(Képekkel frissítve) Zboró várában, melyet Makovicának is hívnak, szombaton, augusztus 23-án ünnepséget tartottak. A vár helyreállításához ugyanis pont öt évvel ezelőtt fogtak hozzá. A vár történetével már foglalkoztunk ITT, így tehát itt most mellőzzük.
Ha valaki régebben bejárta a terjedelmes várat, tapasztalhatta, az nem is olyan egyszerű feladat. Ha Zboró község felől megyünk a várba, akkor a könnyebb út a cigánytelepen át vezet, de legtöbben a kijelölt úton, egy réten át mennek föl, mely azután erdei ösvénybe torkollik. Ez fél óra alatt teljesíthető.
Lehetséges egy rövidebb, ám sokkal igényesebb út is, mely szinte toronyiránt vezet föl, gyökereken csúszva, levegő után kapkodva lehet fölérni.
Van azonban egy kevésbé megerőltető út dél felől, ez ugyan valamivel hosszabb – háromnegyed órát tart -, mely Hosszúrét (Dlhá Lúka, Lange Weise) felől vezet.
Zboró nevezetességeit, mint a vár történetét szlovák, német, angol, magyar és lengyel nyelvű táblák ismertetik, melyeket nemrég helyeztek ki.
Az elmúlt öt év alatt a várban komoly munka folyt, mely mára már nyilvánvalóvá vált. A császáriak 1684-ben rombolták le és azóta az idő vasfoga is sokat rontott állagán.
Az aktivisták egyrészt eltávolították a két méter magasságba növő gazt, melyen keresztül az embernek át kellett magát küzdenie. A csalán viszont jó a reuma ellen, így nem gond, ha néhol megérintette az embert. Mára azonban mindez már a múlté. A fákat, bokrokat, növényeket a vár területén és közvetlen környékén kivágták. Néhol már csak a gyökerek emlékeztetnek a korábbi állapotra. Egykor a vár alig látszott az útról, ma már kimagaslik a fák közül. A köveket összeszedték, egyes bástyák, falak kezdik visszanyerni eredeti állapotukat. Elsőként a vár bejárati bástyáját hozták részben rendbe.
Vladimír Kaminský mérnök, a Zborói Vár Megmentése Társulás (Združenie na záchranu Zborovského hradu) elnöke éppen nagyban serénykedett a bejárat környékén, ahol megmutatta a rendelkezésre álló fénykép-dokumentációt is. Tréfásan megkérdeztem tőle, mikor fejezik be az építkezést, mire azt válaszolta, soha. Ugyanis most elsősorban állagmegóvás zajlik. A vár eredeti szépségében egyhamar aligha fog ragyogni. A falakon látható, komoly statikai problémák adódnak. A repedések legalábbis erre engednek következtetni.
Egy jópofa kezdeményezést is megvalósították. A várba látogató turistákat fölkérik, vigyenek föl fejenként két vödör homokot. Ezzel is segítik az építkezést.
A vár gótikus központi magból áll, mely hatalmas öregtoronnyal, palotával és kápolnával rendelkezett. Ezek később reneszánsz átépítésen estek át. A szabálytalan várudvart vastag fal veszi körül. A külső erődrendszert félkörívű ágyúbástyák védik, az olasz fortifikációs rendszert követve. Megmaradt néhány sgrafitto-díszítés és különböző feliratok a vakolatban. A bejárat poligonális építménye mögött, melyet egy bástya védett egymás mellett épületek álltak. Ezek csak a patkóalaprajzú ágyúbástyához engedtek hozzáférést. Az épületrendszer azt a célt szolgálta, hogy a két védmű közötti átjárást lehetetlenné tegye és ha az ellenség el is foglalná a bejárati bástyát, akkor se tudja a várat bevenni.
A vár területén az egyes maradványok mellett ideiglenes tájékoztató szövegeket olvashattunk. Kaminský biztosított bennünket, hogy a végleges táblákon magyar nyelven is feltüntetik a tudnivalókat.
Amikor ott jártunk, már készültek a délutáni ünnepségre, melynek keretében lovagi torna is várható volt. Ezt nem állt alkalmunk megvárni. A domboldalon lányok szedték össze a kavicsokat és szemetet, többen serénykedtek, hogy az ünnepség méltó körülmények között valósuljon meg.
Az ember örömmel látja, ha múltunk emlékeit hozzáértő emberek igyekeznek megmenteni. Köszönet érte!
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47605,47360″}
