A Komáromi Zsidó Hitközség szervezésében június 14-én került sor a Komárom és környéke zsidóságának deportálása 71. évfordulója alkalmából megrendezett megemlékezésre, amely a zsidó temetőben ünnepi beszéddel kezdődött. Beszédet mondott Paszternák Antal, a KZSH elnöke, Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony és Frölich Róbert, a budapesti Dohány utcai zsinagóga főrabbija. Az emlékbeszédeket követően imádsággal fejeződött be a megemlékezés első része. Majd az emlékezők átmentek a zsinagógába, ahol gyertyát gyújtottak a Holokauszt áldozatainak emlékművénél, melynek hozzáférhető belsejében őrzik a haláltáborokban elhunytak névsorát tartalmazó díszes emlékkönyvet. A mécsesek meggyújtását követően sor került „A múltat, a múltnak a hagyatékát kell kutatnod” c. pályázati kiírás második évfolyamának értékelésére, valamint a díjkiosztásra.
Több mint hét évtizeddel a holokauszt után Paszternák Antalt, a Komáromi Zsidó Hitközség elnökét kérdeztük a komáromi zsidóság jelenlegi helyzetéről és a távolabbi jövőképről.
„Ahogy a beszédemben is elhangzott, a haláltáborokból visszatérő túlélők zöme alijázott, azaz családostul kivándoroltak Izraelbe. Sokan úgy mentek el innen, hogy azóta sem tértek vissza. Vannak azonban, akik hosszabb-rövidebb időre visszalátogatnak Komáromba, gyökereikhez. Ők örömmel nyugtázzák, hogy a zsidó közösség ma is él: túlélők és gyermekeik, unokáik és dédunokáik viszik tovább a hagyományt. 1945 tavaszán ezt senki sem gondolta, nem hittek abban, hogy lesz még héber ima a város zsinagógájában, koncertek, könyvbemutatók és abban sem, hogy 2015-ben két csoportban tanulnak majd héber nyelvet Komáromban”- kezdte a beszélgetést Paszternák Antal. Elmondta, hogy az itt maradottak nagy része 1945 után az asszimilációt választotta. Sokáig tudatosan próbálták távol tartani magukat a zsidó hitközségtől és erre van példa még ma is. A rendszerváltás után eltelt két és fél évtized azonban pozitív változásokat hozott a komáromi hitközség életében: „Az elmúlt huszonöt év a mai napig az építkezésről szól, fizikai és szellemi téren egyaránt. Határok nélkül próbálunk zsidó közösséget építeni, két ország határán egy kisvárosban- ez nem kis vállalkozás. Komáromban szinte minden megvan már, csak olykor az ember hiányzik”-fogalmaz a KZSH elnöke.
Arra törekednek, hogy az emberek ne csak a mártírnapon jöjjenek el a közösségükbe, de ünnepnapokon is. Vegyenek részt az oktatási programjaikon, koncertjeinken, előadásokon vagy akár az imákon a zsinagógában. Hangsúlyozta, hogy csak ez tarthatja fenn a város zsidóságát.
Az ország egyik legkisebb hitközségeként az alábbi gondokkal kell megküzdeniük: „A vallási előírásoknak megfelelően, ha istentiszteletet akarunk tartani, tíz felnőtt férfinek jelen kell lennie. A minjen ( tíz zsidó férfi) biztosításával sajnos gondjaink vannak. Ezért – szerencse a szerencsétlenségben- az utóbbi másfél évtizedben nagyon jó az együttműködésünk a magyarországi oldallal. Komárom-Esztergom megye talán az egyetlen olyan megye Magyarországon, ahol nincs vidéken működő zsidó hitközség. Tata, Tatabánya, de kisebb településen élő zsidó hittestvéreink a nagyobb vallási ünnepekre átjönnek, de itt vannak a megemlékezéseinken, az istentiszteleteken is. Másik problémánk az előimádkozó, illetve a rabbi hiánya kis közösségünkben. Rabbink utoljára 1944-ben volt. A háború utáni időkben egészen 1963-ig volt egy előimádkozónk, aki egy nagy tudású ember volt, a rabbi feladatait is ellátta. Miután három lánya született, abbéli aggodalmából, hogy nem talál lányainak zsidó férjet, kivándorolt az egész családjával Izraelbe. A hatvanas, hetvenes években még voltak a hitközségnek olyan tagjai, akik tudtak imádkozni. Miután ők meghaltak, a nyolcvanas évekre már olyan helyzet alakult ki, hogy magnószalagról szólt az ima a zsinagógában. Sokat mond az is, hogy negyven éve nem volt zsidó esküvő Komáromban”- foglalta össze a hitközség legégetőbb gondjait Paszternák Antal. Megtudtuk tőle, hogy a múlt század kilencvenes éveitől tapasztalható egy kis fellendülés a KZSH életében. Azóta két fiatalember – történetesen a fiai – szervezi a komáromi zsidó hitközség életét: Paszternák András és Paszternák Tamás. A helyi hitközség életében nélkülözhetetlen a munkájuk, mind kulturális, mind hitéleti szempontból. Az érettségit követően mindketten világi tanulmányokat folytattak Budapesten, emellett elvégezték az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem Liturgiatörténeti Szakát távúton, hogy szakmailag még inkább a hitközség segítségére legyenek. A Paszternák testvérek 15 és 17 éves koruktól vesznek részt aktívan a KZSH életében. Sikeres munkájukhoz a családi háttér is hozzájárul valamint a Magyarországon működő Szarvasi Zsidó Ifjúsági Táborban eltöltött idő, amelyet gyermekkoruktól látogattak.
