Ám nemcsak egymás örömében, de egymás bánatában is osztoztak. Együtt érző levelek mentek közeli családtagok elhunyta feletti fájdalom enyhítésére (Szabadfalvi 1976. 18. 14. levél; melléklet 45. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól), de ugyanígy az 1908-as radnóti tűzvészt követően, amikor a fél faluval egyetemben Pósáék radnóti fészke, bogárhátú viskója is a tűz martaléka lett. Ez utóbbi alkalommal nem csupán a részvét és az együttérzés, de a segíteni akarás, a konkrét segítő cselekvés is kiolvasható a levelekből (Szabadfalvi 1976. 16-17. 9-10. levél; melléklet 36-38. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Mint ahogy az is, hogy a radnótiak 1914 tavaszán közadakozással, szinte erejüket meghaladó összefogással készültek a tűz martalékává lett Pósa-ház újjáépítésére. A falu ezzel akarta köszönteni írói jubileuma alkalmából nagy szülöttét (melléklet 66. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Pósa írói munkásságának negyvenedik, Az Én Ujságom szerkesztésének huszonötödik évfordulója alkalmából nagy ünnepséget szerveztek Pósa tiszteletére. A levelek egy része összefüggésbe hozható ezzel az eseménnyel, valamint az irodalmi Nobel-díjra való ajánlással. A levelekből egyértelműen az olvasható ki, hogy az „ötletgazda” Pósa Lajos felesége, Andrássy Lídia volt. Ő volt az, aki legjobb barátjukat, Herman Ottót szinte ostromolta a kéréssel, hogy tekintélyét, befolyását latba vetve irányítsa rá a nemzet figyelmét arra a magyar nevelő misszióra, melyet Pósa neve fémjelez (melléklet 52. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Herman Ottó előbb megpróbálta elhárítani az ostromot, de aztán belátta, hogy tényleg ő az egyetlen, aki a kezdő lépést ez ügyben megteheti. Őszintén becsülte Pósát, s ezt a véleményét többször kifejezésre is juttatta: Egy ember van csak Magyarországon, a kiért tűzbe merném tenni a kezemet is, ez: Pósa Lajos! (Gyöngyösy 1920. 111). Nagyra becsülte őt egyenességéért, őszinte emberi mivoltáért, lángoló hazaszeretetéért, törhetetlen következességéért, gyermekded, ártatlan becsületességéért, érintetlen, szinte szűzies érzésvilágáért, a hagyományokhoz, a régi erkölcshöz való ragaszkodásáért. De nemcsak ezekért, hanem költészetéért, hazafias és gyermekek számára írt verseiért is (Gyöngyösy 1920. 111-112).
Szíve mélyén és lelke minden rezdülésével valóban úgy érezte, hogy az akkor már nagybeteg, testi erejében egyre inkább fogyatkozó Pósa igazán érdemes a megbecsülésre, beindította tehát a gépezetet. Mozgósította a Petőfi Társaságot (Lőrinczy György, Herczeg Ferenc) és a politikai elit egy részét (Herczeg Ferenc, aki nemcsak író, de parlamenti képviselő is volt, Bárczy István Budapest polgármestere, a Népművelés című folyóirat szerkesztője).
Megalakult Pósa Lajos Írói Jubileumának Nagybizottsága, melynek elnöki tisztét Herczeg Ferenc és Bárczy István mellett Herman Ottó töltötte be. A Nagybizottság mellett létrejött a Női Bizottság is, ennek elnökei a kor ismert írónői, gróf Teleki Sándorné, Berta Ilona és Tormay Cècile voltak, s a társelnökök népes táborában Herman Ottóné neve is feltűnik.
A szervezők felhívást tettek közzé, felkérték Magyarország valamennyi irodalmi és közművelődési társulatát, valamennyi iskoláját és minden polgárát a jubileum méltó megünneplésére.
A bizottság elhatározta, hogy a költőnek nemzeti ajándékot juttat. Ezt oly módon szervezték, hogy a bizottsági tagok aláírásokat gyűjtöttek, s minden aláíró egy-egy koronát fizetett. Maga Herman Ottó is 100 koronát fizetett be a gyűjtésből 1914. május 25-én az Új Idők szerkesztőségébe a Pósa-alap javára.
Amint már fentebb is említésre került, Herman Ottó még az ünnepi készülődés nyilvánosságra hozatalát megelőzően, 1914. február 15-én (14-i keltezéssel) megjelentetett egy írást a Budapesti Hírlapban Pósa Lajosért címmel, melyben őt irodalmi Nobel-díjra javasolta. Mert mint írta, ő volt az, aki le tudott szállani a magyar gyermekhez, hogy színmagyarságával megihlesse és fölemelje, hogy az ő múzsája, mely szeplőtlen és tiszta, melynek sohasem volt egyetlen léha szava, azt a bimbóba szökkenő embervilágot homlokon csókolja.
