Herdics György, címzetes apát, tiszteletbeli kanonok, esperes, a Remény katolikus hetilap főszerkesztője híveivel napi szinten tartja a kapcsolatot mind a hetilapon keresztül, mind az egyéni facebookján.
Gyakran tart előadásokat, katekézist, melynek egyre több érdeklődője van. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban gondolatait, mintegy útravalóul, napi vigaszként, gondolkozásra késztetésként, önvizsgálatként kérésünkre közreadja e hírportálon is.
Íme gondolatai, melyekkel üzen nemcsak híveinek, de mindenkinek:
Az élet apró örömei. Gyakran halljuk, mondjuk ezt, de nem igazán vesszük észre ezeket a hétköznapi „kis csodákat”.
Sok minden, ha adott, természetesnek vesszük. Akkor döbbenünk rá a hiányára, amikor már nincs… Fekete István írja egy helyen: „Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.“
Olykor jó lenne újra gyermeknek érezni magunkat. Ártatlannak, feltétel nélkül szerethetőnek, mentesnek az évtizedek alatt ránk rakódott szennytől. Olyannak, aki örülni tud egy mosolynak, egy apró figyelmességnek…
Amit igazán mondani szeretnék még. Ki az, akin múlik, hogy ilyenek legyünk? Csak rajtunk. Még egyszer: rajtunk!
Mert valljuk be: olyan sokszor hiányzik belőlünk az emberség és közben templomba járunk, imádkozunk, egyszóval hiszünk az Istenben. De! De győz bennünk valami. Valami, amit nem is tudatosítunk. És ez a valami a Rossz. Miért ne tennénk meg mindent annak érdekében, hogy egyre gyakrabban győzzön a Jó?!
Sokszor olyan keveset kellene tennünk. Talán csak felvenni a telefont és bocsánatot kérni. Talán rámosolyogni arra, aki nem éppen szimpatikus számomra. Talán nem terjeszteni mások rosszhírét.
Szóval: mindnyájan tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Kellene. Kell!
Érdekes ez a mi kis világunk. Soha, semmi nem jó. Aki nem adakozik, önző. Aki adakozik, arról azt mondják, van miből, adhatna többet is. Aki nagylelkű, gyakran félreértik, biztosan azért teszi, mert ki akar tűnni.
Nos, van mit helyrehoznunk, van mit javítanunk, van miben megváltoznunk. Nekünk, keresztényeknek is. Mert mi is nehezen látjuk meg a másikban a jót. Mert nekünk is nehezünkre esik sokszor a másikról a jót is mondani. Mert mi is gyakrabban keressük a miértet, mint kellene.
Ma kéne elkezdeni jót mondani másokról. Holnap és holnapután akkor már könnyebb lesz!
Ha Istenhez akarunk ragaszkodni, ha meg akarunk maradni mellette, áldozatot kell hoznunk. Tehetségünk mindnyájunknak van, hogy eljussunk az Istenhez. Sokan csak közepesek vagyunk. De kitartással: imával, jó cselekedetekkel, nagylelkűséggel eljuthatunk az élvonalba. Ami nem más, mint Isten közelségének állandó megtapasztalása. És ezután már „csak” ki kell tartani. Ahogy a szentek tették.
Vasárnaponként virtuális szentmisét tart délelőtt 11.00 órakor. Legutóbb mintegy hétezer hallgatója követte őt az interneten keresztül. Holnap, 22-én lesz a következő szentmiséje.
