Pénteken délután adták át a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola vendégházait. A két ötven négyzetméteres, berendezett, húsz fő befogadására alkalmas vendégház a Nemzetpolitikai Államtitkárság és részben a Lakiteleki Népfőiskola támogatásával épült meg, amely a Marthos Polgári Társulás tulajdona. A rendezvényen beszédet mondott Gubík László, az Esterházy Akadémia alapító igazgatója, a Szövetség a Közös Célokért elnöke. Az elhangzott szöveget teljes terjedelmében közöljük.
„»Kell egy ház, lenn az óceán partján. Majd ha végleg visszavonultam.«
A Ladánybene 27 slágerét mindenki ismeri, mi több, talán kedveli is. De nyugodjanak meg, ez most nem egy reggae délután, és a nóta sem teljesen stimmel. Egyrészt: Nem egy ház kellett, hanem szemmel láthatóan legalább kettő.
Másrészt: Keszeg István polgármester úr készséggel elmeséli mindenkinek, melyik földtörténeti korban morajlottak itt, ezen a helyen, ahol most állunk, egy óceán habjai.
Ma mégis be kell érnünk az Öreg-Nyitrával. De mi legalább annyira szeretjük.
Végül: Szó sincs visszavonulásról. Sőt, ez még csak kezdet.
Tisztelt államtitkár úr, polgármester úr, főtisztelendő Róbert atya, főtiszteletű esperes úr, kedves elnök, alelnök és képviselő urak és hölgyek! Nagyrabecsült martosiak és szeretett esterházys barátok!
Szerettünk volna már egy-két hónappal ezelőtt is találkozni ebben a körben, hogy Martosról is kifejezhessük erkölcsi és politikai támogatásunkat a közelgő áprilisi megmérettetés előtt az államtitkár úr által is vezetett nemzetpolitikának.
De a végzet végül úgy akarta, hogy kiállás helyett ünneplés kísérje a vendégházak átadását. Sebaj, nekünk így is jó.
Mára legalább tudjuk, hogy tíz külhoni választóból kilenc és fél a kormánypártoknak szavaz bizalmat, de biztosíthatom államtitkár urat: Ha rajtunk múlik, lesz ez még több is! Viccet félretéve, szívből gratulálok a nemzeti oldalnak, hogy a kézzelfogható eredmények győztek az üres gyalázkodás felett, a józan ész diadalt aratott az eltorzult gondolatokon, és a nemzeti együttműködés lesöpörte a pályáról a nemzetietlen széthúzást. Április 3. történelmi lenyomatává vált annak, kinek a kezében érzik biztonságban a magyar emberek hazájukat.
És az is nyomatékot nyert, hogy ha ez a politikai közösség hazáról beszél, akkor nemcsak a csonkahont, hanem az egész Kárpát-medencét érti alatta. Mit is kívánhatnánk a Felvidékről ezek után? Jó egészséget, bölcs országlást és rendíthetetlen kitartást az Orbán-kabineteknek a következő négy év…tizednyi kormányzáshoz.
https://felvidek.ma/2022/04/mi-itt-nem-epuleteket-epitunk-hanem-a-jovot-atadtak-a-martosi-vendeghazakat/
Tisztelt vendégek! Kedves martosiak!
Budapest mellett Martosnak is köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy együtt vigadnak a sikereinkkel és együtt szomorkodnak a kudarcainkkal. Köszönöm, hogy atyai figyelemmel kísérik munkánkat, és velünk izgulnak, mi sül ki következő ötletünkből. Hálás vagyok ezért e település polgárainak, közösségi, lelki és kulturális vezetőinek. És megígérhetem, hogy
amit közös erőkkel építünk, legyen az egy szellemi műhely, egy színpad, egy tanösvény, egy sportpálya vagy épp egy vendégház, az a szó legnemesebb értelmében közösségi otthon és a máshol tapasztalt rossz példákkal ellentétben, az is marad.
