A fiatalok többsége számára a saját lakás továbbra is elérhetetlen álomnak számít. Akiknek mégis valóra válik az álmuk, azok ezt többnyire a családjuk segítségének köszönhetik, az egyes régiók között azonban itt is jelentős különbségek vannak. Az ország nyugati megyéiben fizetett nagyobb béreknek köszönhetően ott a fiatalok viszonylag könnyebben juthatnak hitelhez.
Az Európai Unió tagországainak nagyvárosaiban – Görögország kivételével – 2015 óta ugrásszerűen emelkednek a lakásárak. Hitelt felvenni pedig a legtöbb egyedülálló személy vagy fiatal család számára egyre nehezebb.
Az új uniós tagállamok közül a legrosszabb helyzet ezen a téren Prágában és Pozsonyban van, ahol egy új, 70 négyzetméter alapterületű háromszobás lakás egy bérből és fizetésből élő személy minimum 14 évi teljes keresetét emészti fel.
Sok fiatal párnak kell felkészülnie arra, hogy egész életükön át bérelt lakásban fognak élni, hasonlóan mint a nyugat-európai nagyvárosok lakosságának többsége. A legnagyobb ingatlanár-robbanás Prágában tapasztalható, ahol a lakásárak 2015 óta 90 százalékkal emelkedtek.
A bankok viszont szigorítják a lakáshitelek feltételeit, mert tartanak attól, hogy az ügyfeleik nem lesznek képesek hosszú távon fizetni a törlesztőrészleteket a súlyosbodó munkanélküliség miatt. Az egyes országok az ingatlanárak emelkedését bérlakások építésével, valamint a családi házak építésének állami támogatásával igyekeznek ellensúlyozni.
Nálunk azonban ez a támogatás csak a töredéke annak, amit a gyermekes fiatal fészekrakó családok a településektől kaphatnak energiatakarékos hőszivattyúkra, napkollektorokra és hasonló megoldásokra.
A falvak és városok nem szívesen kezdenek bérlakások építésébe a telekhiány és a felelősségvállalás miatt. Az irreális ingatlanárak viszont ösztönzőként szolgálhatnak a szövetkezeti lakások építéséhez, ami tulajdonképpen egy hosszú távú lízingelésnek tekinthető.
Az első emelt összegű részlet befizetése után a bérlő havi rendszerességgel lakbért fizet, melybe belefoglalják a hiteltörlesztés részleteit is, azzal a biztosítékkal, hogy 30 év múlva a lakás átkerül a bérlő saját tulajdonába. De arra is van lehetőség, hogy átruházza a bérleti jogot, szabadon egyeztetett lelépési összeg ellenében.
1986-ban a hiteltörlesztés összege egy háromszobás szövetkezeti lakásra megközelítőleg 190 korona volt, ami Csehszlovákiában kevesebb mint kétnapi átlagbérnek felelt meg. Tudatosítani kell azonban, hogy egy ilyen lakás építési költségei már akkor több mint 200 ezer koronát tettek ki, melyből az állam leszámította az 50 százalékos dotációt.
A lakásszövetkezet a bérlővel kifizettetett 30 ezer koronát, a fennmaradó 70 ezret pedig 30 éven keresztül részletekben kellett törleszteni. A panellakásoknak megvoltak a maguk hibái, de még mindig jobbak voltak, mint némely mai, pancser módon újonnan épített, sokkal rosszabb hangszigetelési tulajdonságokkal rendelkező lakások.
A szigeteletlen, gyenge minőségű faablakokkal és beépített vizesblokokkal felszerelt panellakások lassan már ritkaságnak számítanak Szlovákiában. A lakásalap ugyan a fűtési költségeken történő megtakarításoknak köszönhetően viszonylag gyorsan újul meg, viszont egyúttal nő a túlzsúfolt háztartások aránya, több generáció kényszerű együttélése, miközben az újonnan épült lakások méretei gyakran egy garázséra emlékeztetnek.
Sok ember a városi léttel szemben szívesebben választja a falusi élet alternatíváját, akár a munkahelyre történő napi ingázással is.
A régi házak vagy nyaralók mai lakhatási igényeknek megfelelő átépítése a szövetkezeti lakások modelljének leporolásával együtt egyre aktuálisabb és sürgetőbb témává válik a lakhatás biztosítása terén.
(Felvidék.ma/pravda.sk Ľ. P.)
