Nem hiszem, hogy akadna köztetek olyan, aki még ne próbálkozott volna valakinek a beugratásával. Ha máskor nem, hát április elsején bizonyára.
Elképzelem, milyen büszkén pirítottatok rá beugratott társatokra: Április első bolondja! A játékok világában jelentős helyet foglalnak el a beugratók. Ezek, mint nevük is elárulja, arra szolgálnak, hogy valakit becsapjunk, rászedjünk, megtévesszünk, félrevezessünk velük. A másikat becsapni akaró kérdést ad fel társának, vagy ártatlan hangzású szöveg elmondására kéri fel, s ha az „beugrik”, már hangzik is a rárímelő vagy prózai kárörvendő kijelentés.
A beugratók, akárcsak a csúfolók, nem arra irányulnak, hogy valakit komolyan megsértsenek, gúny tárgyává tegyenek; egy−egy jól sikerült rászedésen mind a beugrató, mind a beugratott általában jót kacagnak. Igaz, a rászedett társ kacagásába egy kis bosszúság is vegyül, de harag nincs. A beugratóknak viszonylag nagy csoportjuk van, s különféle műfajokban is megjelenhetnek, mint például a mesékben (felelgetős mesék, mondókamesék, végtelen mesék, csalimesék), találós kérdésekben, viccekben, az ölbeli gyermekekkel való játékokban, ijesztgetőkben, tréfás kérdésekben, zálogszedő játékokban, az emlékkönyv−irodalomban, sőt még tréfás sírfeliratban is. A játékok folyamán élesebb lesz a felfogóképességetek, találékonyabbak lesztek, s nyelvi leleményességetek is sziporkázóbbá válik.
Könyvecskénk csupán a Galánta környéki falvakban felgyűjtött beugratókat tartalmazza. Persze ez nem jelenti azt, hogy az egyes beugratók – legalábbis változataikban – más magyar nyelvterületen ismeretlenek lennének. Feltételezem, hogy könyvecskénk anyagát még további beugratókkal is tudnátok bővíteni. Megjegyzést érdemel, hogy könyvünkből a durva beugratókat szándékosan kihagytuk. Szívből kívánom, hogy minél több társatokat sikerüljön beugratni, s ezen velük együtt jót derüljetek. Még az sem baj, ha a rászedett társatok megfenyeget: No ezt tőlem még visszakapod! – írja Gágyor József a könyv szerkesztője.
Kiadja a Lilium Aurum.