Erre az írásra reagált lelkesen levelében Pósáné (melléklet 62. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól), s erre a levélre válaszolta Herman Ottó, kérdezve, hogy Mire való az a nagy hálálkodás azért, hogy emberi kötelességemet valahogyan megtettem. A mi engem izgat, az egy kérdés: lesz-e foganatja? … (Szabadfalvi 1976. 20. 22. levél). Ezt a felhívást erősítette meg február 17-i cikkében Móra Ferenc a Szegedi Naplóban és Sas Ede a Nagyváradban, majd Várady István február 21-i tárcájában szintén a Nagyváradban. A jelzett lapkivágatokat maga Pósáné küldte meg Herman Ottónak újabb lelkes levél kíséretében (melléklet 63. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Meglátásom szerint tehát a Nobel-díjra való ajánlás szerves részét képezte az országos ünnepségre való felkészülésnek, mint ahogy az írói jubileumra megjelentetett két verseskötet is. Mindkettő a Singer és Wolfner Kiadónál jelent meg 1914-ben, ugyanott, ahol Az Én Ujságom. Mindkét kötet válogatást nyújt Pósa költészetéből, az egyik a gyermekversekből, a másik a felnőttekhez szóló verseiből.
Ez utóbbi kötet előszavát Bródy Sándor írta 1914 májusában, s kiemelte benne a költő édesanyjához címzett verseit, mint ahogy a kötetben is egy külön fejezetben vannak összegyűjtve ezek a feleségéhez, Lidikéhez írt versek, továbbá a dalok és az egyéb versek mellett. E kötetet az egyik legnagyobb hatást elért verse, A szegedi zengő szobor zárja, melyet 1902-ben, a szegedi Kossuth szobor leleplezésére írt, s ő maga szavalta el a szeptember 19-i ünnepségen. E versét Gyöngyösy is a sikerült politikai versek közé sorolta, azok közé, melyek érzelmes vonzódásukkal, visszaemlékezésének édesen felhevülő bánatával átszőve szívéből fakadnak, s teljesen egyéniségéhez illő költemények (Gyöngyösy 1919. 200). A vers Herman Ottóra is nagy hatással volt (Szabadfalvi 1976. 12. 3. levél).
A gyermekeknek szánt kötet előszavát Herczeg Ferenc írta, már az 1914. június 7-i ünnepség után, de még július 9-ét, Pósa halálát megelőzően. Mindkét kötet elején ugyanaz a Wolfner klisé feliratos Pósa fotó látható, mely az idős költőt bőrfotelban ülve, kezében könyvet tartva ábrázolja. A fotó alatt – mintegy költői hitvallásként – egy kézírásos Pósa versstrófa olvasható:
Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta, szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába lent.
Lelkén nincs semmi folt! Mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.
Minden bizonnyal erről a versstrófáról van szó az egyik levélben, mely a verseskötetek szerkesztési munkálataival kapcsolatos levelezés egyik darabjaként értelmezhető. Ezt az is alátámasztja, hogy a levélhez mellékelt három versből kettő, az Altató és az Altató dal olvasható a gyermekvers kötetben (melléklet 55-58. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Folytatjuk…
Bodnár Mónika, Felvidék.ma
* Az írás a miskolci Herman Ottó Múzeum LIII. Évkönyvében megjelent Egy igaz barátság története – Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében című tanulmány újraközlése.
Irodalom
Erdődy Gábor
1983 Utószó. In: A pokol cséplője. Herman Ottó gyűjtőnaplói, vitacikkei, levelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 391-403.
M. Forgon Mihály
1997 Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Gömör-Kishonti Téka. Méry ratio Somorja (Šamorín)
Gyöngyösy László
1919 Pósa Lajos. In: Irodalomtörténet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóirata VIII. évf. 23-33; 177-217.
1920 Pósa Lajos életrajza. Özv. Pósa Lajosné kiadása, Budapest.
Herman Ottó
1882 Védjük az állatokat. Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. I. évf. 3-5; 22-23.
Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. 1882. I. évf. 1-17. sz.
Kosztolányi Dezső
2004 Tükörfolyosó. Magyar írókról. Osiris Kiadó. Budapest. 201-207.
Lambrecht Kálmán
1920 Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Biró Miklós kiadása, Budapest.
1933 Herman Ottó élete. Könyvbarátok kis könyve. Kiadja a Magyar Könyvbarátok. Budapest.
Pósa Lajos
1914 Költeményei. Bródy Sándor előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
1914 Gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
Praznovszky Mihály
2006 Pósa Lajos, a szelíd költő. Siker X Bt. Budapest.
Szabadfalvi József
1976 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15, 11–25.
1987 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Borsodi Kismonográfiák 25. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 53–70.
1996 Herman Ottó a parlamenti képviselő 1879-1897. Officina Musei 5. Miskolc.
Szabolcsi Miklós főszerk.
1985 A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tóth Árpád
1916 Várady István halálára. In: Nyugat 9. évf. 9 sz.
Uj Idők. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. Szerk.: Herczeg Ferenc. 1914. XX. évf. {iarelatednews articleid=”46948,54205,54330,54457″}
