Mint ahogyan arról beszámoltunk, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok kapta idén a Duna-díjat. A díjazottat Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes méltatta.
A televíziós elismerést hétfőn, december 21-én Budapesten adták át. Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója beszédében emlékeztetett arra, hogy 23 éve kezdte meg adását a Duna Televízió, amely azért jött létre, hogy a 20. században szétszakított nemzetrészeket összekösse a magyar szóval és a magyar kultúra erejével. Elmondta, a díjat azon személyek és egyesületek kapják, akik sokat tettek a magyar nyelv, kultúra ápolásáért, és a magyar identitástudat megerősítéséért. Az elismerést immár negyedszer ítélték oda, azt először Csoóri Sándor író, költő, a Duna Televízió egyik alapítója vehette át. Őt követte Sára Sándor, a Duna Televízió első elnöke, majd Tőkés László református lelkész.
Semjén Zsolt azt mondta: a Csemadok-történet a kisebbségi magyar sors, az „ahogy lehet lét” tükre. A Csemadok üzenete az, hogy bárhogy változnak a korok, bármilyen politikai rezsimek és rendszerek vannak, „a magyarság és a magyarság szolgálata örök” – tette hozzá.
A díjat Semjén Zsolt és Dobos Menyhért adta át Bárdos Gyulának, a szövetség elnökének.
Bárdos Gyula a díj átvétele után arról beszélt, hogy bár a pártállam hozta létre a szervezetet, lehetőségük nyílott anyanyelvükön, a magyar kultúrát és hagyományaikat ápolni.
Ha nem volna Csemadok, akkor nagyon rossz szellemi kondícióban lenne a felvidéki magyarság – hangsúlyozta Bárdos Gyula. Szavai szerint a díj is hozzásegíti őket ahhoz, hogy tevékenységüket még erőteljesebben végezzék. „Mi is, felvidéki magyarok a magyar nemzet részét képezzük” – hangsúlyozta Bárdos Gyula.
A Duna-díjat a Duna Televízió fennállásának 20. évfordulója alkalmából, 2012-ben alapították. A díjat évente olyan alkotónak vagy szervezetnek ítélik oda, aki vagy amely a Duna Televízió működéséhez, tevékenységéhez és céljai eléréséhez tevékenyen hozzájárult. Utóbbiak közül kiemelendő a magyar kultúra ápolása a határon túl. A Duna-díjjal oklevél, Bencsik János képzőművész bronz Madonna-szobra és egymillió forintos pénzjutalom jár.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes laudációja
„A Duna Televízió alapította díjat minden évben, Advent idején adják át az arra érdemes személynek, illetve szervezetnek. A díj a magyarság érdekében végzett munkát ismeri el, a nemzetünk ügyében végzett szolgálatot példaként állítja a világ magyarsága elé.
A díj adományozóinak figyelme tavaly Erdély, idén a Felvidék felé fordult. Elismerésüket egy civil szervezet, az 1949-ben alakított CSEMADOK érdemelte ki.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Lehet, hogy sokan felkapják tekintetüket: csak nem ismerünk el egy a „kommunista időkben” alapított szervezetet? Látnunk kell: egy nevében, tagjaiban, feladataiban az évtizedek során többször változó testületről van szó. Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, ez volt az eredeti név, ami az idők szelével többször változott, most úgy hívják, hogy Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, 17 területi választmány, 420 alapszervezet és megközelítőleg 50.000 fős taglétszámmal. De változatlanul CSEMADOK a neve.
Ez a szervezet fennmaradt, mint a magyarság érdekvédő képviselete. Gondoljunk csak vissza, eltelt 66 év, és a szervezet alapvető feladata nem változott. Mindazonáltal érdemes így hat és fél évtized távlatából a történelmét is felidézni.
1949-ben, az akkor éppen enyhülő nemzetiségi elnyomás idején egyértelműen pártutasításra hozták létre a CSEMADOK-ot azzal a céllal, hogy majd a megalakuló szervezet magyarázza a párt határozatait faluhelyen vagy a nagyobb településeken, a CSEMADOK tagság által a magyaroknak. Ennek ellenére a CSEMADOK elég hamar saját lábra állt, és önálló utat kezdett.
Az 1960-as évek „fénykora” szorosan összefüggött a csehszlovákiai demokratizálódással, amely az 1968. évi változásokat készítette elő: itt is lazultak a kötelékek, és az emberek egyre nyíltabban beszélhettek a különböző problémákról. 1968-ban valóban, majdhogynem cenzúra nélkül el lehetett mondani minden gondolatot. Ezután jöttek a visszarendeződés évei, azok az esztendők, amikor visszatekerték – vagy megpróbálták visszatekerni – az idő kerekét, és ez a további működésre is rányomta a bélyegét. Ekkor került sor a személyes megtorlásokra, a CSEMADOK 1968-ban megválasztott vezetőinek a CSEMADOK-ból való kizárására – kizáratására.
A következő korszak 1969-től kezdődött és 1989-ig tartott. Az egész korszakra a husáki kvázi „konszolidáció”volt jellemző. A szlovák politika a pártfegyelemnek engedelmeskedőket tette meg a CSEMADOK vezetőivé, akik szervilisek voltak a csehszlovák hatalomhoz.
Mégis a párthatalom és bizonyos fokig saját akarata ellenére a CSEMADOK gyűjtőhelye lett a szlovákiai magyar kisebbség problémáinak, amelyekkel foglalkoznia kellett, főként a művelődésügyi kérdésekkel. A panaszokat továbbítania kellett az illetékes szervekhez, ennek következtében a magyar kisebbség szószólójává vált
Az 1989 és 1994 közötti időszakban a megváltozott társadalmi-politikai helyzetben a Szövetség jövőjét sokan abban látták, hogy politikai párttá válik. Mások viszont azt remélték, hogy megmarad civil szervezetként, megint mások pedig azt gondolták, a CSEMADOK létjogosultsága ebben az új helyzetben megszűnt, és ezért meg kell szüntetni. A három kisebbségi magyar politikai párt, illetve mozgalom – a Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés – különbözőképpen ítélte meg a CSEMADOK érdekképviseleti szerepét. Jórészt ennek köszönhetően szorult háttérbe minden olyan elképzelés, amely a CSEMADOK-nak is politikai szerepet szánt. Így a Szövetség megmaradt szövetségnek.
Beszélnünk kell a CSEMADOK és az MKP viszonyáról. Ez leírható, részben kölcsönös függésként, a szó pozitív értelmében. Olyan összetartozásról beszélhetünk, ahol mindkét szervezetnek szüksége van a másikra. A két szervezet között sokáig – úgy a múltban, mint ma is – jelentős személyi átfedések voltak, vannak.
A CSEMADOK története a kisebbségi magyar sorsnak a tükre, az „ahogy lehet” létnek! A különböző történelmei korokban, különböző lehetőségek között, de mindig a felvidéki magyarság megmaradásának érdekében küzdött. Ars poetica értékű a 2012-es programjuk nyitómondata: „Lehetőséget teremteni a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjainak az önszerveződésre” – mondta Semjén Zsolt.
gj, Felvidék.ma
Fotó: Görföl Jenő {iarelatednews articleid=”58275″}
