Az ukrán elnök erőszakos követelőző, kioktató stílusa úgy tűnik, ragadós arrafelé. „Nincs időnk várni a fegyverekre” – mondta Ukrajna németországi nagykövete, Olekszej Makejev, majd kifejtette, nem akar diplomáciai nyomást helyezni(!) a német kormányra, de azt akarja, hogy Németország gyorsabban szállítsa, amije van, mert nem tudnak tovább várni.
Ezt még megfejelte azzal, hogy a félreértések elkerülése végett fel is sorolta, pontosan mit is akar Berlintől: Iris-T légiharc-rakétákat, több légvédelmi rendszert, tarackágyúkat, harckocsikat és lőszereket. Ez a stílus emlékeztet az egyszeri legényre, aki azt írta az anyjának, küldjön pénzt, de sokat és gyorsan. Makajev aztán kikérte magának, hogy Németország az amerikai gyártmányú Patriot légvédelmi rendszereket nem Ukrajnának, hanem Lengyelországnak küldi.
„A fegyverekre Ukrajnában van szükség, nem Lengyelországban vagy Németországban” – hangzott az ukáz Makejevtől.
Nem tudom, milyen neveltetésben részesült a nagykövet úr, akitől némi diplomáciai érzéket azért feltétlenül elvárhatnánk, azt azonban mindenképp illene tudnia, hogy aki mások segítségére szorul, annak valóban kérnie és megköszönnie illik, nem pedig bunkó módra követelőzni, kioktatni és rendreutasítani, ahogy az tőlük lassan megszokottá válik. Márpedig elképzelhető, hogy lassan hozzá kell szokniuk, hogy nem fog mindenki úgy táncolni, ahogy a mérges főnök és a hozzá hasonulni igyekvő nagykövet fütyül.
Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője épp a napokban panaszolta, hogy az ukránoknak történő fegyverszállítással kimerítették a saját katonai készleteiket. Mostanra a jelek szerint eljutottunk oda, hogy sem az amerikaiak, sem a németek nem bírják Ukrajna étvágyát kielégíteni. S nemcsak nem bírják, hanem lassan már nem is akarják. Legalábbis a válság által leginkább sújtott átlagemberek többségének erősen fogytán a türelme, s ennek az elkeseredett közhangulatnak biztosan nem használ az ilyen mucsai hangvétel sem.
A MIDEM közvélemény-kutató szervezet tíz európai uniós országban kérdezte az embereket arról, miként látják a helyzetet, akiknek csak a 40 százaléka válaszolta, hogy országának mindenképp folytatnia kellene Ukrajna támogatását, a negatív gazdasági-társadalmi következmények ellenére is.
Márpedig ennek oka egyáltalán nem az emberek részvétlensége, nem az együttérzés hiánya, hanem az, hogy egyrészt az ukrán vezetés egyáltalán nem úgy viselkedik, mintha hálás lenne azért a mérhetetlen sok segítségért és áldozatvállalásért, melyet országa kap, másrészt egyáltalán nem tapasztalja a békére való törekvés legapróbb jelét sem, ahogy azzal is tisztában van, hogy ebben a korrupciótól átszőtt országban a támogatás jelentős része illetéktelen kezekbe jut, nem pedig a szenvedőkhöz.
(NZS/Felvidék.ma)
