A felvidéki és magyarországi községeket összefogó Hídverő Társulás 1996-ban alakult meg. Akkor több felvidéki és magyarországi polgármester elhatározta: a társulással jelképes hidat épít a Duna két partja között. Azóta sokrétű, rendszeres tevékenységet folytatnak, nyár elején pedig felváltva más-más település rendezi meg a Hídverő Napokat.
A Hídverő Napok kulturális rendezvény, a Duna két partján élők közös ünnepe. Célja, hogy egyfajta „hidat” képezzen a régió falvai között. A több, mint két évtizede megrendezésre kerülő esemény összekovácsolta a települések polgárait, és az összefogás eredményeként a kapcsolatok is magasabb szintre emelkedtek.
A társulás állandó pillére mindig is a túlparti Neszmély község volt, ám a Hídverő Napok megrendezését 1996 óta minden évben más-más település vállalja. Elnökként jelenleg Magyari Ferenc, Hetény polgármestere áll a csoportosulás élén, Czermann János, Süttő polgármestere tölti be az egyik alelnöki tisztséget. A tagtelepülések együttműködése nem merül ki az évenkénti Hídverő Napok megrendezésében, ugyanis év közben is sokrétű tevékenységet folytatnak. Havi rendszerességgel, mindig másutt tartják a tagközségek polgármestereinek találkozóját, ahol megbeszélik a kistérség gazdasági és politikai problémáit és a közös teendőket. Pártállástól függetlenül igyekszenek hatékony megoldásokat találni a települések közti együttműködés elmélyítésére, s a hasznos ötletek nyomán pályázatokat is benyújtanak.
Idén, a Vág-Duna menti termékeny síkságon, a Vág bal partján fekvő Vágfüzes község vállalta XXIV. Hídverő Napok megrendezését. Az esemény első részére a községi parkban került sor, ahol a község alpolgármestere, Kos Tímea köszöntötte a megjelenteket, majd Vágfüzes polgármestere, Ilčík Péter szólt a vendégekhez a Hídverő Napok felvidéki hídfőjénél.
„Ugyan kis településünk nem a Duna partján fekszik, elődeink mégis úgy érezték, hogy csatlakozniuk kell ehhez a nemes gondolathoz, hiszen a Duna felett átívelő képzeletbeli híd összeköti a szétszakadt településeket. Emlékezünk azokra az időkre, amikor a Duna nem volt átjárható, évente kétszer adódott lehetőség arra, hogy a Magyarországot tőlünk elzáró államhatárt átléphessük, gondos ellenőrzésnek kitéve. Gyermekeink erről csak tőlünk hallhattak. Számukra már nyitott az út, korlátlanul utazhatnak, de nekik szeretnénk követendő példát mutatni. Ők tartják most a hídverő települések zászlóit. Ezt a hidat nemcsak magunknak építettük, hanem gyermekeinknek, unokáinknak és az elkövetkező nemzedékeknek egyaránt. A sikeres folytatás, tartós együttműködés reményében visszük tovább ezt a hagyományt” – mondta a házigazda polgármester.
A Hídverő Társulás elnöke, Magyari Ferenc ünnepi beszédében elmondta: „Huszonnégy évvel ezelőtt kezdtünk építeni egy hidat, melynek eredménye és létjogosultsága ma már elvitathatatlan, hiszen van egy híd. Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Közel negyedszázados fennállásunk alatt megszilárdítottuk ezt a hidat ember és ember, község és község között. A mi feladatunk, hogy óvjuk, védjük, és ellenállóvá tegyük az idő vasfogával szemben. Hiszem, hogy összefogással és közös akarattal mindez megvalósítható”.
Janovics István, Neszmély polgármestere beszédében hangsúlyozta, a társulásban tömörült települések évek óta azon dolgoznak, hogy átadják utódaiknak a szellemiséget, a tudást. Számos program, pályázat bizonyítja, jó úton járnak.
„Kitakarítottuk közösen a Duna mentét, és megismertük egymás kultúráját, művészeti csoportjait. Hidat építettünk virtuálisan és mostanra úgy tűnik, fizikailag is, hiszen két év múlva már kompon közlekedhetünk Neszmély és Dunaradvány között. Hálásak vagyunk azoknak a polgármestereknek, akik 24 évvel ezelőtt megálmodtak egy álmot, amit ma hídverésnek nevezünk. Az ő múltjuk most a mi jelenünk! Ebből akkor lesz jövőnk, ha van és lesz hozzá elég akaratunk és tetterőnk, mert azé a nemzedéké és népé a jövő, amelynek lesz a jövőhöz akarata és tettereje! Remélem, a felépített virtuális híd a jövő nemzedéke felé eszméinket hosszú évtizedeken át közvetíti továbbra is” – zárta köszöntőjét a magyarországi község polgármestere. Ezt követte a települések szalagjainak felkötése a lármafára, amelyet 2009. augusztus 1-jén állítottak fel a szalárdi (Erdély) fafaragók.