Polgármester úr már érintette, milyen kalandos körülmények között kényszerültünk befejezni a házak építését. Ezen a ponton kell köszönetet mondanunk a Lakiteleki Népfőiskolának is, melynek támogatása nélkül nem tudtuk volna maradéktalanul teljesíteni vállalásunkat. Büszkeséggel tölt el, egyúttal felelősséget is ró ránk, hogy Lezsák Sándor az épülő Kárpát-medencei népfőiskola-hálózat egyik felvidéki pillérét épp nálunk rakja le.
Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy még mindig nagyon az elején járunk. Csinosodunk, de azért jócskán akad teendő, hogy valódi rendezvényligetnek nevezhessük a helyet, ahol vagyunk. Viszont minden egyes építmény, legyen az szellemi vagy fizikai építkezés szüleménye, új lendületet ad a továbbiakhoz. Így lesz ez most is!
Jancsó Sanyi barátom és munkatársam elmúlt hónapjai rámentek, hogy építési kivitelező nélkül, kétkezi munkával, ügyes martosi és környékbeli mesterek segítségével felépítsük és berendezzük a vendégházakat, és ha egy autóbusznyi vendégnek nem is, de végre méltó szállást biztosítsunk az Esterházy Akadémia előadóinak, vendégeinek és az intézményeinkhez látogatóknak. Támogatóink mellett a legnagyobb köszönet őt és verbuvált csapatát illeti. Kérnék egy nagy tapsot nekik!
Ugyanakkor Lázár János mondta, hogy még miniszterként kénytelen volt hozzászokni a gondolathoz: egy maradéktalanul elvégzett feladatért két újabb célkitűzés a hála. Nos, én kellő szerénységgel csak annyit üzenhetek a csapatnak: a vendégházak után jöhet egy méltó bejárati kapu és egy jópofa fogadó épület.
És hogy miért történik mindez?
Azért, mert teljesen komolyan gondolom, hogy mi itt nem épületeket építünk, hanem a jövőt.
Legyünk őszinték, máskülönben a legnagyobb felvidéki magyar nevét viselő akadémia ma nem egy kis faluban székelne, legyen az bármennyire bűbájos is, hanem a sok egyetemi város egyikében.
Minden focicsapatnak szüksége van egy edzőközpontra. Minden tudós, kutató vagy más szellemi innovációs társaságnak kell egy műhely. És a dúló háború miatt, elnézést a katonai hasonlatért, de minden seregnek szüksége van egy kiképző bázisra. Egy szó, mint száz: a rejtett kincses szigetek szerepe egy közösség sikerében felbecsülhetetlen lehet, ha azokat kellő kitartással építik és megfelelően használják. Ezek nyújthatják a menedéket, jelenthetik a tartalékot és biztosíthatják az utánpótlást.
Nos, a felvidéki patrióta és konzervatív gondolat ilyen óvóhelyévé válhat a Martosi Rendezvényliget. Ha azt nézzük, hogy az Esterházy Akadémia 2017-es, Szilágyi Péter patronálásával történő alapítása óta az esterházys növendékeink között akadnak – a teljesség igénye nélkül – a Felvidék.ma és a ma7 újságírói, református lelkészek és adja a Jóisten majdani lelkészek, a Mária Rádió szerkesztője, az MKP önkormányzati képviselői, hallgatói önkormányzati elnökök, a Csemadok ifivezetői, a Trianon Múzeum vagy a XXI. Század Intézet tudományos munkatársai, az írók társasága ügyvezető igazgatói, az alkotóművészek társaságának kurátorai vagy épp a Jókai Színház médiafelelősi feladatait ellátó fiatalok, akkor talán nem is haladunk olyan rossz úton. És akkor még nem beszéltem az önálló irodalmi vagy helytörténeti kötetek szerzőiről, a közvélemény-kutatások lebonyolítóiról, a helyi kampányok szervezőiről vagy épp – nagyon halkan mondom – magyarországi választókerületi kampányok önkénteseiről és a számos nemzetközi rendezvény résztvevőiről Washingtontól Szocsiig és Koppenhágától Barcelonáig.
