Három éves előkészítő munka és tárgyalások után április 20-án elfogadták az európai uniós polgárok közös konzuli védelméről szóló irányelvet, melynek értelmében a jövőben harmadik országokban olyan tagállamok konzuli szolgálatait is azonos feltételekkel vehetjük igénybe, ahol állampolgárságunk szerinti országunknak nincs külképviselete.
Az Európai Unióban a külügyek intézése mindig is az a terület volt, amelyet a tagállamok még a legnagyobb egységtörekvések közepette is szerettek – és szeretnek ma is – megtartani maguknak. Ezen még a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tisztségének a Lisszaboni Szerződés által történt bevezetése sem változtatott érdemben, noha a brüsszeli törekvés világos: minél inkább következetesebbé és koherensebbé tenni az uniós külpolitikát. Arra azonban még várni kell, hogy a tagállami hagyományos diplomácia feleslegessé váljék.
Az EU most elfogadott konzuli irányelve azonban egy apró, de annál fontosabb lépés ebbe az irányba, voltaképpen az lehetne inkább a kérdés: mi tartott eddig? Ugyanis egészen evidens dologról van szó: az Európai Unió mind a 28 tagállama a világ mindössze 4 országában tart fenn állandó külképviseletet. A listán szereplő nevekből egyből világos is lesz, miért: Oroszország, USA, Kína, India. Ugyanakkor a statisztikák szerint mintegy hétmillió európai uniós polgár tartózkodik hosszabb-rövidebb ideig olyan harmadik országban, ahol hazájának nincs külképviselete. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy eddig nem lett volna megoldott a képviselet: az egyes országok között eddig is megvoltak a jól bevált módszerei a konzuli képviselet ellátásának másik állam polgárai számára. Az EU új irányelve most e szabályokat egységesíti és – szándékai szerint – hatékonyabbá teszi.
Az irányelv értelmében bármely európai uniós tagállam polgára bármely más EU-s állam képviseletéhez fordulhat segítségért külföldön (harmadik országban), mégpedig azonos feltételek mellett. Vagyis a konzuli képviselet ugyanazt a segítséget köteles nyújtani, mint amit a saját állampolgárának is nyújtania kell. Ez vonatkozik a díjazásra is. Hogy konkrétan mi a konzuli képviselet tartalma, az természetesen – lévén ez egy irányelv – eltérő lehet az egyes tagállamok között. Így lehetőség van arra is, hogy adott esetben olyan másik tagállam képviseletéhez irányítsák át a segítséget kérőt, ahol hatékonyabban tudják ellátni ügyét.
mti nyomán/szd, Felvidék.ma
