Igen, ismét téma a magyar iskola. Ez nem is lenne baj, csak tudnánk, mit akarunk valójában, hányadán állunk önmagunkkal, hol van a dolgok rákfenéje, milyenek a mi képességeink, lehetőségeink.
Egy biztos, nemcsak a magyar iskolák nem tökéletesek, hanem általában a mi iskolarendszerünk is hagy kívánnivalókat maga után. S nemcsak azért fogy legtöbb helyen a gyermekek száma, mert ott nem a legszínvonalasabb az oktatás, hanem mert baj van demográfiánkkal is.
Meg kellene már nyugodnunk, s tudomásul kellene vennünk: nem vagyunk egyformák, képességeink is különbözőek, s van, amit soha se lehet közös nevezőre hozni. Ideális elképzelés és elvárás az, hogy csak a legszínvonalasabb intézetekben lehet és szabad majd tanítani, a többit be kell zárni. Amióta világ a világ, mindig volt jó és jobb, zsenge és zsengébb. A sikert pedig olykor a sikertelenség váltja, mert e földön nincs paradicsomi állapot, bár törekednünk kell rá.
Elszomorodom, ha mindig a magyar iskola áll céltábláink középpontjában. Mert hiszem, hogy legtöbbjükben becsületes munkát végeznek, sehol nem cél az, hogy a jövő generációja alulképzett legyen. Gyenge eredmények pedig születhetnek a nagy létszámú iskolákban is: magyarokban és szlovákokban, de még a nyugatiakban is egyaránt. Mert vannak gyengébb képességű tanulók is, amit talán csak a felnőttek nem akarnak tudomásul venni, holott ők maguk sem tökéletesek mindenben.
Iskoláinkat bizony őriznünk kell! Őrizni, szeretni és támogatni egyszerre. Jó körülményeket teremteni gyermekeknek, pedagógusoknak egyaránt. Hogy a lehető legjobban teljesítsenek – képességeikhez, felkészültségükhöz mérten. Nagyon bízom abban, hogy valamennyien erre törekszünk. Miközben tudomásul vesszük azt is, amit már annyiszor elmondtam: nem lehet minden iskolát csúcsra járatni, nem lehet mindenki zseni sem itt, sem ott.
Kívánom és óhajtom, hogy iskoláinkban becsületes és alapos munka folyjék. Hozzuk ki minden tanulóból azt, ami benne rejtezik, tanítsuk meg őt arra, amire megtanítható. S ha olykor a kudarcok is megkörnyékeznek, ne keseredjünk el. Tanulóinkat pedig ne csak a tudással vértezzük fel, hanem adjunk nekik példát a magatartásból is. Maradjanak hűek hitükhöz, magyarságukhoz és emberségükhöz. Hogy legyen majd nekik is elég gyermekük és tartásuk ahhoz, hogy őrizhessék iskoláikat. És ha a szükség úgy hozza, a regionális intézmények kiépítése árán is tanulhassanak utódaik magyarul.
Eközben azonban vigyázó szemünket másra is oda kell vetnünk, nemcsak a kisiskolákra, az alsó- és felsőtagozatokra. Hanem óvodáink állapotára, szakmunkásképzőink és középiskoláink számának-színvonalának helyzetére, sőt felsőfokú képzésünk minéműségére is!
