Pozsonyban koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor március 15-én. Ünnepi beszédet Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke mondott. Gondolatait az alábbiakban tesszük közzé:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves pozsonyi ünneplők!
Megtisztelő és felemelő számomra Önökkel együtt emlékezni, itt Pozsonyban, a „koronázó városban”, mely a reformkori országgyűléseknek is otthont adott.
Megtisztelő Önökkel együtt ünnepelni a magyar szabadság napját, hiszen Önök évtizedeken keresztül, mindig és minden körülmények között itt voltak a Radnai Béla szobrászművész alkotta Petőfi szobornál, bizonyítva, hogy nemzetünk számára a függetlenség, a szabadság a legbecsesebb érték.
Köszöntöm Önöket a magyar szabadság napján, március 15-én!
Nem kétséges, hogy március 15-e az a nemzeti ünnepünk, ami leginkább a közgondolkodás részévé vált.
Ünnep, amit nem kell megmagyarázni. Ünnep, ami évről évre ismétlődően tartalmazza a már-már liturgikusan állandó elemeket. Ünnep, ami megihletett költőt, írót, muzsikust, festőt, és ezáltal kicsit el is emelkedett a valóságtól, a nemzeti mitológia részévé vált.
Tamási Áron szerint március 15-e olyan ünnep: „amely teljességében úgy jelenik meg, mintha a születést, a halált és a feltámadást együtt és egyszerre foglalná magában.
Az ünnep, mely mögött egy nemzet szabadságának jelképes temploma áll”.
Tisztelt Emlékezők!
Nekünk magyaroknak a szabadság soha sem pusztán annyit jelentett, hogy fellázadunk valami ellen. A magyarok számára a szabadság azt jelentette, hogy kiállunk valamiért. Fontos a nemzet, a nemzeti összetartozás, a nyelvünk, a kultúránk, a mi földünk, az európai keresztény hagyományaink, hogy nekünk fontos a család eszménye, a hűség és a becsület. Ez a magyar szabadság.
Hat nemzedék választ el bennünket 1848 hőseitől, mégis szabadságvágyunk és eszményeink melletti konok kitartásunk, mondjuk úgy, a jellemünk mit sem változott.
A magyar szabadság és függetlenség eszménye az építés, az alkotás és az értékteremtés eszménye, sohasem a rombolásé. Mi sohasem más nemzetek ellen, hanem mindig a mi nemzetünk felemelkedése érdekében harcoltunk.
Ezért fontos megjegyeznünk, hogy egymással szövetségben, s nem egymás ellenére és kárára tehetjük erőssé a nemzeteinket, mert Európát csak nemzetei tehetik erőssé. Csak így léphetünk ki abból a gazdasági és társadalmi válságból, mely Európa szinte összes országát jelenleg is sújtja.
Tisztelt Ünneplők!
1848. március idusának 24 órája immár 167 év óta a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe. Már 1849. március 15-én, az éppen főváros Debrecenben egész napos ünnepséggel emlékeztek, az egy évvel korábbi Pest-budai történésekről.
Katonai díszszemle, templomi Te Deum, térzene, tűzijáték, természetesen ökörsütéssel és ingyenborral. A másnapi kormánylap szerint – idézem – „tömött embererdő vonta körül a hordót, mindenki inni akarván egészségére március tizenötnek. A derék férfiak, kik az osztogatást kezelték, szörnyű népszerűséggel bírtak.”
Ugyanekkor viszont Kossuth Lajos a feleségéhez írt levelében így mélázott: „hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom.”
Egy kis pesti lármánál azért több is történt.
Tisztelt Ünneplők!
Talán nem érdektelen, ha felidézzük, milyen állapotban érte Magyarországot a nagy nap, ha tudjuk, hogy nem akkor voltunk utoljára hasonló helyzetben.
A formálisan ugyan önálló ország fokozatosan a Habsburg birodalom félgyarmati sorban tartott részállamává süllyedt, a birodalom olcsó éléstárává vált. Nemesfémbányáink minden kincse utolsó grammig Bécsbe került. Miközben Európa boldogabbik felében a jobbágyrendszert rég feledték, idehaza a nép nagyobb része személyi és gazdasági függés állapotában élt. Munkája gyümölcsét egy nem adózó, hazája iránt közömbös uralkodó elit élte fel, körülbelül úgy gondolván a hazára, hogy „utánunk a vízözön”.
Az 1830-as évek kolerajárványa megmutatta, hogy milyen a magyar vidék egészségügyi ellátása, a nagy pesti árvíz, hogy mennyit érnek az ország védművei.
A valós politikai irányítás Bécs kezében volt, Budán az idegen érdekeket kiszolgáló magyar hivatalnokok helytartók módjára igazgattak.
Ebben a helyzetben léptek fel a magyar reformkor kiváló alakjai.
Március Tizenötödike.
Bécsben az országgyűlés népes küldöttsége. A bécsi vezetők engedni kezdenek. Pesten pedig forradalom. A részleteket ismerjük. Pilvax, egyetemi karok, Landerer-nyomda. Tizenkét pont, Nemzeti Dal, szabad sajtó.
Egy órakor mindenki hazamegy, mert ez a világtörténelem egyetlen olyan forradalma, amely ebédszünetet tart.
