A Csemadok az egyre gyarapodó, erősödő színjátszó mozgalom társadalmi bemutatkozása és színvonalának ellenőrzése részére megszervezte a járási, a kerületi, a területi és az országos bemutatkozás lehetőségét/fórumát. A feladatot a versenyfesztiválok szervezésével vélte megoldani.
Ezt a bemutatkozási fórumot már az előző időkben is, a század első felében is alkalmazták ennek a művészeti ágnak az esetében. A Matica slovenská kulturális szervezet irányításával országosan szerveztek ilyen ünnepi fesztiválokat. Magyar vonatkozásban a SZEMKE kulturális szervezet irányításával az 1920-1940-es években voltak ilyen rendezvények. Állami vonalon a szlovák kulturális életben mindjárt a háború befejezése után felújították ezt a rendezvényformát. A Csemadok, az 1949-es megalakítása után, amint mennyiségében és minőségében megerősödött a színházi/színjátszói tevékenység, kereste a módot a mozgalom társadalmi, ország-világ előtti bemutatkozására és az eredményének a lemérésére.
Első, kulturális életünket átfogó rendezvény a falusi színjátszó csoportok országos többlépcsős versenyeztetése volt. Aztán a vers- és prózamondók versenye, az irodalmi színpadok versenye és a szocialista dráma következett. Mivel a Szocialista Dráma Fesztivál rendezvény visszhangtalan maradt, ki kellett találni valami újat, ami a mozgalmat magával ragadja.
Az új központi seregszemle 1964-ben Jókai Napok címszó alatt lett megszervezve. Azóta is ezen a néven valósul meg. Ezt a tíznapos seregszemlét, amely már összefogta a színjátszó csoportok, az irodalmi színpadok, a vers- és prózamondók előzetes bemutatkozási fórumait/próbálkozásait a Csemadok Népművészeti Osztálya és a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya közösen szervezte meg. Tehát társadalmi és állami közös feladatként valósult meg. Az első évtizedekben az alsóbb területi versenyeken elért eredményeik alapján a központi seregszemlére jutott csoportok a Jókai Napok teljes ideje alatt jelen voltak. Ott részt vettek a versenybemutatókon és a zsűri általi szakmai értékeléseken, tanulhattak egymás munkájából. Ezzel a „szép szó” művelői részére megszületett a legmagasabb országos magyar fórum, mely azonos értékűként beépült az országos rendszerbe. Az ágazatonkénti győztes személyek és csoportok az első hely elnyerésével automatikusan meghívást nyertek a szlovákiai központi versenyszemlére és ott anyanyelven, magyarul adhatták elő a saját versenyükön győztes versenyszámukat. Az országos zsűri a többi versenyzőkkel azonos módon értékelte őket is. Pl. így lett szlovákiai viszonylatban győztes a Csemadok komáromi helyi szervezetének színjátszó csoportja A néma levente c. színművel.
A Csalló Néptáncegyüttes, Somorja. Járási Dal- és táncünnepély. Éberhard. (Fotó: Takács András/Fórum Intézet)
A Csemadok megalakításának 15. évfordulója alkalmából 1964-ben több sajtótermékünk foglalkozott az Egyesület munkájával.
A megjelent írásokból kiemelem az országos elnök Hétben megjelent írásának egy összegző szándékú részét… „Lőrincz Gyula a Csemadok megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a Hét hasábjain közölt írásában a szocialista rendszer iránti bizalom megerősödésével magyarázza, hogy amíg 1950-ben csupán 354 ezer, addig 1961-ben már 534 ezer személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az elmúlt 15 év eredményét összegezve kiemeli, hogy 82.561 diák tanul magyar iskolában, s a csehszlovákiai magyarságnak 507 óvodája, 544 alapiskolája, 22 általános műveltséget nyújtó középiskolája, 34 különféle mezőgazdasági iskolája, 2 tanítóképzője, 3 ipari középiskolája, 2 gazdasági és 1 egészségügyi iskolája, valamint pedagógiai főiskolája van, s 1500 nemzetiségi hallgató tanul az ország főiskoláin.” (Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti krónikája 1944-1992. 252. old.) Ez a Csemadok munkájának az értékelése mellett azt is érzékelteti, hogy a jelzett tizenöt év teljesen felrázta a Felvidék magyarságát és megerősítette a nemzeti tudatában. Természetesen az eredmény a társadalmi összefogásunk eredménye, részletezve: az állami apparátus, a különböző intézmények, az önkormányzatok, a különböző társadalmi és politikai szervezetek, az iskolák, a kulturális intézmények és szervezetek, stb. összefogásának, tehát a közösen végzett munkának az eredménye volt. És ezek között teljes értékű állami költségvetési támogatással rendelkező szervezet volt a Csemadok, mint a magyarságot országosan átfogó kulturális szervezet. A rendszerváltás után egy 1992-ben meghozott törvényre hivatkozva, ezt is, akárcsak több 1968-ban kivívott jogot, megvonták a magyarságtól.
