Haris László Nézz körül! c. tárlatát a kassai Szent László utcában székelő Rovás Galériában, az egykori Löffler-házban nyitották meg május 23-án a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával.
Tizenhat nagyméretű, akár 3 m hosszú színes, vagy fekete-fehér panorámaképe látható egy hónapig, június 23-ig. Amint aktív résztvevője lett a művészeti életnek, mindig képzőművészekkel, filmesekkel, plakátművészekkel dolgozott együtt. – tudtuk meg Lóska Lajos művészettörténész megnyitójából. – Az 1970-es évek elején különböző tárgyak részleteit fotózta. „1975-ben megalkotta a jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található négyszáznyolcvan képből álló fotószekvenciáját.” Tíz évig a Pannónia filmstúdióban dolgozott (1980-90). 2008 óta a digitális fotográfia sajátos lehetőségeit használja ki. Több idősíkot szimultán megörökítő panorámaképeket készít. „Az alkotásokat az teszi különlegessé, hogy ugyanannak az eseménynek egyidejűleg különböző fázisai szerepelnek rajtuk, szemben a valóság egy pillanatát rögzítő klasszikus felvételekkel.” Ezek a fotók két helyszínen készültek. Nagyobb részük Erdélyben, kisebb részük Budapesten. A búzaszentelés Csíkdomokoson (2009) c. alkotáson észrevesszük, „hogy a domb felé közeledő templomi zászlókat vivők csoportja még egyszer feltűnik a kép középpontjában magasodó dombom. A gótika freskófestői, például Sassetta készítettek ilyen egy kompozíción belül több történetet egyidejűleg elmesélő táblaképeket. A látott felvételek mindegyikén ezt a módszert alkalmazza Haris László is” – folytatta a művészettörténész. – „Végezetül meg kell említenünk az igen szuggesztív Torockót (2008), melynek összenyomott, égbe törő hegyláncai szinte a Csontváry festmények panorámáját idézik meg.”
A képek megtekintése után beszélgetés vette kezdetét. Haris Lászlót az 56-os fényképezésével kapcsolatosan kérdezték először. A művész elmondta, hat évvel idősebb bátyja egyfajta pótapa szerepet játszott életében. Ő vezette be a fényképezés titkaiba. A forradalomban részt vállalt. Őt viszont – okkal – a szülei féltették és ezért nem engedték sehová. A rádió mellett izgulta végig ezeket a felejthetetlen napokat. De november 2-án már kimehetett. A harcok elcsitultak, a szovjetek kivonulófélben voltak a fővárosból, úgy tűnt, a forradalom győzött. Ekkor felkereste az egyes helyszíneket. Mivel a VIII.-ik kerületben laktak, így közel volt pl. a Köztársaság-tér, de más legendássá vált helyszínek is. Nagyjából 40 felvételt készített, melyek közül 25 sikerült. Ezek közül néhányat barátai között szétosztott. A szabadságharc leverése után cserkészkedett barátaival és tapasztalnia kellett, hogy néha-néha társai eltünedeznek. Az ÁVÓ működik továbbra is. Mivel félő volt, hogy házkutatást tartanak náluk, a negatívokat és képeket mind megsemmisítette. Ám mivel trehány volt, három a felvételek közül megmaradt. A rendszerváltás után jött a csoda. Egyik barátja tizenötöt őrzött meg ezek közül, a Haris birtokában levő három duplumait is. Így ezeket elektronikus úton kicsit feljavította és több helyütt tartott kiállítást belőlük.
16 évesen a MADOME (Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete) tagja lett. Egyetemi tanulmányai kissé elhúzódtak, mert a 60-as évek elejének szabadabb légkörében, izgalmasabb volt a művészeti élet pezsgése. Gépészmérnöki diplomát szerzett, de szakmáját sohasem gyakorolta. A fényképezőgép bűvölte el. 1969-ben a Sürenon kiállításon vett részt, s így bekapcsolódott a magyar avantgárd művészeti életbe. Sokáig a Balatonboglári Kápolnatárlatok Alkotó Csoportja tagjaként állított ki. Eleinte nem tűnt föl senkinek, hogy ez nem egy hivatalosan elismert csoportosulás, de azután megkezdődött a gáncsoskodás. Cikk jelent meg Törvénytelen avantgárd címmel. Ezt sajátos módon „dolgozta” fől Haris László, amint ez a mellékelt képen látható.
Miután megjelent a digitális technika, kíváncsi lett, mit lehet kezdeni a panorámafelvételekkel. Huszonnégy képet készít, ezeket illeszti össze számítógép segítségével. Ennek hátrányát, azt, hogy nem lehetséges az egyidejűség, viszont ő előnnyé teszi. Így emberek, vagy embercsoportok többször is megjelenhetnek egy-egy képen különböző helyeken s végül nem egy statikus kép benyomását kapjuk, hanem egy történetét.
A Balogh Rudolf-díjas fotóművész az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja.
Üdítő volt végre egy olyan tárlatot látni, mely nem szélhámos ötleteket és gondolat nélküli hókuszpókuszokat kíván művészetként eladni. Lóska Lajos soraival ajánljuk mindenki figyelmébe ezeket az érdekes képeket. „Haris László technikailag bravúros panorámaképei nemcsak látványosak, de mély mondanivalót is közvetítenek – ezért érdemes megnézni őket!”
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