Délután Nemzeti Múzeum, Városháza, Közcsendi Bizottmány, majd át Budára a Helytartótanácshoz.
E valószínűtlen eseményektől zsúfolt, kavargó, a dermesztő eső ellenére forró hangulatú nap vezérmotívuma, a nap során többször megismétlődő katartikus eskü:
„Esküszünk, hogy rabok tovább, Nem leszünk!”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A forradalom után létrejött első magyar kormány teljesítményéhez egyetlen későbbié sem mérhető. Amit ők végeztek néhány hónap alatt, arra szerencsésebb népeknek száz éveket engedett a sors.
A gondviselésnek hála, 1848 áprilisában nem hőzöngő, gyűlölködő, bosszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni, építeni akaró és változtatni képes emberek álltak az ország élére. Férfiak, akik tudták, hogy nincs előre elkészített út, csak olyan, amelynek köveit személyesen rakták le.
Deák, Kossuth, Széchenyi, Batthyányi. Vezetők, akik nem mindössze a nyugati minta másolásába fogtak, hanem az ország saját pályáját keresték. Nem válságot kezeltek. Nem a régi kabátot foltozgatták, hanem új ruhát szabtak. Nem hivatkoztak a nehézségekre, nem kerestek kifogást, nem menekültek a munka elől.
Azonnal cselekedtek. Jót s jól. Magyarország a 48-as tavasz forradalmi eseményei után egyetlen nyár alatt erős, jó törvényekkel megalapozott korszerű állam alapjait rakta le.
Kedves Ünneplők!
Ma is fontos feladatunk, hogy előbb említett nagyjaink példáját követve a nemzet megmaradásáért fáradozzunk, még akkor is, ha a nemzet szétszakítva, országhatárokkal elválasztva él is. A mai Magyar Kormány is azért fáradozik, a 2010 óta meghozott törvények is azt bizonyítják: újra egész nemzetben gondolkodunk és cselekszünk, hisz Magyarország felelősséget visel a határain túl élő magyarság sorsáért.
Az emberek ma sem akarnak lemondani arról, hogy magyarok legyenek. Úgy kell dolgoznunk, képviselni közös érdekeinket az élet minden színterén, hogy ismét jó legyen magyarnak lenni, éljünk a világ bármely szegletében Somorjától Beregszászig, Marosvásárhelytől Szabadkáig, Torontótól Sydney-ig.
Jó legyen magyarnak lenni Szlovákia déli részén, ahogyan mi hívjuk a Felvidéken, mert igazán szabad csak a szülőföldjén lehet az ember. A szülőföldön kell megteremteni és megkapni a szabad emberhez méltó élet feltételeit. Alapvető része anyanyelvünk használata, kultúránk megőrzése, gyarapítása, vallásunk szabad, anyanyelven való gyakorlása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szlovákia és Magyarország közös gazdasági projektjei sikeresek. Közös gázvezeték, kőolajvezeték, villanyárampiac összekötése, energiabiztonság megteremtése, új határátkelőhelyek, a kétoldalú gazdasági együttműködések sikeresek.
Ugyanakkor csalódottak vagyunk, hogy a szlovák alkotmánybíróság a tavalyi esztendőben ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.
Aggódunk a szlovák közoktatási reform magyar kisiskolákat hátrányosan érintő rendelkezései miatt.
Reméljük, hogy a közös gazdasági sikerek elősegítik egy olyan légkör kialakítását, melyben Szlovákiát, az országot gazdagító közösség, a magyar közösség magyar nyelvet használva, gazdaságilag fejlődve, szülőföldjén megélve, magyar állampolgársággal élhessen itt a jövőben is.
A Magyar Kormány nemzetpolitikájának alapvető célja: a magyarság megmaradása. Nem akarunk más jogokat, csak olyanokat, melyek járnak Európa más népeinek, Dél-Tirolban, Katalóniában, Flandriában az őshonos kisebbségeknek. Ezért is üdvözöljük az MKP által kidolgozott területi és személyi elvű önkormányzati modell tervezetét, amely biztosítaná a magyarság megmaradását, gyarapodását.
Kiemelten fontosnak tartjuk a Magyar Közösség Pártja és a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság által összeállított Baross Gábor Tervet, mely a Felvidék gazdasági fejlesztését tűzi ki célul, hiszen a magyarság megmaradása gazdasági kérdés is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A közélet legmagasabb szintű képviselete a Parlament. 2016-ban parlamenti választások lesznek Szlovákiában. A felvidéki magyarság hatásos képviseletéhez elengedhetetlen a parlamenti képviselet. Összefogásra és részvételre bíztatom Önöket.
A nemzet emlékezetében együtt van Széchenyi, Kossuth és Deák, pedig tudjuk a történelemből, hogy milyen éles viták voltak közöttük, de a magyar ügy szolgálatában egységesek voltak.
A nemzet szolgálatában, a nemzet iránti hűségben ma sem lehet különbség köztünk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!” – hangzott Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökének ünnepi beszéde.
Pánczél Károly a Petőfi-szobornál tartott ünnepség után az MKP székházában folytatott eszmecserét Berényi József MKP-elnökkel és Bárdos Gyula Csemadok-elnökkel.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52309,52455″}
