Dúdor István 1949. november 11-én született Dereskben, a Kárpát-medencei magyar nyelvterület északi peremén, a nyelvhatáron. Művészi kifejezési módját elsősorban a tájképfestésben találta meg, a gömöri táj festőjeként tartják nyilván.
Bacskai Bélánál és Szabó Gyulánál tanult magánúton. A prágai Képzőművészeti Akadémián végzett 1979-ben, mestere František Jiroudek volt.
Már tanulmányai idején is jelentek meg rajzai, illusztrációi szlovákiai magyar nyelvű lapokban. Valójában a gömöri táj bensőséges ábrázolója. Ikaros című festménye mintegy saját életének szimbóluma is egyben, s mindazoké, akik szülőföldjükön szeretnének boldogulni.
1977-től szerepelt szlovákiai csoportos kiállításokon. Első egyéni kiállítását 1978-ban Dunaszerdahelyen rendezte. A következő évtizedben Szlovákia számos városában, köztük Komáromban, Pozsonyban, valamint Prágában is volt egyéni tárlata. Művei megtalálhatók a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, a komáromi, a rimaszombati, a losonci múzeum gyűjteményében és számos magángyűjteményben.
Néhai Duray Miklós is személyes jó barátja és mecénása volt Dúdornak. Azt mondta róla, hogy Dúdor az ösztönök és a végzet embere volt.
„Soha sem azt tette, amit kellett volna tennie, hanem csak azt, amit akart. Ha ő lett volna Michelangelo, akkor a Sixtus-kápolna falait minden bizonnyal nem az ő freskói ékesítenék, de Róma összes templomának külső falait telefestette volna” – nyilatkozta róla egykor Duray Miklós.
A gömöri festő tragikus körülmények között, 1987-ben halt meg. Mindössze 37 éves volt.
Születésének 60. évfordulóján Duray Miklós így méltatta:
„Vándor volt, mint a középkor igricei. Sehol sem volt maradása. Nem dolgozott rendszeresen, de ha elkapta őt az alkotói lendület, tucatjával ontotta a képeket, amelyeknek nagy részét meg is semmisítette. A képeihez is úgy viszonyult, mint önmagához – mindannyian a múlandóság részei vagyunk. Ennek az önégető sorsnak lett az áldozata. Képeinek egy részét sikerült időben a saját pusztító kezéből kimenteni, de őt magát a pusztulástól nem tudtuk megmenteni” – vallotta 2009-ben Duray. Akkor kiállítása nyílt Budapesten, a Duna Televízió aulájában.
Ma sem feledkeznek meg róla szülőfalujában és szűkebb pátriájában. A dereski alapiskolában ezen a héten – hagyományteremtő szándékkal – Dúdor István alkotóhetet szerveznek.
November 15-én, pénteken pedig megemlékezést tartanak az emléktáblánál és a sírkertben.
A közeljövőben Tornalján is lesz egy kiállítással egybekötött emlékest. November 29-én, a Rákóczi Magyar Házban előadják a Kincskeresős előadás bővített változatát.
(HE/Felvidék.ma)