A rendezvény a felújított óvodában folytatódott, ahol Görbe Márk művészettörténész Feszty Árpád életéről és művészetéről, Kingyeshez fűződő viszonyáról tartott előadást.
Az előadás során megismerkedtünk Feszty Árpád festőművész barátaival és azokkal a társaságokkal, melyeknek tagja volt. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Feszty-szalon, mely a festőművész Bajza utcai palotájában működött az 1890-es években és a kor egyik legnépszerűbb közössége volt. Beleshettünk a művész kingyesi nádfedeles tanyájára is, ahol olyan emberek vésték bele bicskával üzeneteiket a gerendákba, mint Pósa Lajos, Bródy Sándor vagy éppen Jókai Mór.
Az előadás további részében a művészi életutat vázolta fel Görbe Márk. Feszty Münchenben tanult festészetet a művészeti főiskolán, ahol csendéletek és életképek festésével is próbálkozott. Igazi sikereket azonban a tájképeivel ért el. Mestere Mészöly Géza volt, aki előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre, így Feszty Árpádra is.
A fiatal festő Pestre kerülve megismerkedett Gyulai Pállal, Arany Jánossal. Meghatározó volt találkozása Ipolyi Arnolddal, a Kisfaludy Társaság elnökével, aki támogatta művészi fejlődésében. Esztergomban, a Keresztény Múzeumban őrzik a „Barsszentkereszti püspöki park” című képét, amelyet Ipolyi Arnold püspök kérésére festett. Már ezen az alkotáson is megfigyelhetők művészetének legfontosabb jellemzői. Mindig azt festette, amit látott, hűség és színgazdagság jellemezte. Első sikeres képe a „Pusztai találkozás télen” volt, amelyet ógyallai műtermében készített. Ezt követte a „Golgota” című alkotása, amelyet csakhamar követett a „Levétel a keresztről” .
Festészetének jellemzői a zsánerképekben domborodtak ki. Ő festette az Operaház büféjének faliképeit is, amelyeken a zene születését örökítette meg. Állami és főúri megrendelések követték egymást. Bravúrosan alkalmazta a különböző művészeti stílusokat, minden esetben igazodva a megrendelő igényeihez. Magánéleti vonatkozásokat is megtudtunk. 1888-ban ismerkedett meg leendő feleségével, így megszakította hosszú és olykor viharos kapcsolatát Jászai Mari színésznővel. Feleségül vette Jókai Rózát, Jókai Mór fogadott leányát. 1891-ben kezdett hozzá legismertebb alkotása, a „Magyarok bejövetele” körkép megfestésének. A Vereckei-szorosnál elkészültek az első vázlatok, amit sok kutatás, adatgyűjtés, megfeszített munka követett. Különösen nagy gonddal dolgozott Feszty a vezérek csoportján, sőt Árpád alakjában mindenki őt magát vélte felfedezni. Az előtérben lévő alakok képmásait, alapos tanulmányozás után, Martos lakosai közül választotta ki.
Feszty Árpád rendkívül termékeny alkotó volt. 1899-ben Firenzébe költözött. 1912-ben tért vissza, ekkor állította ki újabb munkáinak gyűjteményét a Nemzeti Szalonban. Tájképei, életképei, portréi az általa leginkább szeretett magyar vidékről, az Alföldről szóltak. 1914-ben hunyt el, az ógyallai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Az olasz városban festette a triptichont, amely ötven évig egy pince mélyén hevert Aradon. Az 1950-es évek végéig volt látható Aradon, azután letakarták, 1962-ben a raktárba száműzte a bibliai témájú képet a kommunista hatalom, így a nagyközönség, azóta sem láthatta. A Krisztus temetése című hármas képet viszonylag jó állapotban találták meg, sikerült restaurálni. A több mint ötven négyzetméteres műalkotás három részből áll: az első Jézus kereszthalálát ábrázolja, a másodikon – ami a leghosszabb, mintegy hét méter – a temetési menet látható, míg a harmadikon a sír, a földre borulva imádkozó Máriával. A közel 14 méter hosszú és négy méter magas műalkotás hamarosan látható lesz Aradon, a Kultúrpalotában, zárta Fesztyről szóló előadását Görbe Márk.
Szombaton Neszmélyben, a Hajóskanzen területén folytatódott az idei Hídverő Napok. A Millecentenáriumi parkban megtartott ünnepélyes megnyitó után gazdag programmal és számos fellépővel várták az érdeklődőket.
