129
A békéscsabai családok körében jellegzetes karácsonyi szokások alakultak ki az eltelt évszázadok alatt. Egy hagyományos csabai szenteste menetrendjéről Gécs Béla tipográfus, helytörténeti kutató beszélt a Békés Megyei Hírlapnak.
A békéscsabai családok körében jellegzetes karácsonyi szokások alakultak ki az eltelt évszázadok alatt. Egy hagyományos csabai szenteste menetrendjéről Gécs Béla tipográfus, helytörténeti kutató beszélt a Békés Megyei Hírlapnak.
A szlovák asszonyok december 24-én reggel nagyon korán keltek, hogy a hosszadalmas és nehéz munkát igénylő étkeket elkészítsék. Népszerű fogás volt a sodort tészta, a plzíke. Ezt a böjtös tésztát lisztből, sóból és vízből gyúrták, majd olyan hosszúra sodorták, hogy legalább négyszeresen ráakaszthassák a szita kávájára. Kifőzés után mákkal és mézzel ízesítették. A két világháború között ezt a hagyományos ételt felváltotta a főtt metélt tészta (haluska), melyet mákkal vagy erős túróval (brindza) hintettek meg. A mákos-mézes Csabán és környékén annyira népszerű volt, hogy 1880-ban az akkori helyi újság, a Békés megyei Közlöny, a karácsonyt „a boldogság mákos tésztával mézesített ünnepnek” nevezte. Délben az evangélikusok is böjtöltek. Közülük sokan, mint katolikus hittársaik, egész nap szigorú böjtöt tartottak. A megtartóztatást a gyermekek különösen nehezen viselték. A szüleik ilyenkor azt mondták, hogy ha megszegik ezt a szokást, akkor este nem fogják meglátni az aranykocsit, vagy a báránykát. Békéscsabán és az alföldi szlovákoknál is akkor kezdődött az ünnepi vacsora, amikor feljött az első csillag vagy az Esthajnalcsillag, vagy, ha meghallották az első harangszót. Csak ezután lehetett a házban mécsest, lámpát gyújtani, nehogy elszaporodjanak az otthonokban a bolhák. Ilyenkorra az evangélikus szlovákoknál a vacsora valamennyi fogása már az asztalon pihent. Még azok az ételek is, amelyeket másnap ettek. Az asztalt házi szövésű ünnepi abrosszal terítették le, melyet csak a karácsonyi ünnepek elteltével vettek le. Az asztal egyik sarkára egész kenyeret és kalácsot raktak, mely érintetlenül ott maradt az étkezés végéig. Azt kívánták vele jelképezni, hogy a család a következő évben is együtt maradjon. A család valamennyi tagja helyet foglalt az asztalnál. Úgy terítettek, hogy senkinek se kelljen felállni vacsora közben. Jó kotlóként tehát nemcsak a háziasszonynak, hanem mindenkinek az asztalnál kellett ülnie. A gazdasszony ügyelt arra, hogy minden a keze ügyében legyen, ha ugyanis sokat forgolódott, akkor a hiedelem szerint a birkák megkergültek volna. A karácsony elterjedése óta a vacsora a karácsonyfán található gyertyák meggyújtása után kezdődött, amikor megjött a Jézuska.
Békés Megyei Hírlap, Felvidék Ma
