„Sokat foglalkoztunk a témával, és Pro Civis polgári társulásunk az utóbbi időben konkrét elemzésekkel szemléltette, hogy Szlovákia déli, magyarok lakta régióit milyen mostohán kezeli a mindenkori szlovák állam. A „mindenkori” jelző azért fontos, mert kormányoktól független az a több évtizedes folyamat, amely ellehetetlenítette a szlovákiai magyar közösséget. A szlovákiai magyarság fogyásához, elvándorlásához és asszimilációjához döntő mértékben járul hozzá a beruházások elmaradása, az infrastruktúra fejletlensége és az anyanyelvi jogok megoldatlansága. Magyarán: azért fogyunk, mert gazdasági és nyelvi-kulturális presszió alatt élünk.
Ebből a helyzetből csak az önigazgatás megvalósulásával lehet kitörni. A nemzeti és etnikai kisebbségek önigazgatási törekvéseit azonban Szlovákiában értetlenséggel fogadja a többségi nemzet, támadásnak tartja, és az ország integritásának szétveréseként értelmezi. Pedig az elégedett, nyelvi és gazdasági jogaiban, identitásában kiteljesedő közösség a társadalmi béke záloga. Példa erre a Dél-Tirolban 1972-ben megvalósult autonómia.
(…) Mit eredményezett az ottani autonómia? Hozzájárult a társadalmi béke fenntartásához a régióban, ami az etnikai arányosság elvének is köszönhető. Az etnikai arányosság elve értelmében a fontos erőforrások, mint például a közigazgatásban betöltendő állások, kulturális támogatások, szociális lakhatási lehetőségek és támogatások a lakosság nemzetiségi eloszlásának megfelelően kerülnek kiosztásra. Ugyanez érvényes az egyetemi szervek összetételére is. A jogi és a politikai eszközök, karöltve a Dél-Tirolban működő intézményes többnyelvűséggel, lényegesen hozzájárulnak a régió minden lakosát érintő gazdasági felvirágzáshoz, beleértve az olasz anyanyelvű többségi lakosokét is.
A dél-tiroli tartomány lenyűgözően magas GDP-vel (bruttó hazai termék) és átlagon felüli foglalkoztatottsággal büszkélkedhet. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy a többnyelvűségen alapuló állások nehezen vihetők külföldre, illetve más régiókba. Míg a kisebbségvédelem növelte a tartomány gazdasági erejét, a kialakult gazdasági szerkezet védelmet biztosít a kivándorlás ellen, ezzel is hozzájárulva a kisebbségek megmaradásához.
(…) A fenti példa ösztönzést kellene, hogy adjon számunkra, dél-szlovákiai magyarok számára is. Gondoljunk bele: az olaszországi Dél-Tirol, a svédek lakta Åland-szigetek, a spanyolországi Baszkföld vagy Katalónia az adott országok legfejlettebb régióinak számítanak! Vagyis az önigazgatás szinte törvényszerűen felvirágzást jelent. Mi, Dél-Szlovákiában élő magyarok, szlovákok, romák, miért elégszünk meg a sorsunkkal, a szegénységgel, és azzal, hogy az ország legfejletlenebb régiói között vagyunk, s ha valamiben vezetjük a statisztikát, az a munkanélküliség?! Gazdasági lehetőségeink, adottságaink nem erre predesztinálnak bennünket.”
Őry Péter: Dél-Tirol és az önigazgatás (Forrás: Őry Péter blogja)