Igen, az esterházysok nálunk megtanulják, hogy a közösségi élet elsősorban szolgálat, és ezekben a percekben is van, aki a Dunántúlon vezet értékfeltáró kollégiumot, és van, aki az Ung-vidéken teljesít menekülteket segítő missziót a határ mentén.
Egy esterházys növendék…
…anyatejjel szívja magába, hogy egy közszereplőt csak az alázat emelhet fel.
elsajátítja, hogy a keresztény társadalomszemlélet sokkal működőképesebb, mint bármilyen ideológiai berendezkedés társadalmi bűvészkedései.
…meglátogatja szülőföldje régióit, ahol látja, hogy valódi megtartó erőnk a vidéki ember tisztaságában lakozik.
…felfogja, hogy jó dolog világot látni, de mindez csak üdülés, ha a látottakat nem kamatoztatja idehaza.
…rájön arra, hogy szűkebb hazánk sorsa nem értelmezhető a nemzetközi folyamatok nélkül.
…tudatosítja, hogy a hitből fakadó általános derű nélkül nem adhat erőt másoknak, érvrendszerének, beszédkészségének és írástechnikájának gazdagításával felkészül az előtte álló közéleti kihívásokra.
…hirdeti, hogy nem szabad búslakodni, mert eltervezhettek vagy elkövethettek ellenünk bármit az elmúlt 100 évben, itt vagyunk és életért kiáltunk.
…megismeri Salkaházi Sára és Sörös Béla vagy épp Vecsey Lajos és Zsittnyan István örökségét, a csemadokos nemzedékek értékmentő munkáját, politikumunk hol egységes, hol szétszabdalt állapotának okait és összefüggéseit, de még azt is, hogy a világhírű kék-gránátvörös katalán futballklub történelmének legnagyobb játékosa is egy felvidéki focista volt.
Ez a mi tanításunk, amit minden jövőbeli esterházysnak átadunk. Hiszen azért jött haza hamvaiban, mert része akar lenni életünknek. Alsóbodokon a szakrális hagyatékát őrzik, Martoson pedig a politikai örökségét ápoljuk. És ha már építkezésekről beszéltünk, az esterházys szellemiség bizony a legjobb közösségi építőanyag. Szilárd és áldozatkész, ellenálló és időtálló.
Csak néhány példa a folyamatokra. Az Esterházy Akadémia műhelyéből megszületett a Martosi Népfőiskola, Martosra tette át székhelyét a Via Nova és további intézmények is kacérkodnak nemcsak a programszervezés, hanem a kitelepített székhely gondolatával.
A jövő héten a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tart itt konferenciát, májusban Orbán Balázs miniszterelnöki főtanácsadó felvidéki könyvbemutatójának adunk otthont, a nyáron pedig jöhet a martosi piknik, a családi fesztivál, a Csemadok jurtatábora, a Selye János Egyetem gólyatábora, közös rendezésű nyári egyetem a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel, egy őszi szezonnyitó közéleti szabadegyetem.
És akkor még meg sem nyitottunk.
Tisztelt vendégek!
Térjünk most vissza a jövőből a jelenbe. Soraimat ismételt köszönettel zárom. Köszönetet mondok a csapat nevében minden támogatónknak a bizalomért, kiemelten a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, minden segítőnknek a két kezet, két lábat, olykor sok agytekervényt igénybe vevő, de cserébe tartást adó munkájukért, hálát adok a rosszakarókért is, mert bizonyításra sarkallnak, és persze a legfontosabb – bízom az égiekben, hogy tovább építhessük a martosi álmot!
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
(Gubík László/Felvidék.ma)
