Egy jó hadvezér már hónapokkal a csata előtt a győzelem érdekében minden lehetőséget figyelembe vesz, azaz elkészíti a csata A, B és C forgatókönyvét. Amennyiben zsoldos csapatok is résztvevői az ütközetnek, számít azok esetleges átállására is, és az ezzel kapcsolatos váratlan harctéri fordulatokra. Ezért tartalékcsapatokat helyez el azokon a helyeken, ahol azok bevetésük esetén mindig eldöntik számára az ütközetet. Így lesz a győzelem, és az ezzel járó dicsőség mindig az övé!
Miért írom le bevezetőként ezeket a mondatokat? Azért, mert amikor egy vegyespárt létrehozásának gondolata felvetődött a szlovákiai magyar politikusok fejében, bizony nem ártott volna az egész témát a győztes hadvezérek előrelátásának megfelelően, és a jelenlegi szlovák politikai viszonyokra való tekintettel kezelni, mi több, elejétől a végéig jól átgondolni. Elemeire bontani, mi szól az érv mellett, és mi szól ellene. Nem megfeledkezni arról sem, hogy a szakítás eredményeként létrejött új leánypártok életképesek lesznek-e? Mert ez sem elhanyagolandó az érvek között. Mi ugyanis nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy bebizonyítsuk a nagyérdeműnek, hogy a kevesebb a megfelezett, az a több. Mert feltételezni valamit, az egy dolog, a valóság meg a másik! (Néhány évvel ezelőtt ugyanis a három kis magyar párt azért hozta létre az MKP-t, hogy együttesen ne legyenek bejutási gondjaik a parlamentbe, sőt jobban és erőteljesebben érvényesíthessék választóik akaratát.) A zárójelben írott sorok akkor az erőt tükrözték felénk, és a benne rejlő lehetőségeket, ezért is érthetetlen számomra a kettéválás! Ami megtörtént, az megtörtént, ennek ellenére mégis meg szeretném kérdezni politikusainkat: Vajon mindent megtettek már kisebbségi jogainkért vívott harcunkban az elmúlt évtizedek alatt, amit megmaradásunkért ebben az országban demokratikus eszközökkel meg lehet tenni, és nincs már más alternatíva, netán megoldás? Gondolok itt jogaink megadását egyfolytában elutasító szlovák politikusok hozzáállására a parlamentben. Mert nem emlékszem rá, pedig kenyerem javát megettem már, hogy az MKP vagy a Most-Híd kilépett volna a bennünket ignoráló kormányból, vagy a polgári engedetlenség, az útlezárások, blokádok és nagygyűlések sorozatos megtartását vállalta volna fel, külföldi újságírók és Európában működő kisebbségi önkormányzatok képviselőinek jelenlétében, így követelve jogaink megadását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően! Mert azt, hogy politikusaink eddig nem tették jól dolgunkat, azt már sokszor leírtam! Ezt igazolják az előrehozott választások szomorú eredményei is! Hiszen megint az a Fico került pozícióba, aki eddig is megkeserítette életünket az ellenünk hozott kirekesztő és megfélemlítő törvényeivel, vagyis nekünk Szlovákiában újabb négy évig megint kuss lesz! Hányadszor már? Mert egy parlamenten kívüli MKP bizony nem sokat tehet értünk, főleg akkor nem, ha újabban már szélsőséges pártként állítják be a szlovákok! Csodálatos ez a nemzetstratégia az ő oldalukról, nemde? Ami pedig a Most-Hidat illeti, nos ők sem fognak kisebbségi témákban sok vizet zavarni a honi politikában, erre akár mérget is vehetünk! Mert amit nem sikerült átültetni Radičová kormányában (márpedig nem sikerült), az még inkább elérhetetlen lesz a jelenlegi felállásban! Így aztán csaknem egy újabb évtized telik majd el, számottevő kisebbségi jogok megadása, és valódi képviseletünk nélkül a parlamentben, melynek eredményeként majd újabb 100 ezer magyarral csökkenhet népszámlálásig a létszámunk! Akkor meg mire volt jó a szétválás, az elaprózódás uraim? Nem kellett volna legalább a választások idejére kezet nyújtani az MKP-nak, és ismét egységbe tömöríteni a magyarokat? Mert ez lett volna a helyes út, teljesíteni a nép akaratát, vagy nem? Nem beszélve arról, hogy Bugárék is tisztára moshatták volna alsóneműjüket a kemény MKP-sok szemében. Mert a megosztottság és a tehetetlenség érzése, mindig magában hordozza az önfeladás, és az identitásváltás kockázatát! Hiszen ami hosszú évek óta Szlovákiában történik, az nem a véletlen műve, csak nem merjük kimondani, főleg a parlamentben nem! Mivel a dominó effektus már beindult, félek, hogy azt nem lehet majd megállítani! Az is biztos, hogy az ilyen pipogya politizálás eredménye a 100 ezres népfogyatkozás, ami nem lehet érdeke a felvidéki magyarságnak, de egyetlen bennünket képviselő pártnak sem! Tudják ezt Bugárék is, mégis fejjel mentek a falnak! Sőt nemtetszésüknek, sértődésüknek adnak hangot, ha az emberek nem megfelelő jelzőkkel illetik őket. Szerény kérdésem: Kiknek mit szeretnének ezzel a nagy mellénnyel és pökhendiséggel Bugárék bizonyítani? Mert a felvidéki magyarság önrendelkezése mellett végre kiálló Magyarország, bizony nem őket ismeri el a felvidéki magyarság legitim képviselőinknek! Elgondolkoztak rajta, vajon miért? Idézem Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, aki a Duna Telvízió Közbeszéd című műsorában imigyen reagált a szlovák választásokra: „amit Bugár Béla csinált azzal, hogy megszakította az MKP-t, és annak szavazóbázisát, az szerintem nemzetárulás, és egy olyan hozzájárulás a szlovák hatalmi politika céljaihoz, törekvéseihez, amelyeknek az a végkifutása, hogy a magyar közösséget ott eltüntessék az etnikai térképről.”
Kemény mondatok, de ha jobban belegondolunk, bizony sok benne az igazság! Mert még napjainkban is mindkét párt egymásra mutogat, és azzal vádolja a másikat, hogy miatta veszett el 100 ezer magyar szavazat! Nem ismerős Önöknek ez az alakítás kedves olvasóim? Bizonyára az, mert ez nálunk ma az „Oszd meg és uralkodj!” tipikusan szlovák változata.
Játék ez uraim, játék a javából, csak mint már annyiszor, ne mi felvidéki magyarok legyünk ennek szenvedő alanyai. Mert az ilyen gyerekes játéknak a homokozóban van a helye!
Mészáros László, Felvidék.ma
