Gyimesi György, akár szándékosan, akár akaratlanul, mindent megtesz azért, hogy a lehető legalját hozza ki a „mi” Szövetségünkből. És ezzel végső soron azért, hogy még a látni nem akarók is lássák végre, miért is kell kivágni a Most-Hidat Rigóstól, Sólymostól és az összes szivárvány-érzékeny, de a „kemény” magyar ügyektől visszahőkölő gyenge keleti woke-utánzatokat abból a tömörülésből, amelyet a felvidéki magyarság érdek-képviseletének szántak. Mert ez így egyelőre attól nagyon messze van.
Legutóbb Gyimesi azzal olvasztotta le az egyfázisúak FI-reléjét, hogy egy törvénymódosító javaslattal megtiltaná a különféle szexuális orientációjú közösségek szimbólumainak kifüggesztését – pl. állami intézmények épületeire. Hogy világosak legyünk (és garantáljuk a Facebook-ról való eltiltás meghosszabbítását): “különféle” alatt még véletlenül sem a normális, azaz férfi-nő „orientációjú” közösségek (azaz lánykori nevén: család) szimbólumairól van szó, hanem az egyre agresszívebben nyomuló, mindenen és mindenkin átgázoló ratyilobbi féken tartásáról.
Amely őrületre egyébként egyes szlovák hivatalos szervek igencsak vevők, lásd például az ombudsmani hivatalt rendre felékesítő szivárványos zászlót, vagy épp Szlovákia budapesti nagykövetségének épületét akkor, amikor a deviancia üli nyilvános éves tobzódását a magyar főváros szívében.
Az, hogy erre a szlovák kormányfő felhörög és a javaslat visszavonására szólít fel, cseppet sem meglepő. A rengeteg megfelelési kényszer közül, amellyel ennek a bohócnak együtt kell élnie nap nap után, talán még ez a legkönnyebb.
Viszont a Szövetség reakciója már annál inkább figyelemre méltó. Azt láttuk ugyanis, hogy Gyimesi javaslatának nekiment a Szövetség, legalábbis annak rossz szelleme, a klinikai halál állapotából éppen a Szövetség megalakulása révén visszacsókolt Most-Híd platform.
Ami viszont igazán hányingerkeltő, az nem más, mint az indoklás, annak is az a része, amely lényegében egyenlőségjelet tesz a kisebbségi sorba kényszerített nemzeti közösség és az ún. “szexuális kisebbség” közé.
Sólymos László, a Szövetség OT-elnöke pontosan így fogalmazott: „Egy kisebbségi politikusnak tudatosítania kell, hogy minden kisebbségi téma feszültségforrássá válhat. Felháborító, hogy éppen egy kisebbségi politikus él vissza ilyen kisebbségi témával, mindennemű empátia és csipetnyi tolerancia nélkül”.
Nos, ha valami felháborító, az éppen az, hogy hovatovább az tud kiváltani ilyen elemi és őszinte felháborodást a Szövetségi kommunikációból, ha valaki – most épp egy kormánypárti képviselő – az emberek, de legalábbis a Szövetség potenciális választóinak nagy többsége véleményével, értékrendjével döntő részben egyező ötletet, javaslatot terjeszt elő.
Hol van/volt ez a felháborodás akkor, amikor a valódi és valóban megtaposott kisebbségeket – amilyen például a kollektív bűnös, állampolgárságában fenyegetett magyar – nemzeti közösségeket fenyegetik? Sólymosék hány évig is voltak kormányon, miközben legnagyobb eredményként a Himnusz betiltását tudták felmutatni ezen a téren?
És vajon meddig fogja még a Szövetség ”elitje” elhitetni magával, hogy ez a dolog így működik és működni is fog. Hogy így, szivárvány-csíkos zoknis Rigókkal, meleglobbiért őrjöngő Sólymossal és hasonlókkal lehet magyar szavazókat fogni? Mert nem, nem lehet. A magyar választók többsége pont olyan “maradi”, amilyennek a magyarországi vidéki szavazókat nézték le a finnyogó kardigánosék – az eredményeket aztán mindenki jól ismeri…
Választások jönnek, nagyon ideje lenne megtalálni már végre az elveszett golyókat, mert így maradnak a nagyon magas labdák, amelyeket – például – Gyimesi nem fog a levegőben hagyni. És nem, nem ő és nem is a felvidéki magyar és nem magyar média lesz a felelős, ha a jól megvajazott kenyér a pofájára esik. Ezt jó előre leszögezni…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
