Százhetven évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született Szklabonyán Mikszáth Kálmán, a nagy palóc mesemondó. Köznemesi család sarja, édesapja Mikszáth János, édesanyja Veress Mária volt. Iskolai tanulmányait a rimaszombati és a selmecbányai líceumban végezte. Az érettségi után a győri jogakadémián folytatta tanulmányait. Egyetemi tanulmányai után visszatért szülőföldjére. Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabírónál esküdt, majd ügyvédgyakornok volt.
Első publicisztikai írásai 1869-ben jelennek meg. 1873-ban titokban feleségül vette Mauks Ilona Máriát, Mauks Mátyás lányát. Ugyanezen évtől újságíróként és szerkesztőként tevékenykedik a fővárosban. Irodalmi tevékenységének beindulása is e korszakhoz köthető. 1874-ben jelent meg első kötete Elbeszélések címmel. Ekkortájt nyomorban éltek feleségével, majd mivel nem tudott neki biztos megélhetést nyújtani, elvált Ilonától.
1880-ban Pestre költözött, a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1881-82-ben jelent meg két sorsfordító novelláskötete, a Tót atyafiak és A jó palócok. Írói munkássága elismeréseként 1881-ben a Petőfi Társaság, 1882-ben pedig a Kisfaludy Társaság tagjává fogadták. A nyolcvanas évek végén a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
Ezt követően magánélete is jobbra fordult. 1882-ben újból feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született, Kálmán (1885), János (1889) és Albert (1890).
Irodalmi sikerei mellett a politika területén is eredményesnek bizonyult. 1887-ben kormánypárti képviselő lett az erdélyi Illyefalva mandátumával. Innen kezdve élete végéig országgyűlési képviselő volt. Budapesten hunyt el 1910. május 28-án.
Az emlékház egy szeglete, Mikszáth művekkel (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Stílusának nélkülözhetetlen kellékei az anekdotikus ábrázolás, az adomázás, az értékek viszonylagossága, a pusztuló nemesség reális megjelenítése. Több művében is visszaköszön a tágabb szülőföld leírása. A helyszínek mellett az ott élő jellegzetes személyek, figurák szerves részei a műveknek.
Mikszáth emlékét máig őrzik a szülőfalujában
Szklabonyán máig őrzik az író emlékét. A Nagykürtöstől alig pár kilométerre lévő település ma már színtiszta szlovák község. Csupán a községi temető sírkövei árulkodnak arról, hogy egykoron itt magyar közösség élt.
A szülői ház már nem áll, helyét csak egy emléktábla jelöli. Ellenben a fiatalságának helyszínéül szolgáló ház ma is látható. Ebben rendezték be a Mikszáth Kálmán Emlékházat, amely 2002 óta a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kihelyezett egységeként működik.
Az épületet Mikszáth szülei építették. A család 1852-ben költözött ebbe az épületbe. Mikszáth gyakorlatilag ötéves korától tizennyolc éves koráig lakott itt. Az utcára néző két első szobában a családi miliő jelenik meg. Az egyik helyiségben ebédlőjük korabeli bútorzatával találkozik a látogató. A másik szoba Mikszáth írói pályájának indulását reprezentálja. Itt kapott helyet többek között az íróasztal is a korabeli íróeszközökkel. A két helyiség ablakából kilátás nyílik a szklabonyai temetőre, ahol örök álmukat alusszák Mikszáth szülei, valamint kishúga, Mariska.
Szklabonyán találkozott azokkal a mesékkel, mondákkal, történetekkel, melyek hatással voltak a későbbi írói pályájára is. A ház falai között írta meg első fogalmazványait, de ugyancsak itt születtek a Mauks Ilonának címzett első szerelmeslevelek.
Az emlékház előtti udvar a mellszoborral (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus a következőképpen vélekedik Mikszáthról, szülőfalujáról, a Mikszáth Emlékházról : „A magyar irodalom olyan személyisége élt e falak között, játszott az udvaron, gázolt a Kürtös patak vizében, ült a kovácsműhely kormos falai között, segített a csevicés korsót cipelni Gál Magdának, ment a gyarmati vásárba a szekérre vigyázni – nos, olyan személyiség, amilyenből több nemigen terem magyar földön (…) A könyv, a mű mindig személyes élmény s itt e falak között még inkább azzá válhat. Hiszen ha csak a jó palócokat s a tót atyafiakat nézem, szemünk láttára népesül be élettel a könyvlap ezen a tájon. Ebben a házban, a hatéves kisfiúcska első álmával az új házban, a temető ijesztő sötétségével, a savanyúvizes kút meséjével, a kovácsműhely híreivel és hírhozóival, a kápolna hitével. Mennyi lélek van ebben a tájban, s mennyi az ebből teremtett írói világban.”
Már évtizedes hagyomány, hogy születése évfordulóján megemlékezést rendeznek a szülőfalujában. Az emlékház fenntartója és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya idén a jubileum jegyében tartja meg az ünnepi megemlékezést január 16-án, hétfőn 13 órai kezdettel.
