzdítanak nyilatkozatuk végén az amerikai érsekek.
Szinte borítékolható, hogy az ilyen és hasonló jelenség hozzánk is előbb-utóbb begyűrűzik. Mit lehetne, kellene tennünk? Mi a megoldás kulcsa?
Stanisław Gądecki érsek, a lengyel püspöki kar elnöke a közelmúltban így nyilatkozott: Vissza kellene térnünk az Európai Unió alapítóatyáinak meggyőződéséhez, akik azt akarták, hogy a jövő alapja a közös küzdelem legyen a megosztottságok legyőzéséért, valamint a kontinens népei közötti béke és egység előmozdításáért. Ennek a bátor politikai tervnek a középpontjában az emberbe vetett bizalom állt, amikor az ember nem, mint állampolgár vagy gazdasági tényező számít, hanem mint személy, aki transzcendens méltósággal rendelkezik.
A látható berlini fal leomlása után egy másik, láthatatlan fal továbbra is megosztja kontinensünket, és ez egyre világosabban megmutatkozik. Ez a fal az emberi szíveken halad át.
Nyugtalanság és agresszivitás jellemzi. Politikai és gazdasági önzésből épül fel, és kevéssé érzékeny az emberi élet értéke és minden ember méltósága iránt egy olyan időszakban, amikor pl. Európa ismét megosztott a koronavírus-járvány utáni fellendülést segítő pénzügyi alap kérdésében.
Még hosszú utat kell megtennünk az európai kontinens valódi egyesítéséig. Addig nem lesz egység Európában, amíg nem alkotunk lelki közösséget – tette hozzá a lengyel főpásztor, és emlékeztetett Szent II. János Pál szavaira is, melyek az 1997-es lengyelországi apostoli látogatás alkalmával hangzottak el.
A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen tartós egységet építeni, ha elvágják a keresztény gyökereket, amelyekből Európa nemzetei és kultúrái kinőttek.
A lengyel érsek Ferenc pápa és XVI. Benedek tanítására utalva a család szerepét is kiemelte az európai egység folyamatában:
„Egy egységes, termékeny és felbonthatatlan család magában hordozza azokat az alapvető elemeket, amelyek reményt adnak a jövőnek. E szilárdság nélkül homokra építkezünk, aminek súlyos társadalmi következményei lesznek. A család nemcsak a következő nemzedékeknek segít távlatokat és reményt nyújtani, hanem sok idős embernek is, akik gyakran arra kényszerülnek, hogy magányban és elhagyatottságban éljenek.”
A tényeket látva és hallva a papköltő, Mécs László szavai jutnak az eszembe.
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a napkorongot.
Amerre én jártam, kövek énekelnek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem előre követnek…
Íme, versbe szedve: a sokat emlegetett emberi méltóság, a gyermek és az anya édes egymásra utaltsága. Aki ezt nem érti és nem éli, az vandál és vandálul cselekszik. Fizikai, szellemi és lelki szobrokat döntöget. Gyermekek, anyák, apák, költők, írók, államférfiak, Jézus és Mária szobrait.
Kezünket építeni kaptuk és nem rombolni. A kezet az értelem vezeti, az értelmet a szív. És a szívet?
Ki nem látja? A látható berlini fal leomlása után egy másik, láthatatlan fal továbbra is megosztja kontinensünket, ami egyre világosabban mutatkozik meg. Ez a fal az emberi szíveken halad át. Nyugtalanság és agresszivitás jellemzi. Politikai és gazdasági önzésből épül fel, ami kevéssé érzékeny az emberi élet értéke és minden ember méltósága iránt.
Adja Isten, hogy jövőnk tervének középpontjában ismét az emberbe vetett bizalmat állítsuk, amikor az ember nem, mint állampolgár, vagy gazdasági tényező számít, hanem mint személy, aki transzcendens méltósággal rendelkezik.
