Magyarországon több, nálunk – talán azért, mert a médiát itt sokkal inkább a balliberális irányzat uralja – kevesebb szó esik a nyugati progresszív őrület káros vadhajtásairól, holott olyan tomboló elmebajról van szó, ami ha nem teszünk ellene, a legagresszívebb invazív növényként előbb-utóbb gyökeret ver minden kultúrtalajban.
A woke-őrületre gondolok, mely eredetileg érzékenységet jelent az olyan társadalmi kérdések iránt, mint például a rasszizmus vagy a szabadságjogok korlátozása. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy mindez átment holmi eszement, erőszakos ámokfutásba, az olyan elfajzásokba, amelyek az utóbbi években Amerikából kiindulva Nyugat-Európában is végbemennek.
A baloldal ma már a szexuális és faji identitásokra helyezi a hangsúlyt, pontosabban azon a téren akarja az állítólagos egyenlőséget megvalósítani az osztályegyenlőség helyett.
Ennek része lett a nemi diverzitás és a queer propagálása, valamint a rasszizmus elleni harc olyan területeken is, ahol az valójában nem indokolt, hiszen az például, hogy Rómeó Júliáját vagy Hófehérkét fehér szereplők játsszák, nem jelent rasszizmust. Legalábbis a józan gondolkodású emberek szerint, nem így azonban a woke-kórban szenvedők szerint, akiknek a nyomására legújabban például
Shakespeare-t is elérte a woke, Rómeó egy fekete Júliával esik szerelembe, s így lett fekete a kis hableány és egy Disney-adaptációban, mely a woke-őrületnek való megfelelni vágyás egyik élenjárója, a Tündérkeresztanya egy fekete, homoszexuális férfi.
S így születnek a legképtelenebb helyen alkalmazott kvóták arról, hogy egy adott munkahelyen, filmben, stb. hány nőnek, hány feketének, hány LMBTQ-képviselőnek kell lennie, még akkor is, ha az minden józan észnek és logikának ellentmond. Mostanára rengeteg abszurditás történt a woke-őrület következményeként: női sportversenyeket sorozatban megnyerő transzneműekkel, gendersemleges névmásokkal, LMBTQ-sított mesékkel van tele a sajtó.
A normálisan gondolkozó emberek egy ideje próbálnak figyelmeztetni, hogy nem lesz jó vége ennek, de mindazok, akik ez ellen tiltakoznak, agresszív támadások kereszttüzébe kerülnek,
amiről például a Harry Potter írója, J. K. Rowling sokat tudna mesélni. De így jártak azok is, akik az átértelmezett Júlia ellen merték felemelni a szavukat. „Ennek megálljt kell parancsolni! Undorító rasszista támadások érték társulatunk egyik tagját” – sivalkodtak a woke-őrültek.
Nos, mondhatnánk, hogy mindez bennünket nem érint, hiszen más gondjaink is vannak. Ez utóbbi sajnos igaz, mostanában azonban egyre több olyan jelenséggel szembesülünk, melyek ellentmondanak a józan észnek és főleg szembemennek mindazzal, amit mi konzervatív értéknek tartunk, s ami számunkra fontos. Hogy ezek a hagyományos értékek meg is maradjanak, hogy ne sodorja el őket a woke, az eltörléskultúra és egyéb haladár irányzatok árja, s hogy gyermekeink, unokáink számára is mértékadó értékek lehessenek, nem lehetünk közömbösek az ilyen vadhajtások elharapódzásával szemben sem.
S hogy mit tehetünk ez ellen, nos az egyik, hogy a közelgő európai parlamenti választásokon olyan képviselőkre szavazunk, akik ezeket a nekünk fontos értékeket képviselik majd és nem az amerikai és nyugati „progresszív” őrület káros vadhajtásait, hiszen Európa háborúba történő belerángatásának elkerülése mellett ezek ellen is fel kell majd emelniük a szavukat.
(NZS/Felvidék.ma)
