Márai Sándor lesz a Béke nagykövete Európában. Franciák, angolok, olaszok és szlovákok olvassák – s ezzel azt akartam kifejezni, hogy a világ minden részén ismerik – Márai műveit. 2013-ban Kassa, Márai szülővárosa, Európa kulturális fővárosa lesz, s a szlovák küldött úgy vezette fel: Ami Kaffka Prágának, az lesz Márai Sándor Kassának. Igaz, hogy Márai sohasem írt szlovák nyelven, de izzigvérig kassai polgár volt, általa ismerte meg Kassát az egész világ.
Minden adott volt számára ahhoz, hogy világpolgár legyen. Ifjúként Pesten, majd Lipcsében folytatta tanulmányait. Később az Institut für Zeitungskunde hallgatója lett. Lipcséből Frankfurtba, majd Berlinbe ment 1920-ban. Itt még tanult egy ideig, de a tizedik félév után teljesen feladta tanulmányait, és több lap állandó munkatársa lett. Írt többek között a Drache, a Simplicissimus, és a Frankfurter Zeitung und Handelsblatt című lapokba. Hamar megtanult bármilyen nyelvet, így sosem okozott gondot számára, hogyan, miből élhetne meg, ha útja újabb és újabb országokba vezette. Feleségével, Lolával Párizsban is éltek egy ideig, s a Közel-Keleten is.
Munkáit milliós példányszámban adták ki szerte a világban Ausztráliától Dél-Amerikáig. Minthogy meghagyta, hogy a kommunizmus országaiban megtiltja kiadásukat, csak a rendszerváltozás után kezdték kiadni könyveit a Helikon Kiadó gondozásában.
Szabadhegyi Péter, a Helikon Kiadó igazgatója külön felhívta a hallhatóság figyelmét Márai összes verseinek megjelenésére, Halotti beszéd címmel, melyet Kiss László könyvművész tervezett.
Francia nyelvű kiadások
A francia követ felesége méltatta az írót a francia nyelvű kiadások alapján. Külön kiemelte bámulatos erkölcsi szilárdságát, miszerint soha nem alkudott meg az aktuális világeszmékkel, politikával. A franciák számára is a szabdon gondolkodó filozófust és szellemes írót testesíti meg, a Sorbonon is rendeztek életművéből kiállítást és konferenciát. A diktatúrák természetét jobban ismerte már 47-ben is, mint sokan a nyugati világban, akik még hittek a kommunizmus ideájában. A fiatal nagykövetné asszony arról vallott, hogy a keleti rendszert Márain keresztül ismerte meg, bár a teljes életmű még nem hozzáférhető franciául.
Születésének 110. évfordulóján április 11-én Párizsban is ünnepelik Márait a Mária-ünnepekkel egyidőben. Becsületes ember volt, antifasiszta és kommunista-ellenes. Ő az elvesztett értékek krónikása: a kulturális és szellemi értékek megtartója.
„Kassától az Óceánig – Márai városai”
Bécs és Nápoly mellett feltűnik majd Firenze, Róma és Salerno, de vendégek érkeznek az író szülővárosából, Kassáról is, akik a 2013-as európai kulturális fővárosi projektről beszélnek. A két új Márai-kötetet a sorozat szerkesztője, Mészáros Tibor mutatta be. A Márai-nap színházi előadással zárult. A Pinceszínház művészei „Az igazi” című regényből készült színpadi adaptációt mutatják be. Márai Sándor művei nem csak a színművészeket késztetik alkotásra; a PIM-ben megtekinthető az a Zoób Kati által tervezett haute-couture ruha is, amelyet Márai Sándor „Egy polgár vallomásai” című művének egyik részlete ihletett. A kreáció a múzeum 20 ruha Európa számára – Divattervezők párbeszéde az irodalommal című tárlatán látható.
Itália
A művész itáliai kapcsolatai többeket megihlettek. A város, mint épített környezet, és mint szellemiség minden művében új arcát mutatja. Velence egy díszlet számára: az élet és halál, a tékozló fiú szimbóluma. Ha hajnalban végignéz a városon, minden szürke, sivár és mocskos. Valójában a gondolának sincs már semmi értelme, a gondola azonban örök. Ringatása a bölcső és a koporsó ringatása is egyben. Nápolyban úgy érezte Márai, megválthatja a világot. Három és fél évet töltött Nápolyban, mintegy otthonának érezte olyankor. Mintha minden dolog értelmet nyerne a fényben, tündöklésben. Róma komoly királynő. Nem lehet szeretni, inkább hódolatat követel, megigézi az embert. Annyi pátosz van ebben a városban, hogy mindig tisztelettel kell érintkezni vele.
A médiaszabadság művésze
Bármely részén járt a világnak, a szülővárosa, Kassa meghatározó volt életében. Kassa városa pedig most hálás fiának, kiállítást rendeznek műveiből, bemutatják drámáit, a Nemzeti Múzeumban Márai-szobát nyitnak, s róla neveznek el egy hidat, mert önmaga is híd a nagyvilág és a kis Szlovákia között. Számára nem volt áthághatatlan országhatár, csak megfellebezhetetlen lelkiismeret.
Dobosy Ildikó
