Felvidéki turnéra indul Dobri Dániel Egy másik Róma című kortárs kamaraoperája. A szombati komáromi bemutató előtt beszélgettünk a zeneszerzővel és feleségével (a darab egyik szereplőjével), a komáromi születésű Jókai Ági színművésszel a darabról, szerelemről és arról, hogy az opera a 21. században is érvényes műfaj.
Május 21-én este 7 órakor a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek Józsefről elnevezett termében kezdődik a kortárs kamaraopera felvidéki turnéja. Kassa, Rimaszombat, Galánta után a sorozat záróelőadására a pozsonyi Liszt Intézetben kerül sor.
Komáromban és a Kassai Thália színházban felnőtt közönség előtt játsszák a darabot esti előadások alkalmával, a másik három helyszínen viszont középiskolás diákok előtt az Irodalmi Karaván részeseiként, amelyek közül két helyszínre Juhász Anna irodalmár is elkíséri őket, így a délelőtti előadások során rendhagyó irodalomórát is tartanak a diákoknak. Mint kiderült, a komáromi előadás során jelen lesz Dobri Dániel is, a produkció előtt beszélgetésre is sor kerül, melynek során beavatják a közönséget az opera műfajába – a zeneszerzővel Szabó Csilla beszélget.
„Nem kell megijedni ettől a szótól, hogy opera, vagy kamaraopera. Ez egy zenés műfaj, zenés színház – ez a sokkal barátságosabb kifejezés” – válaszolta kérdésünkre Dobri Dániel, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett 2020-ban zeneszerzés szakon. 2009 óta rendszeresen dolgozik többek között Bagó Bertalan, Bereményi Géza (Bereményi és Dobri 2012 óta állandó szerzőtársak), Cserhalmi György, Hargitai Iván és Horváth Csaba mellett zeneszerzőként, Magyarország legtöbb jelentős színházában közreműködött már. 2020-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó tanáraként dolgozik, közben felvételt nyert ez utóbbi Doktori iskolájába is. 2021-től a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar rezidens zeneszerzője és kortárs művészeti vezetője.
Az opera műfajának sajátja, hogy énekelve mesél el egy történetet, hagyományosan áriák és recitatívók formájában. Az áriákban általában megjelenik az érzelmek széles skálája, és itt tudja megcsillogtatni virtuozitását az énekes, míg a recitatívóban folyik a cselekmény, itt mesélik el a történetet. A darab áriáit Nemes Nagy Ágnes-versekre komponáltam, ezeket a verseket Lengyel Balázs története köti össze kvázi recitatívóként funkcionálva, de az én darabomban ezek a szövegek prózai formában hangzanak el.
A zeneszerző szerint tehát a darab összművészeti esemény – van benne próza, irodalom, mozgás, de mindez a zene oldaláról megközelítve. „Formailag inkább egy daljátékhoz hasonlítható, és azért kamaramű, mert nem szimfonikus zenekar kíséri, hanem egy zongora- (Kiss Péter) és egy klarinétművész (Szűcs Péter), valamint két színész és két énekes adja elő. A dalokat Tatai Nóra szoprán és Kéringer László énekművész interpretálják, míg a prózai szerepeket Fellinger Domonkos és Ági keltik életre. A darab egyben kísérlet arra is, hogy az opera műfaját az ifjabb generációkhoz is közelebb hozzák. „Egy olyan történetről, témáról, zenei világról van szó, ami a fiatalabb generációk számára is érthető és átélhető” – fogalmazott.
„Sajnos mostanában aktualitást nyert a darab, mivel a második világháború után játszódik. Egy bezártság utáni felszabadulásnak a történetét meséli el, ezen keresztül pedig egy szerelmi történetet” – vezet be a részletekbe. A darab azt az időszakot írja le, amikor Nemes Nagy Ágnes a férjével, Lengyel Balázzsal és sok más költő, irodalmár, zenész, zeneszerző és képzőművész társával együtt Rómában kaptak ösztöndíjas lehetőséget. „Ekkor nyílt ki a világ a háború után, ahogy most történik a világjárvány után” – mutat rá a párhuzamra.
A fiatal művészházaspár fél éves ösztöndíjas időszakot tölthetett el a Római Magyar Akadémián, többek között Pilinszkyvel, Ottlikkal, Weöres Sándorral és sok más, nagyon fontos, kiváló művésszel ebből a korszakból. „Az a megkapó és egyben fájdalmas ebben a történetben, ahogy leírják, egészen pontosan Lengyel Balázs írja a Két Róma című könyvében, hogy milyen felszabadultan éltek együtt ők Rómában, és azt hitték, most már ilyen lesz a világ: meseszerű, nyitott, boldog, amilyen Róma volt” – jegyezte meg.
