Egyetlen napilapunkat lapozgatva, egyre inkább megbizonyosodom arról, amit a miniszterelnök előszeretettel hangoztat, hogy ti. „Keleten nincs semmi“. Médiafogyasztóként, néha nekem is az a benyomásom, hogy Kelet-Szlovákiában nincs magyar középiskola. Pedig van, csak keveset tudunk ezekről az intézményekről.
Keletről származó, egykori pedagógusként, elsősorban az oktatásüggyel kapcsolatos híreket olvasom, és keresem: mi újság van, hogyan szerepelnek, milyen eredményekkel dicsekednek a keleti iskolák? És meglepően kevés ilyen írást találok.
Az „Iskola utca“ oldalakat is inkább a Nyugat-szlovákiai iskolákról szóló beszámolók töltik meg. Nem az a gond, hogy Ők gyakran írnak, az a gond, hogy a keletiek nem reklámozzák magukat, ezért sokan nem is tudnak létezésükről, nem értesülnek az iskolájukban folyó munkáról. Igaz, hogy az elmúlt időszakban sokat cikkeztek az újságok két Kelet-szlovákiai iskola torzsalkodásáról, de ezek nem diákcsalogató hírek voltak.
Most van a középiskolának, a továbbtanulás helyszíne kiválasztásának ideje. És az sem titok, hogy az iskolákban óriási a diákokért folyó versengés.
Ezért (is) nagyon fontos a reklám. Ha a kilencedikesek nem tudnak az iskoláról, akkor minek az alapján döntsenek az adott iskola mellett?
A napilap külön oldalakat szentel a középiskolák reklámhírdetéseinek, ahol az iskolák megszólíthatják az alapiskolásokat és szüleiket.
Bemutathatják az iskolát, az iskola tanulmányi lehetőségeit, sikereit stb. Megpróbálhatják „eladni“ magukat. Érdekes módon ezt a lehetőséget sem használják ki a keleti intézmények.
Vajon miért? Nincs aki megírja a hírdetést, nincs rá pénz? Esetleg azt gondolják magukról, hogy jó iskolát működtetnek, és akik nem tudnak róluk, azok magukra vessenek?
Aztán csodálkoznak, hogy elfogynak a diákok, az iskolák kiürülnek, és a más iskolákkal való összevonás veszélye fenyegeti némelyiküket.
Albert Sándor/Felvidék.ma
