Ha Pozsonyból Csehország fele utazunk, a lamacsi nyergen keresztül hagyjuk el a Kárpát-medencét. Így érkezünk az Erdőhátra (Záhorie), ez a vidék azáltal is érdekes, hogy a történelmi Magyarország egyetlen olyan területe amely földrajzi szempontból a Kárpát-medencén kívül terül el.
Mégis, ennek ellenére történelmi múltunk számtalan emlékét őrzi. Hajdan a gyepű szerepét töltötte be ez a Kis-Kárpátok és a Morva folyó közé ékelt vidék. Lakói ma szinte kizárólag szlovákok,de hajdan éltek itt németek, horvátok,magyarok, zsidók, sőt a határ védelmére idetelepített székelyek és besenyők is.
Ma a legtöbben az autópályát választják és meg sem állnak a határig, aki viszont a régi országúton hagyja el városunkat, az Stomfa (Stupava) városkába érkezik először Pozsonyt elhagyva – ugyanis Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) még Pozsony része.
A település manapság elsősorban messze földön híres savanyú káposztájáról, ahogy Budapest környékén a vecsési, úgy Pozsony piacain feltétlenül a stomfai a legnépszerűbb. Ám a városkának történelmi emlékei sem elhanyagolhatóak. Hogy egyik legrégebben lakott település régiónkban, mi sem bizonyítja jobban, mint a római katonai erőd amelyet az elmúlt évtizedekben tártak fel a régészek. A középkori Magyarország nyugati határát védő várláncolat egyik legerősebb tagjaként épült a felette emelkedő hegyen Borostyánkő (Pajstún) vára. Plébániatemploma, amely Szent István királyunknak van szentelve, hajdan erőd templom volt, szomszédságában pedig ott áll a vízi várból átépített hatalmas várkastély.
Valószínűleg a 13. század első felében építették, felhasználva a hegyekből erre tartó patak vizét, felduzzasztva elég tekintélyes védelmet nyújtott. Eredetileg több más környező településsel együtt székely gyepűőrök gondjaira van bízva, ám 1271-ben II. Premysl Ottokár cseh király elfoglalja és leromboltatja. Ezt követően Borostyánkő vára veszi át az uradalom központja szerepét, a hajdan erős vízi vár romjain szerényebb udvarház épül, védelmi szerepét a szomszédos erődtemplom látja el.1554-ben a Serédi család tulajdona, a 1618-ban pedig átmegy a Pálffy grófok birtokába. A Pálffyak bár régi nemesi család, igazában csak a 16. században jutnak országos szerephez, Miklós aki számtalan csatában győz a török ellen, Győr visszavételével pedig az egész korabeli Európa tiszteletét is kivívja hatalmas családi vagyont alapozott meg. A család előbb bárói majd grófi címet szerez, egyik ága a hercegségig viszi. Számtalan cím és rang közül legjelentősebb a pozsonyi várkapitányi és Pozsony megye főispáni címe, többen viselik a nádori méltóságot. Gazdagságuk mai viszonyok közt szinte felfoghatatlan, több tucatnyi uradalom falvak százaival, váraik, kastélyaik közt talán Vöröskő a legismertebb, de Szomolány, Bajmóc, Gidrafa, Malacka, Dévény, Borostyánkő, Bazin, Szentgyörgy, Királyfa, Ausztriában Marchegg, Heidenreichstein, Stübing ….
Csak Pozsonyban hét belvárosi palotájuk volt, de találunk hajdani Pálffy palotát Budán, Bécsben, Prágában, sőt Párizsban is.
Legismertebb családi fészkük Vöröskő nem csak mert a legrégebbi szerzemény, hanem mert manapság az egyik legszebb épen megmaradt berendezett felvidéki várkastély, évente sok ezer turista látogatja meg.
