Előadások Kodályról (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)

Gímesi menyasszonybúcsúztató énekekkel vette kezdetét A Felvidék szerepe a Kodályi életműben című konferencia, melyet Kodály Zoltán születésének 135., illetve halálának 50. évfordulója alkalmából szervezett a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának Pedagógusképző Intézete szeptember 20-21-én.

Kodály felvidéki és Nyitra-vidéki munkásságáról is szólt köszöntőjében Szekeres László dékánhelyettes. Örömét fejezte ki, hogy az Ittzés Mihály által összeállított és Zalatnai Pál kivitelezésében készült, Kodály életét és munkásságát bemutató kiállítás teljes anyaga Nyitrán kerül első ízben bemutatásra az egyetem talaján.

A konferencia első napjának programja három részre tagolódott. Az első szekcióban az érdeklődők Miháltzné Tari Lujza egyetemi oktató Csallóköztől a történelmi Felvidékig: Felső-Magyarország a Kodályi életműben című előadását hallgatták meg. Mint elmondta, Háry János című zeneműve az egyik fő bizonyítéka annak, hogy a zeneszerző mennyire szerette és tisztelte ezt a vidéket.

Ittzés Mihály zenepedagógus, karvezető hangsúlyozta: Kodály zenéjében benne van az élet –

egy egész világot látott meg a népdalban.

A világháború megakadályozta őt abban a tervében, hogy az északi nyelvhatáron eljusson egészen a végekig, ennek ellenére gyűjtőmunkássága hatalmas érték, melyből kiemelkedő a mátyusföldi és zoborvidéki gyűjtése.

Erdélyi-Molnár Klára, a Zenetudományi Intézet munkatársa a szlovák népzene és Kodály viszonyát elemezte. A népzenekutató mintegy 180 szlovák dallamot gyűjtött, de Bartók műveiben is vannak Kodály-gyűjtések.

Meghalok, meghalok, még beteg se vagyok, kolonyi temetőn nyugodni akarok… énekeltette meg Ordasi Péter zenepedagógus a konferencia közönségét. Ez a népdal kétszer, két különböző formában szerepel Kodály Zoltán feldolgozásában. Az első, 1908-as darabban a lejegyzett hangrendszer jövőt ígér Kodálynak, míg az ötven évvel későbbi feldolgozás hidegebb, jegesebb, dermedt és merev. Az életnek semmi nyoma a darabban. Ez a végső búcsúja első feleségétől, Schlesinger Emmától, és ez segített neki feldolgozni a szeretett lény elvesztését.

Hraschek Katalin karnagy Kodály felvidéki gyűjtésű népdalok, népszokások által ihletett gyermekkari darabjairól tartotta előadását.

Sapszon Ferenc Magyar Kulturális Örökség-díjas karnagy, zeneszerző szerint Kodály Zoltán életének fontos tényezői a család, iskola és önnevelés, munkásságát pedig három dolog befolyásolta és alakította: a gregorián ének, a klasszikus egyházi zene és a népzene.

A Kodály nyomában Budapesten című, 2018-ban megjelenő könyve tartalmát Ittzésné Kövendi Kata szerző ismertette. A könyvben zeneszerző életének 30 budapesti helyszínét mutatja be a szerző, többek között az Eötvös Collegiumot, a Budapesti Tudományegyetem két épületét, a Károlyi-kertet, a Zeneakadémia Vörösmarty utcai épületét. Nem marad ki az Irgalmas nővérek zárdája sem, ahol a háború alatt rejtőzött feleségével és az Operaház épülete, melynek pincéje egy ideig szintén menedéket nyújtott a házaspárnak.

Csehi Ágota és Józsa Mónika (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)

Csehi Ágota pedagógus, zongoratanár szólt arról, hogy bár Bartók Béla sokat tett Kodály zongoraműveinek népszerűsítéséért, ezeket a darabokat sajnálatosan keveset játsszák. A zeneszerző életművében nem a zongoraművek képezik a súlypontot, sőt, kevés hangszeres zeneművet írt, ennek ellenére vannak olyan darabjai, melyek kiválóan megfelelnek a zeneoktatás céljára. Kodály Zoltán kiváló zenepedagógusként vallotta: a jó zenészt kiművelt hallás, értelem, szív és kéz jellemzi.

Eva Langsteinová pedagógus zenei tankönyvek szerzőjeként, szerkesztőjeként elmondta, Kodály Zoltán zenepedagógiai gondolatai a mai napig érvényesek: a zenén keresztül ismerjük meg a népeket. A mai zeneoktatásról szólva kijelentette: az a gond, hogy az értelmi rész túlsúlyban van az érzelmi fejlesztéssel szemben.

Galánta és Nagyszombat Kodály Zoltán életében betöltött szerepéről szólt Józsa Mónika egyetemi oktató. Galánta a legszebb hét esztendő városa, ahol gyermekként szerzett maradandó élményeket Kodály. Az első zenei benyomások a klasszikus zenei értékek – két vonat érkezése között gyakran szóló kamaramuzsika a vonatállomáson, a Kodály család lakásában – és a népzenével való első találkozás helyszíne. Nagyszombat már a zenei pályára való tudatos felkészülés városa: a hangszertanulásé, a templomi énekes és hangszeres szolgálaté és a komponálásé. 1897-ben alkotott d-moll nyitányát a következő év elején az iskola zenekara mutatta be az osztálytárs Schneider Miklós – Mikuláš Schneider Trnavský – közreműködésével. Galánta és Nagyszombat két erős gyökér Kodály életében. Ám míg Galántán Kodály Zoltán emlékét emléktáblák, szobrok, intézmények sora őrzi, addig Nagyszombat városa adós volt ezzel. Ez az állapot változik meg 2017. szeptember 21-én Kodály Zoltán emléktáblájának felavatásával, melyet a Zene Házának épületén helyeznek el.

A konferenciát követően Zoboraljától Székelyföldig címmel Kodály-emlékhangversenyre került sor, melyen Kodály Zoltán népdalfeldolgozásaiból adtak elő Rajk Judit és Klézli János énekművészek, valamint Madarász Éva zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művésztanárai. Józsa Mónika karnagy vezetésével a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának tanáraiból és diákjaiból álló kórus előadásában a Fölszállott a páva, Kodály egyik legismertebb kórusműve hangzott el, majd a Bicinia Hungarica című gyűjteményéből részletek. A karénekléshez csatlakoztak a közönség soraiban helyet foglaló szakemberek is.