„ Közösségünk hitéletét lényegében úgy oldjuk meg, hogy mindig hívunk vendég előimádkozót, illetve rabbit. Az ilyen jeles emléknapokra is: az idén Frölich Róbert rabbi urat, de tavaly például Schőner Alfréd rektor úr jött el. A hitközségünk legfontosabb feladata a Chevra Kadisa (Szentegylet) működése. A Chevra Kadisa a zsidó hitközségeken belül temetkezési szertartásokkal, a temetők rendben tartásával, valamint jótékonykodással, betegek és szegények ellátásával foglalkozik. A zsidó vallás szerint a sírok sérthetetlenek. Nálunk ismeretlen fogalom az, hogy a hozzátartozók tíz-húsz évre előre kifizetik a temetői díjakat. Ha pedig nem fizetnek, mert mondjuk nincs már élő hozzátartozó, akkor a sírokat felszámolják. A mi esetünkben a sírokat minden körülmények között gondozni kell, akkor is, ha már nincs élő hozzátartozó, ami az ismert történelmi tényekből fakadóan a legtöbb sírról elmondható. Ez a Chevra Kadisa legfontosabb feladata és az utóbbi közel egy évtized alatt ezt maradéktalanul tudja teljesíteni”- számolt be Szentegylet működéséről a hitközség elnöke.
Beszélgetésünk végén megkérdeztük Paszternák Antalt, mi a véleménye a szlovákiai zsidóság jövőjét illetően: „Érdekes és aktuális kérdés a szlovákiai zsidóság jövője. Most először-pár nappal ezelőtt- tartotta itt a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetsége az ülését. Szlovákiában csak Pozsonyban és Kassán van nagyobb zsidó közösség. Komáromban körülbelül negyven tagot számlálunk, de Dunaszerdahelyen, Galántán, Érsekújvárban 50-60 tagú közösségek vannak. Mégis Komáromban tartották az ülést, abból kifolyólag, hogy mi vagyunk az egyik legkisebb, de a legaktívabb hitközség, ami a rendezvények számát, minőségét illeti. Igor Rintel, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke nem véletlenül választotta az ülés helyszínéül Komáromot. Ezen az össz-szlovákiai találkozón szerette volna, hogy a különböző városokban működő hitközségek vezetői lássák a működésünket. Egyik témája, napirendi pontja ennek az ülésnek éppen a szlovákiai zsidóság jövője volt. A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségének van egy alapszabályzata, amelyet központilag dolgoztak ki az egyes hitközségekkel karöltve. A fő probléma, hogy ki számít zsidónak. A zsidó vallás szerint az zsidó, akinek az édesanyja zsidó volt, tehát anyai ágon öröklődő. De a mostani alapszabályunk szerint, ha valakinek legalább egy nagyszülője zsidó volt, akkor is lehet a hitközség tagja”-összegzi. Véleménye szerint alkalmazkodni kell a reális lehetőségekhez.
„A vallás szempontjából szigorúan előírt szabályoknak ma, Szlovákiában nehéz megfelelni. A másik lehetőség a betérés. A zsidó vallás nem térítő vallás, de ha valaki önzetlenül akar betérni, az megteheti. Konkrét céllal, például házasság miatt nem lehet, de akár ez s előfordulhat”- árulja el Paszternák. A közeli Magyarországról, konkrétan Budapestről emelt ki példákat: „Budapesten is élő probléma ez, bár ott sokkal nagyobb számban él zsidó közösség. Jóformán minden kerületben vannak közösségek és összejövetelek. Érdekes módon nagyon sok a fiatal, közülük sok az olyan, akiknek valóban nincs távolabbi ágon sem zsidó őse, de mégis betérnek a zsidó vallásba. A Magyarországra jellemző ortodox-neológ kettéválást a nagyvilágban kevésbé ismerik. A neológ vonalat vannak helyek, ahol egyáltalán nem ismerik, vagy nem ismerik el. Tehát ezeket a betéréseket, amelyek mondjuk Budapesten történnek, ezeket Izraelben nem ismerik el. Ha valaki nagyon vallásosként szeretne betérni és a vallás előírásainak pontosan megfelelve szeretne betérni, az Izraelben teheti meg. Az ismerőseink között is vannak olyan hölgyek, akik Izraelben tértek be és ma már vallásos anyaként, feleségként Izraelben élnek. De akik betérnek Budapesten, azokat a budapesti hitközségek teljes mértékben elfogadják, nem beszélve arról, hogy Budapesten már annyira reform közösségek is léteznek, hogy női rabbi is van. Ez egy vallásos zsidó közösségben elképzelhetetlen és végképp nem ismerik el, hiszen a hölgyeknek a családban rendkívül fontos helyük, szerepük van: a gyermeknevelés, a család összetartása legfőbb feladatuk. De az ún. minjenbe sem számítanak bele a hölgyek, míg ma már ezekben a reformközösségekben beleszámítanak. Véleményem szerint ez a jövő. Ha azt szeretnénk, hogy közösségeink fenn maradjanak, akkor ez egy járható út”- fejezte be gondolatait a KZSH elnöke, Paszternák Antal.
A komáromi megemlékezésen készült képeket ITT megtekinthetik>>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50347,47517,43870,45996″}
