Nyilvánosan, az önkormányzati ülésen kért segítséget az egyik általános iskola igazgatója, aki szerint – bár így nem mondta ki és következetesen hátrányos helyzetű gyerekekeről beszélt – lassan, de visszafordíthatatlanul „elcigányosodik” a város egyik legpatinásabb, legszínvonalasabb oktatási intézménye. Több mint tíz éve növekvő tendenciában érkeznek a roma gyerekek a Munka Utcai Alapiskolába, gyakran nem beszélve a nyelvet, nem ismerve az alapvető higiénés feltételeket. Hosszú évek óta küzd az iskola ezzel a problémával, amely ismert a képviselők előtt, mégsem történt eddig semmi, ami változtatott volna a tendencián.
A komáromi, 32. testületi ülés napirendi pontja volt a város által fenntartott óvodák és iskolák körzetesítésének szabályozása és a tanköteles gyermekek iskolai beiratkozási helyének és időpontjának meghatározása általános érvényű rendelettel. Az ügyrendi pont kapcsán felszólalt a Munka Utcai Alapiskola igazgatója is, aki szülőkkel együtt érkezett a testületi ülésre.
Keszegh Béla polgármester elöljáróban leszögezte, a beterjesztés kizárólag az óvódákról szól, az iskolák estében nem eszközöl változást. Megjegyezte, a szülők azért jöttek el, mert úgy érzik – jogosan – hogy a városból Harcsásra kiköltöztetett roma közösség iskolás korú gyermekeinek nevelése nagy részben a Munka Utcai Alapiskolára hárul.
„Azért jöttek, hogy igazságosabb elosztását kérjék e tehernek” – jegyezte meg, hozzátéve, ismeri a problémát, hiszen mindkét gyermeke ebbe az iskolába jár.
Károlyi Szikonya Judit, a Munka Utcai Alapiskola igazgatója felszólalásában rögzítette: nem azzal a szándékkal jöttek, hogy itt és most megoldják a kialakult helyzetet, hiszen tisztában vannak vele, hogy az egy évtizede húzódó problémát nem lehet ilyen formában megoldani. Azt szeretnék, ha nyilvánosságot kapna a problémájuk, és az a tény, hogy az iskolatanács részéről az elmúlt évek során a városi hivatalhoz intézett kérvényekben eddig hiába kérték az ügy megoldását, még válasz sem érkezett ezekre a jelzésekre.
„Az iskola részére ez komoly, erősödő probléma, egyre nagyobb mennyiségben és minőségben terheli” – húzta alá. Az igazgató szerint kihívás „biztonságos környezetben teljesíteni a minőségi oktatást, ha ezek a gyerekek ilyen arányban és minőségben érkeznek az iskolánkba”.
A polgármester szerint, korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre a probléma megoldására. Megjegyezte, „életszerű megoldások” kellenek. Tudatosítani kell azt is, hogy ez az iskola van a legközelebb a buszmegállóhoz, ezért az ingázó diákoknak kényelmes megoldás, ráadásul, ahol több gyermek van egy családban, automatikusan oda íratják be a kisebbet, ahová a nagyobb jár. A kritikára, hogy az eddig jelzett, benyújtott kérvényekre nem érkezett érdemi válasz, Keszegh úgy reagált, hogy soha senki nem javasol ezekben semmit.
„Beadványok születnek, de azért nincs válasz, mert nincs a megoldására javaslat” – magyarázta. Véleménye szerint a körzetesítés sem jelentene megoldást, hiszen szabad iskolaválasztás van – a szülő oda íratja a gyerekét, ahová akarja. Keszegh egyúttal javaslatot tett egy szakmai bizottság létrehozására: a következő percekben tulajdonképpen arról ötletelgettek a képviselők, kinek és miért lenne ott a helye.
Andruskó Imre képviselő úgy vélekedett, „szét kell teríteni a problémát”. Hozzászólásában rámutatott, a városban három önkormányzati magyar nyelvű alapiskola van és egy egyházi fenntartású, ám a problémát közösen kell kezelni. Minden iskolának ki kell vennie a részét ennek a problémának a megoldásából – beleértve a katolikus iskolát is, mondta. Albert Sándor tanulmányaira hivatkozva elmondta, Pozsonytól Királyhelmecig általánosságban a magyar iskolák diákjai között 40 százalék a roma nemzetiségű. „Nálunk még kevesebb, de vannak iskolák, amelyeket száz százalékban roma diákok látogatnak” – fogalmazott, megemlítve Szepsit, ahol nemrég adták át a magyar kormány támogatásából felépült egyházi iskolaközpontot.
„Ott van mellette a szepsi általános iskola, amelynek 520 diákja van és mind roma” – érvelt. Andruskó még egy fontos tényre is felhívta a figyelmet: a roma diákok rendkívül alacsony aránya végzi el az általános iskolát.
„Az elmúlt 10 évben kilencen fejezték be a kilencediket, miközben évente 50 gyereknek kellett volna befejeznie” – mutatott rá. Véleménye szerint a Munka Utcai Alapiskola félelmei jogosak.
Horváth Attila képviselő azt javasolta, hogy a körvonalazódó megbeszélésre mindenképp hívják meg a szlovák iskolák igazgatóit is – „hallgassák meg a problémát és gondolkozzanak el rajta akkor is, amikor beadják kérvényeiket, és a magyar iskolákhoz hasonló megítélést várnak a várostól”, jegyezte meg. „Ha együtt élünk, akkor mindenki aktívan vegye ki a részét ennek a problémának a megoldásából” – fogalmazott. Ugyanezt kérte az egyházi iskolától is, melyet szerinte a roma probléma nem érint. Hozzátette, az első osztályba beíratott gyermekek sorsáról döntő pszichológusok is aktív részesei a problémának: a tanároknak napi szinten kell megküzdeniük a nem iskolaérett gyerekekkel, akik a szakember szerint viszont azok.