Kevesen tudják hogy a legfontosabb uradalmi központjuk épp a stomfai vízi vár volt. A 17-ik században későreneszánsz stílusú saroktornyos kastéllyá építik át, ugyanakkor nem csak a saroktornyok, hanem a patak vizével bőségesen ellátott vizesárok is igazi erőddé teszi. A hátsó traktus saroktornyai egyikéből alakítják ki a kápolnát, míg a másik a 18. század folyamán gyönyörű barokk főúri színházzá alakul. A család főágának rezidenciájaként pazar berendezést helyeznek el benne és a család képtára, valamint számtalan ősi emléket rejtő könyv és levéltára is itt van elhelyezve. Minderről hatalmas elismeréssel számol be Ipolyi Arnold, aki a Pállfy-Daun családnál nevelőként tevékenykedett, részletesen írja le a kastély kincseit „Fehérhegységi utiképek” című útleírásában, melyet a Vasárnapi ujság folytatásban közöl az 1859 és az 1860-as évfolyamokban.
Az utolsó Pálffy tulajdonos 1867-ben elcseréli a gróf Károlyi család Surány-patyi uradalmára, majd ezt a stájerországi Stübing várára ahová átköltözik.
Az új tulajdonos Károlyi Lajos gróf, aki 1870-ben romantikus stílusban építi át, az épület neorokokó díszvakolatot kap, a vizesárokból elvezetik a vizet,és parkosítják, helyette a kastély háta mögött kialakított tó fogja fel a patak vizét ahol csónakkikötő létesül. Az épület hátsó udvari szárnyát megnyitják, romantikus árkádsoron át kötik össze a parkkal, ami a Kis-kárpátok erdőségeivel összefüggő egységet alkot. A hátsó saroktornyok közül egyik kápolnává alakul, a másik, ahol eredetileg színház majd istálló működött pedig egy új épület részévé lesz .
A belső termeket Lotz Károly freskóival díszítik. A huszadik század elején Pozsony megye legpompásabb várkastélyaként emlegetik, csodálatos külseje és belső berendezése egyaránt lenyűgöző.
Ám a huszadik század, mint annyi mindenben ebben is változást hoz.
Bár minden erre vonuló hadsereg megszállja, Bethlen Gábor, Thököly, Rákóczi, majd az őket kiűző császáriak is támaszpontként használják, soha nem szenved komolyabb kárt.1945 végén új korszak köszönt be. A második világháború eseményei elől a Károlyi grófok Ausztriába távoznak, a szovjet hadsereg, majd pedig a környék lakosai kifosztják, felbecsülhetetlen értékű műkincseit szétlopják, majd pedig felgyújtják. A hajdan hatalmas várkastélyból csak kormos falai maradnak meg.
Szerencsére az ötvenes években nem hagyják végleg elpusztulni mint annyi más társát, 1956-58 között R. Hirth tervei szerint felújították és szociális otthonná alakították át. A mai napig ezt szerepet tölti be. Bár sokat veszített hajdani pompájából, az udvari árkádsort elbontották, vakolatdíszeit néhány kivétellel eltávolították, hajdani manzárd tetős felső szintjét új emelettel pótolták, mai napig erőt és méltóságot sugároz. Gyönyörű angolparkjának ősi platánfái csodálattal töltik el az idelátogatókat.
Ha erre vezet utunk feltétlenül álljunk meg, sétáljunk körül és idézzük fel hajdani dicsőséges múltját. Érdemes megtekinteni a szomszédban álló plébániatemplomot, pazar barokk külsejéből semmi se árulja el hajdani erődtemplom jellegét. Homlokzatán Szent István király egész alakos szobra áll. Háta mögött barokk kálváriakápolna, előtte első világháborús emlékmű. A templom előtti téren a kastélypark kerítésénél találjuk a pellengért, maga a főutca pedig régi emeletes házaival hajdani mezővárosi rang emlékét őrzi. Egy félreeső utcában rátalálunk a hajdan népes helyi zsidó közösség zsinagógájára.
Ha több időnk van a környék megismerésére feltétlenül ajánlom kiránduljunk a közeli Borostyánkő vár romjaihoz, vagy a szomszédos Mária völgybe, amely Magyarország legrégebbi hivatalos búcsújáróhelye, hajdan az egyedüli magyar alapítású szerzetesrend, a Pálosok országos központja volt.
Brogyányi Mihály
