Október tizedikén este emlékezetes hangversenyre került sor Budapesten, a Művészetek Palotájában, itt mutatták be Szokolay Sándor zeneszerző mesterművét az l956-os forradalomról. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjén egy Bartók- és egy Szokolay- művet mutattak be Kocsis Zoltán vezényletével. Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára c. alkotása négytételes kompozíció, amely Bázelben hangzott el először 1937 elején a huszadik századi modern zene történetében páratlanul nagy sikert aratva. A nagy hatású mű hét évtized múltán is óriási sikert aratott. A Nemzeti Filharmonikus másodikként Szokolay Sándor: Október végi tiszta lángok c. oratorikus emlékezését adták elő a nemzeti Énekkar és a Magyar Rádió Gyermekkórusa közreműködésével. Az ősbemutató Nagy Gáspár versciklusára épült; a nemzetközi hírű, 77 éves magyar alkotó sok éven át érlelgette élete főművét.
Szokolay Sándor: – Az 1956-os forradalom félévszázados évfordulójának közeledtével Kocsis Zoltán kért, írjak a jubileumra egy művet. Amikor azonban látta, hogy terjedelmesebb lesz az alkotás, megjegyezte, nem baj, ha később fejezem be a munkát, mert nem érdemes „összecsapni”. Nekem l956 volt a legnagyobb közösségi élményem, azóta sem láttam annyi embert mosolyogni és összekarolni, mint azokban az októberi napokban. Ugyanakkor éreztem, hogy 1948 és l956 ikertestvérek. Ebben a darabban azt akartam elmondani: mennyire boldog vagyok, hogy magyarnak születtem, 1956 üzenete arra tanít, hogy példák, eszmék nélkül nem lehet fennmaradni. Életem vége felé mindent össze szerettem volna foglalni, sűríteni egy darabba, amit valaha megéltem. Azért lett Októberi tiszta lángok a címe, mert azt szerettem volna sugallni, hogy ez egy főhajtás és a forradalomnak nem a brutalitását kívántam bemutatni, hanem a szépségét és méltóságát, hiszen a vér megtisztít. Soha nem szerettem a bigottságot sem a vallásban, sem a politikában és magamra nézve kötelező érvényűnek éreztem mindig is, hogy ne úgy hagyjam itt ezt a földet, ahogy akkor találtam, mikor megszülettem, hanem igyekeztem jobbá tenni. Nagyon szeretném, ha végre megértené áldozatait a nemzet.
Szokolay Sándor emlékező oratóriuma hatalmas sikert aratott október tizedikén a budapesti Művészetek Palotájában. A mester ajándékot tett a nemzet asztalára a közelgő újabb évforduló előtt: hetven percben sűrítve felmutatta a magyar lélek érzékenységét és elpusztíthatatlan igazságszeretetét.
Batta György, Felvidék Ma