Az 1964-es év Csemadok berkeiben kulturális rendezvényekben gazdag év volt. A politikai életben és a közhangulatban már érződött a megújulás előszele.
A Csemadok KB Elnöksége augusztus 6-án újabb beadvánnyal fordul a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, melyben a kulturális élet terén is szorgalmazza a magyar intézményrendszer kibővítését: néprajzi múzeumot, Rozsnyó székhellyel újabb magyar színházat, önálló magyar könyvkiadót, a Magyar Rádió bővítését, a Csehszlovák Televízióban a magyar adás beindítását kezdeményezi. Kérésének minden tételére az apparátus javaslatot terjeszt az elnöksége elé. Az Elnökség, az általa megvitatott és jóváhagyott javaslatokat megtárgyalja az illetékesekkel is, hogy a kedvező fogadtatás esetén azonnal konkrétan tudjon intézkedni. Pl. a színház esetében Rozsnyón a Városi Nemzeti Bizottság Molnár Béla elnök vezetésével megtárgyalja a színház alapítási javaslatot, meghatározzák a leendő színház elhelyezését, költségvetését, lakásgondjainak megoldását, stb. A televízió esetében megbízzák Mács József írót, hogy előzetes tárgyalásokat folytasson a Magyar Televízió illetékeseivel. (Jóska hazafelé jövet még csak a vonatban ült, de a szlovák pártközpont már tudta, hogy miről és kivel tárgyalt Budapesten, – én még nem tudtam, pedig én, mint a népművészeti osztály vezetője voltam az eredeti javaslat kidolgozója és az Elnökség elé terjesztője. Aztán 1968 elszámoltatásakor nemcsak a Csemadokot, hanem minket is számon kértek – ez is a kor jellemzője volt.)
Az idézeteim tárháza/forrása. A töméntelen tényt felsoroló könyv címlapja. (Fotó:Takács András)
„…Hej! Nagyabonyban csak két torony látszik,//De Majlátban harminckettő látszik,// Inkább nézem az abonyi kettőt,// Mint Majlátban, azt a harminckettőt.” Énekelte ezt a 18. században már közkedvelt katonadalt Csallóköz és Mátyusföld dalos kedvű magyarsága. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a Kis-alföldről odavitték a katonának besorozott magyar fiatalokat. Ennek a nagy történelmi ténynek állított emléket a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Titkársága az általa létrehozott évente ismétlődő fórummal, az Európa hírű Bihari János cigányprímásról elnevezett népzenei napokkal. Először 1964. szeptember 12-13-án került megrendezésre a névadó születésének 200. évfordulója alkalmából. Máig élő rendezvény lett belőle. Bihari János emlékét, Banyák István cigányprímás vezetésével oly mértékben felkarolták, hogy Dunaszerdahelyen a volt járási művelődési központ mögötti téren szobrot állítottak neki. Emlékezünk? Míg 1961-ben Zselíz helyszínnel még együtt volt az első ének és zenekari fesztivál, és alig telik el három év és a mozgalom annyira megerősödik, hogy a népzenei résznek már önálló országos bemutatkozási fórumot lehet létrehozni. Az újonnan meghirdetett fórum kettős célt szolgált: egyik az ismeretlenségbe süllyedéstől megmenteni a 17-18. század legnevesebb cigányprímásának az emlékét, a másik a követésére toborozni a jelenkor zenészeit. Azóta már születtek zenekari vetélkedők, prímásvetélkedők, stb, s a kultúránkban újból megfelelő helyére került ennek a művészeti ágnak is a művelése, birtokba vétele.
Még mindig 1964-ben vagyunk. Hosszú, többéves előkészület és előkészítés után, a harmincas években már létezett, majd a Szlovák Állam alatt hasznos tevékenységet kifejtett Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara hagyományaira építve november 27-én Nyitrán a Zobor alján található Zobor vendéglőben a magyar karvezetők hétvégi országos tanfolyama keretében
Szíjjártó Jenő múlhatatlan érdemei eredményeként megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a CSMTKÉ. Elnöke Kulcsár Tibor a pozsonyi magyar gimnázium magyar tanára és kórusvezetője, művészeti vezető karnagya Janda Iván a PMG igazgatója, karnagyai Ág Tibor, Schleicher László és Szíjjátó Jenő, titkára Gyurcsó István a Csemadok KB Népművészeti Osztályának szakelőadója lett. Működése költségének biztosítását egy évre a Népművelési Intézet Koczka István vezette Nemzetiségi Osztálya és a Csemadok KB vállalta. Az énekkar azóta is létezik.
Folytatjuk …
A szerző az MMA Köztestületi Tagja, Csemadok Életmű-díjas.
