Érdekes, eddig csak részleteiben feltárt témát dolgozott fel sokadik publikációjában Jozef Drenko, losonci nyugalmazott tanár, helytörténész. Ján Žilák a poltári és csehbrézói (České Brezovo) járások malmairól tett közzé tanulmányt. Az ipolynyitrai malom történetét Radomír Hrivňák dolgozta fel, a divényi uradalom területén működött malmokról Szirácsik Éva (Salgótarján) tesz említést az uradalmat bemutató tanulmányaiban. Nógrád megye malmairól részletesebb terepkutatást Eduard Streška és a jelen kötet összeállítója Jozef Drenko végzett. Olvashatunk malmokról a megyét bemutató monográfiákban is (pl. Borovszky: Nógrád megye), de az egyes településekről írt helytörténeti könyvekben is.
Jelen kötet a Nógrád megye szlovákiai részén működött malmokról ad áttekintést. A múlt idő teljesen jogos, mert a nagy többségük nem működik, sőt az épületeik sem nagyon találhatóak ill. egészen más célokat szolgálnak.
Annak ellenére, hogy a szerző eddigi publikációit is jellemző igénytelenség ezen a publikációján is érezhető (szerkesztés, az egyes fejezetek logikai elrendezése, a fényképek minősége – a publikáció egyszerű sokszorosítással készült, nincs tartalomjegyzék, a jegyzetanyagok és levéltári utalások csaknem teljes hiánya – csak a forráshelyek vannak jelölve stb.) egy érdekes munkáról van szó. A malmok nagyon jelentős szerepet töltöttek be a megye gazdasági életében.
Nógrád megyében a malmok többségét patakok és folyók vize (Ipoly, Tugári és Losonci patak, Zagyva stb.) ill. gőz hajtotta. A legrégebbi írásos emlékek (Kalonda, Kovácsi, Romhány, Poltár, Losonc-tugár, Selyp) a 13.-15. századból maradtak fenn.
A kötet bevezetője a malmokat mutatja be általánosságban. A településenként jegyzett malmokról a további fejezetek szólnak. Időrendi sorrendben a legrégebbiekről a legújabbakig. Beleértve az azokat kiszolgáló molnárok névszerinti felsorolását is. Számomra is újdonságként jelent meg, hogy pl. a megye két neves egyénisége Tolvay Ferenc (1649-1711, a losonci református gimnázium neves tanára) és Perliczi János Dániel (1705-1778) a megye első orvosa, gyógyszerész is malomtulajdonosok voltak.
A szerző az utolsó fejezetben egy összefoglalót nyújt át az olvasónak, amelyet „A malmok és molnárok kulturális kihatatási” c. rész tesz igazán érdekessé. Utóbbiban olvashatunk a molnárok és családjaik életéről, nevelésükről, a malmok és növények ill. állatvilág kapcsolatáról, a malmok művészetben történt ábrázolásairól. Sőt a helyrajzi megnevezéseiről is. A kötet melléklete képi anyagot tartalmaz (korabeli dokumentumok, fényképek, tervrajzok).
Losonci viszonylatban a tugári sótörő malom egy épülete maradt meg, az őt akkor meghajtó Tugári patak már más mederben folyik. A jelentőségében a megye határain túl is jegyzett gőzmalmot épületeit mostani tulajdonosa egy éve tette a földdel egyenlővé. Arra már csak a Tugári patakban megmaradt gát és a kikövezett meder emlékeztet.
Puntigán József, Felvidék.ma