„Majd fél év után Nemes Nagy és Lengyel hazavonatoztak a Rákosi-korszakba, Magyarországra. Borzasztó időszak következett az életükben, kivetettséggel, cenzúrával. A darab arról szól, hogy milyen traumákat tud okozni egy párkapcsolatban, két ember életében a háború, a létbizonytalanság, a diktatúra, mindezek a szörnyűségek” – értékelte Dobri, aki még hozzátette, Puskás István, a Római Magyar Akadémia volt igazgatója hívta fel a figyelmét erre a történetre és Lengyel Balázs írására.
Ági és Dani együtt voltak Rómában ösztöndíjasok, majd a világjárvány idején, a legszigorúbb korlátozások alatt 2020 decemberében kötötték össze az életüket. Dani arról is beszélt, hogy már 2018-ban megírta a darabot, amelyet akkor Rómában be is mutattak, de most januárban, Juhász Anna felkérésére átírta. „Átírtam a mai tapasztalataim függvényében, és azt hiszem, ezáltal nyert értelmet, ezáltal lett tiszta, értelmezhető. Ebben biztos, hogy az életem tapasztalatai is fontos szerepet játszanak” – nyilatkozta.
Bár a darab kevésbé hangsúlyozza, hogy egy konkrét művészházaspár történetéről szól, leginkább egy átlagos férfi és nő kapcsolatát írja le. Mégis adja magát a kérdés, hogy milyen hasonlóság fedezhető fel a fiatalok életében, házasságában, sorsszerű-e, hogy épp őket találta meg ennek a történetnek a feldolgozása.
„Színészként ez mindig izgalmas, valahogy a párhuzamokat keresi az ember és sajnos ebben most nagyon sok szempontból megtaláltam” – fogalmaz Jókai Ági, aki 2015-ben szerzett színművész diplomát a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen. Szabadúszó színművészként szlovák és magyar nyelvterületen is játszik, a KultúRecept alapítója.
Rómában több ízben volt művészeti ösztöndíjas, ahol több saját színpadi darabot mutatott be és számos sikeres koncertet is adott. Élete első filmfőszerepét A pásztor című filmben kapta, amivel elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a helsinki Skandináv Nemzetközi Filmfesztiválon.
Elmeséli, konkrétan elhangzik a darabban, hogy két év bezártság után kinyílnak a határok – akár most, a járvány után. Reflektál a háborús helyzetre, hogy milyen kihívás ez a kevésbé gyakorlatias művészházaspárnak, és ebben is oroszlánrészt vállal az asszony azzal, hogy a kapcsolatait felhasználva menekíti meg férjét a katonaságtól.
„Erős és rendkívül megkapó a történet. Alapvetően két emberről szól, akiknek az életét, sorsát nagyban befolyásolta a történelem” – húzta alá. Ettől függetlenül a történet nem minősít, és nem akarja bemutatni, milyen lehetett kettejük kapcsolata – inkább egy átlagos férfi-női kapcsolat bontakozik ki, szögezi le. „Ha az ember egy szerepet próbál, valahogy óhatatlanul megtalálja benne az életével összecsengő azonosságokat, párhuzamokat és akár tanulni is lehet belőle, hogyan nem kell elrontani” – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy színésznőként milyen egy operában szerepelni, elmondta, a szakmában mára elterjedt, hogy egyre többször hívnak színészeket, színésznőket akár az Operaházba is hasonló összművészeti projektek kapcsán. „Azt gondolom, hogy színészeket bevonni egy ilyen projektbe szerencsés, mivel a másfajta szemléletünkkel hozzá tudunk adni a történetmeséléshez, az előadáshoz. Fel merünk tenni olyan kérdéseket, melyeket egy átlagos néző is feltenne, mivel nem vagyunk zeneművészek” – tette még hozzá.
És van-e létjogosultsága 2022-ben az operának? Dobri szerint az opera egyre inkább érvényes műfaj, nemcsak a témáját tekintve, de formailag is. „Egyre nehezebben megy át olyan zenemű, amihez nem tartozik kép vagy szöveg. Az opera a legsokoldalúbb, a legtöbb művészeti ágat magába foglaló műfaj. Egy összművészeti kompozíció, ami nagyon is igazodik a 21. századhoz, amikor az emberek épp azt igénylik, hogy egyszerre többféle ingerrel bombázzák őket” – véli.
Az előadás létrejöttét támogatta: a Nemzeti Kulturális Alap, Petőfi Kulturális Ügynökség, Juhász Anna Irodalmi Szalon, Csányi5, Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
