Az Arizóna zenekar sajátos, pop-rockhoz közeli zenét játszik. A felvidéki együttessel Tamás István készített interjút.
A zenekar megálmodója Maja és Hajas volt. 2008 – végén jutottak arra az elhatározásra, hogy megfelelő zenésztársakat keresnek és létrehoznak egy latin – pop stílusú formációt. Az interneten találtak rá Fecóra, akinek ebben az időben oszlott fel bandája. Fecó egyből igent mondott a felkérésre. Ezt követően felpörögtek az események. Hajas hozta egykori „metál” zenekarukból Johnnyt, aki szintén lelkesen csatlakozott a az új felállású csapathoz. Az első fellépések, próbák négyes felállásban zajlottak, majd ötödikként csatlakozott Gabesz, aki egyedi stílusával egy egészen új stílust, színt hozott a zenekar életébe. 2009-ben már önálló demót tudtak létrehozni. Napjainkban már folyamatosan készülnek saját szerzeményeik.
– Mióta énekelsz?
– Hatévesen léptem át először a helyi Művészeti Általános Iskola kapuját, ahol hétévig klasszikus éneket tanultam, de őszintén szólva sosem éreztem magaménak ezt a műfajt. Sokszor gondoltam, hogy befejezem az éneklést, de valami mindig visszatartott. Színpadra sem nagyon volt kedvem állni, amikor klasszikus darabokat kellett előadnom. Később a musicalek szerelmese lettem… de talán ez is csak egy múló szeszély volt.. Ez után jött a POP. Igen! Úgy éreztem, hogy talán ez az, ami kell nekem, pláne mikor megalakult a zenekarom. Ebben a stílusban még nagyon „zöldfülű” vagyok és tudom, hogy rengeteget kell azért tanulnom, hogy elsajátíthassak minden kis apró részletet. Még ma is járok külön énekre, mert nagyon fontosnak tartom a technikát, aminek segítségével gyorsabban megy a fejlődés.
– Mit jelent számodra a színpad?
– Egy szóval ki tudnám fejezni…MINDENT! – Erre igazán csak akkor döbbentem rá, amikor a fiúkkal megalapítottuk az Arizónát. Nincs annál csodálatosabb érzés, mikor a színpadon van kihez fordulni és bolondozni. Viszont nemcsak erről szól a dolog. Ha ötünk közül bármelyikünk hibázik, akkor kisegítjük a másikat. Nagyon fontos az összhang. A közönségnek rögtön feltűnik, ha valami nincs a helyén. Színpadon mindig tökéleteset kell nyújtani. Nem számít semmilyen magánéleti probléma, csak a színpadon eltöltött idő… Mindent meg kell tenni azért, hogy az emberek jól érezzék magukat, hiszen, ha az, aki a színpadon áll nem boldog és nem élvezi, amit csinál, akkor a közönségtől ezt mi, hogy várjuk el? Úgy érzem, eddig igyekeztünk mi is a maximumot nyújtani.
– Alig két éve, hogy megalakultatok, hol léptetek már fel ez idáig?
– Sok zenekar ott rontja el, hogy megalakulás után máris színpadra akar lépni és elfelejtik, hogy a létra minden egyes fokát meg kell mászni! Először a munka, aztán a pihenés. Az első évünk szinte csak próbákról szóltak. Ennek köszönhetően most van olyan hét, hogy heti három koncertünk is van. A Demó lemezünk elkészítése után jött egy ötlet és elkészítettünk 200 darab ingyen CD-t, amit Budapest zenei klubjaiban helyeztünk el, és pár hét múlva ezekben a klubokban szerveztünk koncertet. Ezzel az volt a cél, hogy az emberek, akik úgymond kíváncsiak ránk, már úgy jöjjenek el a koncertre, hogy előtte esetleg meghallgatták a lemezt és valami képet kialakítottak rólunk. Így sikerült Budapesten többször is koncertet adni, valamint jártunk a Balaton környékén és még szeretnénk nagyon sok helyre eljutni.
– Dolgoztok új dalokon?
– A dalok folyamatosan készülnek, alig bírom tartani a tempót. Minden héten legalább egyszer próbálunk, ha úgy adódik, többször is. A dalok folyamatosan készülnek, amelyek Fecó fejében születnek meg, hol vezetés, hol alvás közben. Ha Fecó kitalál egy dallamot, megmutatja nekünk, Hajas rögtön játszik valami jó ritmust, Johnny szólót komponál, Gabesz megírja a szöveget, én pedig eléneklem. Többnyire a számokat hárman énekeljük Fecóval és Gabesszal.
– Van-e zenei példaképetek?
– Lehet, furán hangzik, de szerintem nincs. Amikor megalakultunk mind az öten mások voltunk. Mindenki mást szeretett, szinte mindegyikünk más stílust képviselt a zenekar megalakulásakor… Ahogy telt az idő, az öt emberből lett egy. Rengeteg elismert zenész, zenekar van, akikre felnézünk, tisztelünk, szeretünk. De úgy gondolom, hogy egy „példakép” nagyon jó útmutató olyannak, aki szeretne valakihez, valakikhez hasonlítani.
– A Szlovákiai politikai helyzet kiélezetten kezeli a nyelvtörvényt. Ti ennek ellenére magyarul énekeltek. Nem zaklat ezért benneteket az ottani hatóság?
– Szerencsére ez minket nem érint. Ha Szlovákiában van koncertünk, általában magyar rendezvényeken lépünk fel, különösebben a zenekar nem akar belemerülni a politikába. Mindig is Magyarország szerepelt a céljaink között, ezután is ez fog.
– Ismét felmerült a kettős állampolgárság kérdése. Mi a véleményed erről, több fellépési lehetősége lesz ezáltal a zenekarnak?
– Úgy gondolom, hogy eddig sem, okozott problémát egyik koncertszervezésnél sem az, hogy Szlovákiai magyar zenekar vagyunk. Ha tetszik az embereknek a zenénk, stílusunk és örömmel jön el a koncertünkre, akkor a származás nem fog gondot okozni. Mi büszkék vagyunk arra, hogy magyar nyelven énekelhetünk és fejezhetjük ki mindazt, ami bennünk rejlik!
– Már több alkalommal felléptetek az anyaországban is. Sőt még a legendás Bikini együttessel is egy színpadra állhattatok. Milyen érzés nagyközönség előtt játszani?
– A koncertjeink többsége eddig Magyarországon volt és reméljük ezután sem lesz másként! Nagyon élvezzük a helyzetet, főleg ha már vannak olyan emberek is, akik a saját számainkra tombolnak! A Bikini zenekar előtt nagy megtiszteltetés volt játszani, reméljük nem ez volt az utolsó közös koncert.
– A csapat már összekovácsolódott, magam is több nótátokat ismerem. Mit terveztek a jövőtökkel kapcsolatban?
– Igen, ez így van! Valóban összekovácsolódtunk ennyi idő után, ami lehetővé tette számunkra, hogy legyen közös célunk. Most még nagyon sokat dolgozunk, mert azon vagyunk, hogy minél több ember ismerje meg az Arizónát. Terveink között szerepel egy — -Maxi lemez kiadása, amellyel szeretnénk, ha a zenénk bekerülne minél többet a rádiókba és elnyernénk az emberek tetszését vele. Tervezünk egy klipp forgatást is, de erről picit később többet tudnék mondani. Bízom benne, hogy az embereknek tetszik az, amit előadunk. Szeretnénk közösen sikeresek lenni, és jól tudjuk, hogy a siker és az elismerés mögött rengeteg munka áll…
zene.hu
