Félezer fényképet készített 1968-ban a Csehszlovákia elleni invázióról a helyszínen Friedmann Endre, az MTI világhírű fotóriportere, de ezekből a képekből mindössze 42 maradt meg másolatban a hírügynökség archívumában, a többi képet az akkori magyar vezetés utasítására nyomtalanul eltüntették. Friedmann Endre – akinek az MTI-ben végzett fél évszázados munkásságát egyebek között World Press Photo aranyéremmel, Balázs Béla-, Rózsa Ferenc- és Táncsics Mihály-díj fémjelzi – az egyetlen magyar sajtófotósként volt a Prágai Tavasz eltiprásának képíró krónikása.
A hírügynökségi archívum nyilvántartása szerint 500 negatívot adott le a két heti munka során. Ahogy lenagyították ezeket az MTI laboratóriumában, a Honvédelmi Minisztérium felhatalmazottai elvitték őket. Az archívum nyilvántartásába utoljára 1970 februárjában került bejegyzés a negatívokról: végleg kikerültek a nyilvántartásból, mert világossá vált, hogy az MTI nem kapja vissza őket.
Az MTI fotósa természetesen a magyar csapatokat kísérte, amelyek Csehszlovákiának magyarok lakta, felvidéki területeire vonultak be. Nem tapasztalt feszültséget a helyi lakosság és katonaság között, incidensről nem is hallott azon a vidéken. Az egyetlen tragikus esemény, – amelyet meg is örökített – egy tragikus közlekedési baleset volt: egyik éjszaka egy páncélozott szállító jármű vízzel teli árokba borult, a legénység öt tagja nem tudott kimenekülni, mind megfulladtak.
Friedmann Endre elsősorban a magyar katonák tevékenységét fotózta, politikai eseményeken nem vett részt, bár az előfordult, hogy csehszlovák politikai vezetők ellátogattak a magyar katonai táborba. Többnyire a magyar katonák erdei táboraiban lakott, de rövid időt eltöltött Prágában is, ahol láthatta egy Vencel téri sörözőben, ahogy a prágaiak szenvedélyesen vitatták történteket, miközben a téren ott álltak az orosz tankok.
Azokon a magyar katonákon, akikkel az MTI fotóriportere találkozott, nem lehetett felfedezni sem lelkesedést, vagy buzgalmat, sem pedig elkeseredettséget, vagy ellenállást a feladat iránt. Katonák voltak, akik végrehajtották a parancsot, és elsősorban az érdekelte őket, hogy épségben a hazaérjenek, másodsorban pedig, hogy mit kapnak enni. Ennek ellenére nagyon „belevalóak” voltak, fegyelmezettek, önállóak és cselekvőképesek. Ez annyira szemmel látható volt, még egyik-másik ott lévő magyar tiszt is elcsodálkozott. A katonák szervezték meg a közigazgatás újraindítását, és a hétköznapi életet – idézte föl emlékeit.
„Mi akkor nem tudtuk, hogy a nagybetűs történelem résztvevői vagyunk” – mondta. „Semmilyen utasítást nem kaptam arra vonatkozóan, hogy mit fotózzak és mit ne. Erre a szigorú, utólagos cenzúra miatt nem is volt szükség. A katonai futár hozta Csehszlovákiából az MTI-be a negatívokat, amelyeket előhíváskor már a katonai cenzor ellenőrzött” – mondta el Friedmann Endre.
Egyelőre eredménytelennek bizonyultak az MTI mostani vezetésének az erőfeszítései is, hogy az elkobzott negatívok nyomára bukkanjanak: az elmúlt hónapokban minden olyan helyről, amelyről feltételezhető, hogy a negatívok birtokába jutott, az a válasz érkezett, hogy nem találják a képeket. A nemzeti hírügynökség a félezer képből mindössze 42 tudott megmenteni azzal, hogy ezek kópiáiról másolatot készítettek. A másolatokat mostanra digitalizálták, és a képek szombattól láthatók az előfizetők által elérhető fotóbankban. Az MTI-nek további 26, külföldi hírügynökségektől szerzett digitalizált felvétele van az 1968-as invázióról.
Mult – Kor, MTI