Sokszor az alapvető higiénés követelményekkel sincsenek tisztában, a nyelvet sem beszélik, mégis megkapják a hozzájárulást a pszichológiai szaktanácsadótól, jegyezte meg.
Több képviselő abban is egyetértett, hogy a magyar kormány Szülőföldön magyarul támogatása elhibázott abban a tekintetben, hogy nem az intézmény kapja a 70 eurós hozzájárulást, hanem a szülő. „Ha van egy család, ahol 5-6 tanköteles gyerek van, már 400 euróról beszélünk. Ide hívhatjuk ugyan a szlovák iskolákat, de a szülő nem fogja a gyerekét szlovák iskolába íratni, mert neki kell az a 400 euró. Kelet-Szlovákiában szerinte ezzel tették tönkre a magyar iskolákat, vélekedett Andruskó. A képviselők azt is nehezményezték, hogy vannak orvosok, akik több hetet igazolnak a hiányzó diákoknak, akik egyszerűen nem járnak iskolába.
Szabó Csilla hozzászólásában figyelmeztette képviselőtársait, hogy amiről beszélgetnek, annak szigorúan szabályozott törvényi háttere van. „Addig, amíg az inkluzív oktatás a prioritás az oktatásügyi minisztériumban és az a cél, hogy felszámolják a speciális iskolákat, addig mi itt semmit nem fogunk megoldani”. Megjegyezte, ha egy szülő – legyen akár roma, vagy más nemzetiségű – nem akarja szlovák iskolába íratni a gyermekét, arról a szlovák iskola nem tehet.
Szerinte a szakmai bizottság létrehozásához szükség lesz arra is, hogy pontos adatokkal rendelkezzenek a komáromi alapiskolákból. Ismerni kell az integrált, a roma és a mélyszegénységben élő gyerekek számát és be kell vonni a szociális munkásokat is.
Ondrej Gajdáč iskolaügyekért felelős alpolgármester óva intette a képviselőket még a diszkrimináció látszatától is. „Mi tulajdonképpen nem különböztethetjük meg a romát és a nem romát” – hívta fel a figyelmet. A létrehozandó szakbizottságba legfeljebb 5-6 embert javasolt, akik konkrét tanácsot, iránymutatást adnak. „Ha ez a probléma könnyen megoldható lenne, már megoldották volna sok helyen Szlovákiában, velük együtt mi is” – mutatott rá. Megismételte még, a körzetesítés ugyan törvényi kötelezettsége az önkormányzatnak, ám tulajdonképpen a szülőt semmire sem kötelezi: azt az óvodát és iskolát választja, amelyiket akarja, amennyiben rendelkezik állandó, vagy ideiglenes lakcímmel.
Feszty Zsolt képviselő a népszámlálási adatokra hivatkozva elmondta, Szlovákiában a harmadik legnagyobb népességű nemzetiség a roma. „Ha lehet magyar tanítási nyelvű alapiskola, akkor legyen roma is, akár Komáromban elsőként”. Ő is azok táborát gyarapította, akik szerint a szlovák iskolákat nem kell meghívni ebbe a bizottságba, mert „őket legfeljebb annyiban érinti, hogy a magyar gyereket szlovák iskolába viszik emiatt”, jegyezte meg, hozzátéve, jelenleg az integrált oktatás csődjét és problémáit látjuk, tapasztaljuk csak.
A roma iskola ötletéhez Keszegh Béla annyit fűzött, nincs országosan kodifikált nyelvük. Tapasztalatból mondta, hogy a „mi romáink” nem beszélik például azt a nyelvet, amelyen az országos tájékoztató anyagok születtek a járvány kapcsán.
„Arról nem beszélve, hogy fogunk roma nyelven oktató pedagógusokat találni, mondjuk biológia szakra. Ráadásul a legtöbb komáromi roma magyarnak vallja magát” – mondta. Szerinte a Munka Utcai Iskola nincs is rossz helyzetben, látva a szomszéd településeket, ahol a magyar iskolák tanulóinak 70-80 százaléka roma.
Elmondta még, hogy a nagyobbik fia négy osztálytársa roma származású, abból kettő teljesen átlagos, sőt, egy roma kislány kifejezetten tehetséges. „Sok oldala van az éremnek. Kellemetlen helyzetek persze vannak, de a városban is találkoznak velük a gyerekek”. A polgármester szerint együtt kell élni velük, szülőként sem lehet elvárni, hogy ne találkozzanak a gyerekek. „Eszembe nem jutott volna, hogy a kisebbik gyerekemet ne a Munka utcai intézménybe írassam”. Ő nem híve a szűk körű szakbizottságnak, szerinte szülőket is meg kell oda hívni. Véleménye szerint életszerű javaslatok kellenek, és támogatja a megoldásra törekvő ötleteket, de tökéletes, mindenki számára elfogadható megoldása nincs az ügynek. Mindemellett törekedni kell a konszenzusra a többi iskolával.
Mivel a téma nem szerepelt a napirendi pontok között, ezért határozatot sem hozhattak a képviselők, ám a következő júniusi önkormányzati ülésen újra napirendre tűzik a témát.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
