A szlovák igazságszolgáltatásról nincsenek illúzióink. Nem csupán Malina Hedvig esete bizonyítja, hogy nem mindenkinek jár ki a pártatlan, elfogulatlan eljárás, számos más, feledésbe merült peres eljárásban meghozott ítélet is csak ezt húzza alá. A legfrissebb: a roma gyerekeket sikanérozó kassai rendőrök felmentése.
Talán emlékeznek még a világhálót megjárt videóra, ami 2009. március 21-én készült a kassai déli városkörzeti rendőrségen, s amelyen az egyenruhások parancsára roma gyerekek verték, majd puszilgatták egymást, és megalázták (származásuk miatt), később még mezítelenre is levetkőztették őket… Nos hát: február 27-én a Kassai II. Városkerületi Járásbíróság bírónője meghozta az ítéletét. A vádlottakat – kilenc férfi és egy nő¬ – felmentette, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a perbe fogott rendőrök visszaéltek volna hatalmukkal, illetve zsarolást követtek volna el.
A bírónő szerint a bizonyítékok nem elegendőek a bűnösség kimondásához egyetlen vádlott esetében sem, sőt azt sem bizonyítják egyértelműen és kétségbe vonhatatlan módon, hogy az esemény úgy esett meg, ahogyan azt az ügyész a vádemelési javaslatában megfogalmazta. Az összes vádlott tagadta ugyanis, hogy a rendőrőrsön ilyesmi történt volna. Ráadásul a megvágott videofelvétel a bírónő szerint törvénysértő módon került beszerzésre, ezért azt mint bizonyítékot a peres eljárásból kizárta. (Mellesleg: a felvételt a rendőrök készítették és hozták nyilvánosságra.) A vallomások meg annyira ellentmondásosak voltak, hogy szegény bírónőnek nem maradt más lehetősége, mint ejteni a vádat, hisz még a pszichológus szakértő szerint is egyes áldozatok vallomása hiteltelen volt, pontatlan információkat vagy hazugságokat is tartalmazott. (10-16 éves gyerekek az áldozatok.) Sőt: sérüléseket, bántalmazási nyomokat sem találtak rajtuk.
Háromszoros hurrá! Szlovákiában megint egyszer bizonyítást nyert, hogy akiknek a törvényességet kellene védeniük, igen furcsán teszik azt. Megnézik, milyen (bőr)színű (nemzetiségű, állampolgárságú) az áldozat és a vádlott, s amennyiben romá(k)ról van szó, nem többségi fehér emberről, az ügy megítélésében gyakorta meghatározó a bőrszín. Ha roma az áldozat, vagy úgy jár, mint most, vagy olyan ítélet születik, ami bagatellizálja a rasszista motivációt, sőt azt egyenesen kizárja. (Fényes bizonyíték erre, hányszor – és kinek a rovására – mondta ki szlovák bíróság, hogy egy-egy esetnek rasszista motivációja (is) volt!)
Az ügyész helyben és azonnal megfellebbezte a bíró asszony döntését, elsősorban a bizonyítékok kiértékelésének törvényességét fogja megtámadni, mondta, mert szerinte a hangos-képes felvételt a per során be kellett volna mutatni, s az egyéb bizonyítékok kontextusában kellett volna vizsgálni. A gyerekek védőügyvédje is úgy értékeli az ítéletet, mint az igazságszolgáltatás elmulasztását a sértetteknek. A polgárjogi és emberjogi tanácsadó szervezet, mely a romákat érő rendőri erőszakot monitorozza, szintén bírálja az ítéletet. „Ennek messzemenő negatív következményei lehetnek a jövőben – fogalmaz a sajtónyilatkozatuk –, s egyebek mellett azzal járhat, hogy a más embereket erőteljesen eltántorít majd attól, hogy az őket érő rendőri erőszakos cselekmény után igazságot követeljenek maguknak. Ez az ítélet bizonyítja, hogy Szlovákiában a rendőri erőszak elleni hatékony védelem még nagyon távoli cél.”
Egyedül csak a vádlottak ügyvédje elégedett a döntéssel, amit törvényesnek és igazságosnak tart, elsősorban a bizonyítékok törvényes voltának értékelése miatt.
Az ügy, amely csak három évvel rövidebb idő alatt jutott el az első ítéletig, mint Malina Hedvig szomorúan hírhedt megveretésének ügye, megint egy adalék ahhoz, hogy Szlovákiában nem elég a méltányos eljáráshoz állampolgárnak lenni. Minimum többséginek is kell lenni hozzá. Mert a szlovák Justitia istennő minduntalan kikukucskál a szemét takaró kendő alól…
ngyr, Felvidék.ma
