A zoboralji Kolonban is bemutatták Szűts István Hatvan év feketén fehéren című könyvét, s a találkozón Vadkerti Imre új szerepben mutatkozott be a közönség előtt, hiszen ő kérdezte a szerzőt, miközben természetesen több olyan dal is elhangzott, melyet Szűts István írt. A közönség pedig együtt énekelt a művészekkel.
A két zenészt Balkó Róbert, Kolon polgármestere köszöntötte, akinek meghívására érkeztek Zoboraljára, hogy egy baráti beszélgetésen, jó zenével együtt ünnepeljék meg a könyv megjelenését.
Szűts István a könyvbemutató elején elmondta, hogy amikor az általános iskola után felvetődött, hogy milyen középiskolát választ, nem is értette, miért kérdezték meg tőle, hiszen számára egyértelmű volt, hogy zenével fog foglalkozni. Hozzátette:
az édesapja azt szerette volna, ha a komolyzenét választja.
Szűts István (fFotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A zene nemzetközi, mindegy hol játszanak, mindenkiben megszületik egy érzés, amikor egy-két dalt meghallgat. Szerencsére hamar bekerült a zenei körforgásba, amikor édesapja meghallgatta az egyik produkcióját, akkor ő is megbékélt azzal, hogy nem az úgynevezett komolyzenét választotta – szólt a kezdetekről Szűts István.
Gyorsan bekerült a zenei körforgásba, elkezdett kocsmákban zenélni, ami nagyon jó iskola, a tehetségkutatókban résztvevőknek Szűts István javasolná is, hogy próbálják ki, hiszen akkor jön rá a zenész, hogy valóban a közönségnek énekel, ott reagálni kell, azt kell előadni, amit a közönség szeret.
Vadkerti Imre elmondta: ő szerette volna, ha a Felvidéken is bemutatják a könyvet, hiszen ott is hallgatja a közönség Szűts István szerzeményeit,
viszont nem tudják, ki áll a csodálatos dalok mögött. A Kell még egy szót például mindenki ismeri.
Vadkerti Imre (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Szűts István elmondta, az édesapja is írt zenét, és nagyon sokat köszönhet neki, hogy már gyerekként magába szívta az alapvető tudást. Majd Pesten elcsábította a színházi világ, a Népszínháznak volt a zenei vezetője, ott megadták a témát, hogy 30-35 másodpercben mit kell elmondani.
1987-ben lett a Kormorán tagja, és nagyon hamar kaptak egy felkérést, ez volt első zeneszerzői szerződése. Koltai Gábor, Gergely testvére kérte fel, hogy a Költő visszatér című rockoperát írják meg. Ez Petőfi életéről szól, szövegkönyvét Páskándi Géza jegyzi, de ő íróként a dalszövegeket nem tudta megírni, így ők is beleszólhattak a darab folyásába. Ez a darab a mai napig népszerű. 28 éves volt Szűts István, amikor ezt a művet megírta, ebben a darabban pedig nagyon sok akkor már közismert énekessel dolgozott. Érdekességként kiemelte a szerző, hogy
ekkor fedezték fel Keresztes Ildikót, aki egy kocsmában énekelt.
Kolonban barátkoztak össze
Arról is szó esett, hol barátkozott össze Szűts István és Vadkerti Imre. 2008-ban a Kormorán zenekar Kolonban lépett fel, a Bórosban, ahova Balkó Róbert polgármester Vadkerti Imrét is meghívta. „Délután kettőre értem ide, nem a színpadra mentem, hanem fel a hegyre, a borospincéhez. Akkor már ott ült Pisti, itt indult a mi ismeretségünk. Ha erről szó van, mindig megemlítjük Kolont, hogy itt ismerkedtünk meg” – árulta el Vadkerti Imre. Majd Szűts István hozzátette: nagyon fontos, hogy a barátság meglegyen a színpadon. Úgy nem lehet együtt dolgozni, hogy nincs meg a kölcsönös bizalom. Ha fent van tíz ember a színpadon, és hiányzik az összhang, akkor nem működik. Ismeretségük napján estére már nagyon jóban voltak, és a Kormoránnal megegyeztek abban, hogy Imre nagyon jó hangú ember.
Szűts István, háttérben a könyvekkel (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Vadkerti nemcsak kérdezett, véleményt is mondott: úgy gondolja, minden zenésznek és énekesnek Szűts Istvántól kellene alázatot tanulnia.
Szűts István a Felvidék.ma kérdésére azt is elmondta: az motiválta könyve megírására, hogy „soha nem engedték befejezni a mondataimat, amit szerettem volna elmondani. Amikor elkezdtem a gondolatot, új kérdés érkezett az újságíróktól, megkértek: akkor beszélj a következő koncertetekről. Ezért úgy gondoltam, inkább leírom. A könyv rólam szól, nemcsak a Kormoránról, nemcsak arról, hogy zenész vagyok, hanem hogy van családom, ember is vagyok, néha én is eltévedek egy kicsit, keresgélem az utamat, s a vendéglátóiparban majdnem elkallódtam. Őszintén írok a szerelmekről, a csalódásokról, minden benne van, minden a lelkemről.”
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
